Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

270 À nemzetgyűlés 292. ülése 1922. ben kritizálni, mert a nemzetgyűlést nem akartam ezekkel zavarni, — ekkor már nem volt aktuális — megállapítottam, bogy pénzünk értékhanyatlásának, a nemzet nyomorúságának legfőbb oka az, hogy nem tudunk ruházkodni, nem tudunk fűteni, és nem tudunk építeni. Évente körülbelül 30 milliárddal adósodunk el a külfölddel szemben. Erre nekünk fedezetünk nincs, mert mezőgazdaságunk az ország mostani csonka állapotában többet nem tud termelni, mint annyit, hogy közepes termés esetén magunkat el tudjuk látni élelmiszerrel, de kivitelre már alig marad valami. Ne gondolja senki, hogy a külföld a mi papírpénzünket, amely külföldi relációban nem más, mint egyszerű váltó, 2—3 centimes pénzre becsüli abban az esetben, ha mögötte mezőgazdasági termêlés nem áll. — Tisztán adójavaslatokkal, a termelők forgótőkéjét megrövidítve, hogy az állam adósságainak egy részét kifizessük, sohasem tudjuk pénzünk értékét helyreigazítani. Nyolcmillió embert kell ruháznunk, vagy ugy, hogy magunk állítjuk ezt elő, vagy ugy, hogy az élelmezési kvantum több mezőgazdasági cikket termelünk, amelylyel meg tudjuk fizetni a külföldről behozott textilárut. Elismerem, hogy Bécsnek ma igen virágzó kereskedelmi forgalma van, de ez nem a Duna melletti fekvésével kapcsolatos, hanem inkább azzal a végeladással, amelyet Bécsben az osztrákok ma rendeznek, ugy hogy az entente potom pénzen szedi össze a legszebb régi bútoraikat, képeiket, szőnyegeiket és mindenféle holmijaikat. Nálunk mi kilátása van egy olyan kereskedelmi politikának, amely mögött nincsen áru és igy nincs mit eladnunk. Nem tudnánk szállítani és a behozott árukért csak papírpénzt tudnánk adni. A Balkán-államoknak tengerei vannak, ök nem jönnek a Duna mellé, hogy közvetlen érintkezésbe lépjenek a tengerentúli népekkel, ha pedig a csehekkel, a németekkel és az osztrákokkal akarnak kereskedni, ott van a Duna nekik is épugy szabadon, mint nekünk, sokáig nem szorulnak közvetítőre. Bár feltétlenül amellett vagyok, hogy mezőgazdasági exportunkat fejlesszük és ezzel kapcsolatban mezőgazdasági termelésünket előrevigyük, óva intek mindenkit attól, hogy túlságos könnyűnek lássa mezőgazdasági export-politikánkat, mert ez bizonyos mértékig összeütközésben van a kisüzemmel, a mezőgazdaságban. Feltétlenül megbízható, mindenkor aranypénzt jelentő mezőgazdasági cikkünk a búza. Ezt nem én mondom, hanem egy olyan radikális iróra hivatkozom, mint Dániel Arnold, aki kimutatja azt, hogy a nagyüzem búzából sokkal többet tud produkálni és végeredményében megállapítja azt, hogy az élelmiszerbőség mindig kedvez a kisüzemnek. Az élelmiszerszükség pedig — amiben mi vagyunk — nyomja a kisüzemet. A kisüzemünk force-cikke : a bor, az állat, a zöldség és talán bizonyos mértékig a gyapjú. Nem kereshet a kisüzem külföldi piacot, mert oda nem is tud eljutni a maga évi január hó 19-én, csütörtökön. egypár métermázsa termésévei. Tökéletesen ele* get végez, hogyha ellátja a belső fogyasztást. Az előbb emiitett cikkek eljutnak a külföldre köz vetítéssel, azonban ott áll a külföld konkurrenciája már ma is. Tudjuk, hogy a magyar bornak micsoda nehézségeket okozott Csehországban az olasz és a spanyol bor ; tudjuk azt is, hogy a francia kormány miféle intervenciókat tett Ausztriában és Csehországban, hogy a francia bortermelés számára piacot szerezzen. Tudjuk mindannyian, mi volt két évvel ezelőtt, mikor a nemzetközi bojkott zöldségtermelő kisgazdáinkat súlyos helyzetbe hozta. Ugyancsak túlyos helyzetben voltak gyümölcstermelőink is. Emlékezzünk csak vissza, hogy a dinnyét hogy dobálták a Dunába. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kisüzemet exportra felépíteni csak akkor lehet, ha a háta mögé különféle ipari és gyáripari berendezéseket tudunk állítani, hűtőházakat építeni, amelyek nem a tőkések, hanem a gazdák kezében vannak, hogy biztosithassák a termésük méltányos árát. Az ilyen feldolgozó iparokat és intézményeket, gyárakat az én véleményem szerint a nagybirtokosoknak kellene megcsinálni. Kerekes t. képviselőtársam talán emlékezik arra, hogy egy felszólalása kapcsán, amikor ő a nagybirtokosok házhelydolgait tárgyalta, én azt mondtam, nem ezt tartom a legnagyobb bajnak, hanem azt, hogy a nagybirtokosság nem látja be, hogy neki lenne kötelessége felállítani a mezőgazdasági gyárakat, hogy erre támaszkodjék majd a kisüzem, amikor többtermelésre akar berendezkedni. (Helyeslés balfelől.) Megmondottam azt is birtokpolitikai beszédem alkalmával, hogy a mezőgazdaság abban a helyzetben van ma, mint amilyenben a németek voltak az amerikai segédcsapatok megérkezése előtt a nyugati fronton. Versenyfutás van; vagy képesek leszünk most a mezőgazdaságunkat intenzivebben fejleszteni, sziket, homokot javítani, megépíteni gyárainkat, kisvasutainkat, energiaforrásainkat, vagy elektrifikáljuk mezőgazdaságunkat, vagy pedig ha előbb beérkezik ide az orosz rozs s az amerikai búza, lesz itt olyan hullás a kisgazdák között, hogy nem fog megmaradni belőlük 10 százalék sem. (Igás;! Ugy van! balfelöl.) Homonnay Tivadar: Ugy hullanak, mint a pestisnél ! Somogyi ÍStván: De ne kiviteli engedélyekkel segítsenek ezen! Szabó istván (sókor ópátkai) : De igenis azok kellenek, hogy talpraállhassunk, mire jön az a hullám! Kerekes Mihály: Például a sertéskivitel! Szabó István (sokorópátkai) : Igen, a sertéskivitel. (Zaj. Halljuk! Hall juh!) Czettler Jenő: A kormány, amely ebben a tekintetben egyetlen igaz sikerre hivatkozhat, a birtokreformra, azt hiszi, hogy a birtokreformmal minden el van intézve, és hogy most már I tovább építeni nem kell. De hiszen már a kö-