Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-291

À nemzetgyűlés 291. ütése 1922. tekintélyek nagy lerombolása következett be éve­ken keresztül és bogy ezeknek most már véget kell vetni, bogy menjünk vissza arra az alapra, amelytől 1918-ban eltántorodott a nemzet és be­csüljük a tekintélyeket, mert minden állam kon­szolidációjának és jobb jövőjének alapja a tekin­télyek megbecsülése. Ugyanakkor azonban azt látjuk, bogy a tekintélyek lerombolásánál jó pél­dával a minister elnök ur jár elől. Mert kérdezek bár­kit a nemzetgyűlés tagjai közül, bogy a magyar nemzetnek olyan nagy fiát, mint Apponyi, szük­séges volt-e az ország közvéleménye előtt ugy aposztrofálni, mint a ministerelnök ur tette akkor, midőn őt az a minősíthetetlen birlapi támadás érte ? (Ugy van ! half elől.) Kérdem, liogy abban az esetben is, amintbogy igy van, ha Apponyinak nagy kérdésekben más álláspontja, más véleménye van, vájjon ezen vélemény gyengitésének az az egyetlen módja, bogy Magyarország kormány­elnöki székéből a nemzetnek azt a nagy fiát, akire a világ minden népe tisztelettel tekint, a legvehe­mensebben és hivatalos állásban lévő emberhez igazán nem méltó stilban napokon keresztül a támadások pergőtüzébe állitsa. Felni vom a nem­zetgyűlés figyelmét arra, méltóztassék visszaemlé­kezni azokra a nyilatkozatokra, amelyeket a mi­nisterelnök ur Andrassy Gyulával kapcsolatban tett a király ittléte alkalmával, midőn elmondotta és a külföld felé állitotta be azt, hogy Andrassy Gyula miként készitette elő a király bejövetelét, mennyire vett részt az előzetes tárgyalásokban, később azután — amire én felhívtam már a figyel­met akkor, de a nemzetgyűlés többsége nem adott nekem igazat — a ministerelnök e támadására megadta a választ a biróság, amely tisztázta máris e vádak alól Andrássyt. Itt nem személyről van szó, hanem arról, hogy amikor Mag3rarország kor­mányelnöki székéből hivatalosan, félhivatalosan és nem hivatalosan a tekintélyek megvédését han­goztatják és igyekeznek keresztülvinni, ugyan­akkor ezzel ellenkezőt csinálni a magyar minister­elnöknek képtelenség és enyhén kifejezve maga­mat, nem kormányzati raison. Szijj Bálint: A nemzet tekintélye semmi? Somogyi István : A nemzet tekintélyével nem összeférhetetlen, ha a nemzet nagy fiainak tekin­télyét is igyekszünk megvédeni. Szmrecsányi György: A nemzet tekintélyét teszik a nagy férfiak. Hát Apponyi vagy Andrassy nem a nemzet tekintélye ? Hogy lehet ilyent mon­dani ? Hát kikből áll a nemzet ? i Csontos Imre: Sok milliókból. Szmrecsányi György: Olyan polgár Apponyi, mint ön, de a külföldön talán jobban ismerik Apponyit, mint önt. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Somogyi István : Méltóztassék visszaemlé­kezni azokra, amik a király ittlétekor a sajtó­ban megjelentek. Nem volt szabad, akármilyen felfogású volt a királykérdésben a sajtónak ez vagy az a része, mást leközölni, mint amit a kor­évi január hó 18-án, szerdán. 221 many hivatalos szerve, a Magyar Távirati Iroda leadott. Még bele tudnék nyugodni, . .. Fangler Béla : Ha igazat mondott volna ! Somogyi István : Azonban ott a baj, hogy napokon keresztül tendenciózusan, tudva valótla­nokat közöltek le a lapok és kötelesek voltak, akár tetszett nekik, akár nem, tudva valótlanságokat beledobni a nemzet közvéleményébe és megtévesz­teni azt. Bátor vagyok a nemzetgyűlés figyelmét felhivni arra, amit a múltkor mondott a minister­elnök ur, midőn Őfelségét gyenge királynak ne­vezte. Akárkicsoda személyileg az, akiszent István koronáját viselte, még a szabad királyválasztó mentalitásba is belehelyezkedve, még önök szerint is valamikor az volt, valamikor koronázott király volt, (Felkiáltások balfelől: Most is!) még azok is, akik azt mondjuk, hogy csak valamikor volt Magyarország királya, tartozunk a magyar nem­zet tisztességének és tekintélyének azzal, hogy azt, aki önök szerint is valamikor Szent István ko­ronáját viselte, soha igy ne aposztrofáljuk, és pláne hivatalos állásban lévő embernek, pláne Magyarország kormányelnökének igy aposztro­fálni őt képtelenség, és ez minden lehet, csak nem a tekintély tisztelete. Szmrecsányi György : Kérdezzék meg a kül­földet, hogyan vélekedik erről. Kálmán István (közbeszól Zaj). Somogyi István : Ugy tudom, Kálmán István képviselőtársam utánam van feliratkozva, meg­kérem őt, legyen szives megemliteni azokat a példákat, hogy Magyarország koronás királyát kormányelnöki székből ilyen módon aposztrofálták. Szmrecsányi György: Az ellenségnek kiszol­gáltatták és lövettek rá 1 Kálmán István *. De akasztottak már jó ma­gyar embereket ! Elnök : Kérem Kálmán és Szmrecsányi kép­viselő urakat, ne társalogjanak. Szmrecsányi György : Tessék jó példával elől­járni ! Elnök : Szmrecsányi György képviselő urat rendreutasítom. Somogyi István : Kálmán István képviselőtár­sam utánam fog beszélni, legyen szives, bizonyitsa be, hogy Magyarországon kormányelnöki székből a koronának a szabad királyválasztó gondolat sze­rint is egykori viselőjét igy jellemezték volna, hogy ez a magyar nép lelkével és a magyar király és a korona viselője iránti tiszteletével valaha is ezer esztendő alatt csak egy percig is összefért volna. (Ugy van ! balfelől.) Mert ha t. képviselőtársam alludál azokra a történelem folyamán bekövetke­zett felkelésekre . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Szabadságharcok, nem felkelések!) Szmrecsányi György: Olvassa el Apáthy nyi­latkozatát ! Csontos Imre : Én is olvastam I Somogyi István : Tessék a szabadságharcokat is megnézni, még akkor sem nyilatkoztak igy a ko­ronás királyról, pedig a szabadságharc épen az el­lentéte volt annak, amit ma a szabad királyválasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom