Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-291

200 A nemzetgyűlés 291. ülése 1922, egy nagy egységbe kell összefoglalni, akkor nem lennének ezek a rekriminációk, akkor nem volna annyi baj a kormányzatban, akkor nem volna annyira túltengő a bürokrácia és jobban működnék a közigazgatás is. A hibát ott követték el, hogy a kommün bukása után a háborús, a forradalmi és a kommün alatt működő közigazgatás nagyrészben megmaradt a helyén. Első feladatnak kellett volna lennie a magyar közigazgatás átszervezésének, első feladatnak kellett volna lennie, hogy minden vármegyében, járásban és községben kiválasztassanak a legalkalmasabb emberek és ezek olyan egységes szellemben vezettessenek, .. . Taszler Béla: Ma sincs meg! Berki Gyula : . . . mely szellem alkalmas volna arra, hogy képessé tegye őket gyorsabb, egységesebb munkára, képessé tegye őket arra, bogy a kormányzat rendelkezéseit és a meghozandó törvényeket ugy hajtsák végre, amint azt a nemzetgyűlés szelleme, lelkülete, a kormány gondolkodása, és az ország érdekei követelték. Kerekes Mihály : Miért nem teszi meg más, ha már Friedrich nem tette meg? Berki Gyula : Nagyon természetes dolog, hogy elhibázott kormányzati politikának konzekvenciáit nem lehet olyan könnyen elsöpörni, nagyon természetes dolog, hogy a kommün bukása után elhibázott Friedrich-féle kormányzati politika vonta sok tekintetben maga után a gazdasági élet, a. pénzügyi élet, a közigazgatás és az állami igazgatás egész vonalán mindazokat a bajokat és betegségeket, melyeknek egy része még ma is megvan. Kerekes Mihály: Ez rabulisztika! Berki Gyula: Nekünk még más dologra is ligyelemmel kell lenni. A kommün bukása után rögtön felismertük, hogy az amúgy is túltengő állami bürokrácia, az amúgy is túltengő állami adminisztráció kereteit szűkíteni kell. Már akkor foglalkoztunk ennek a gondolatával. Ennek ellenére az történt, ami történni szokott minden kormányzat alatt: az az első kormányzat is beleesett abba a hibába, hogy • szaporította az állásokat. Ehelyett azt a közszellemet kellett volna ébreszteni az országban, hogy a szolgabírói, a hivatalnoki és katonatiszti pálya nem lesz alkalmas egyedül még akkor sem élethivatásnak, ha a teljes területi integritás alapján alakul ki ez az ország. B. Szterényi József: Ez ugy van! Berki Gyula : E tekintetben elég csak arra utalnom, hogy az egyetemeken sokkal nagyobb számban tanulnak egyetemi hallgatók, mint eddig s hogy még mindig az a betegsége középosztályunknak, hogy mindenki a hivatalnoki, tiszti pályára akarja küldeni gyermekeit. Annak a kormányzatnak, mely a kommün bukása után átvette ennek az országnak az irányítását, erre a kérdésre kellett volna legelőször irányítania a nemzeti közvélemény ügyeimét. évi január hó 18-án. szerdán. Dinich Vidor: Annyi dolga volt! Berki Gyula : A keresztény erkölcsi alapon felépített nemzeti irányú kormányzatnak olyan értelemben kellett volna a keresztény nemzeti irányzatot bevezetni, hogy az egész magyar nemzeti társadalomban arra kellett volna felhivni a szülőknek, gyermekeknek, tanítóknak és tanároknak figyelmét, hogy ha a magyar nép fiai szélesebb rétegekben és nagyobb tömegekben akarnak részt venni a gazdasági, kereskedelmi és ipari életben, ne a latéiner pályákat lepjék el, hanem igyekezzenek ezeken a pályákon elhelyezkedni, igyekezzenek magukba szivni azt a vért, azt a levegőt és azt a gondolkozást, mely szükséges ahhoz, hogy a gazdasági pályákon működni, dolgozni tudjanak. Ez a keresztény kurzus többet ártott volna azok felfogása szerint is, akik szélső irányzatot reprezentálnak abban az irányban, hogy gát vettessék a zsidóság gazdasági túlhatalmasodása elé ós többet használt volna az országnak és a keresztény magyar társadalomnak is ez a politika, mint az, mely az első időben folyt. Br. Szterényi József : De ezt nem lehet jogfosztással csinálni! Eddig ez jogfosztás alapján érvényesült. Csontos Imre : Karóval nem lehet rendet csinálni ! Berki Gyula: Szerettem volna még foglalkozni néhány politikai és kormányzati kérdéssel, de nem kívánom a t. Nemzetgyűlés figyelmét tovább igénybe venni és még csak egy-két kérdésre fogok kitérni. Általában a kormányt okolják minden bajért, azért, hogy a menekültek vagonokban laknak,, hogy a köztisztviselők nyomorognak, hogy a rokkantak bajban vannak, hogy pénzünk leromlott, hogy nincs elegendő munkaalkalom, hogy nincs elegendő vállalkozás, hogy baj van a lakások körül, hogy nagy a gyermekhalandóság, hogy jön a pestis. Mindezekért Friedrich István t. barátom a t. kormányt és a kormányt támogató pártokat tette felelőssé. Nem tudom, de az az érzésem, hogy közeledünk a választásokhoz és az ilyen népszerű propaganda-beszédek nagyon alkalmasak arra, hogy felfokozzák a választóközönség érdeklődését. En azonban elhibázottnak tartom azt a politikát, melyet Friedrich t. barátom és az ő párthívei a legutóbbi napokban hirdetett az ország közvéleménye előtt. Megalakítottak egy uj földmivespártot. Ez arra emlékeztet, hogy közeledvén a választások, mindenki érzi, hogy legalább egy rámás csizma, vagy pörge kalap jól fog passzolni a képviselőjelölt uraknak. (Derültség. Ellenmondások balfelöl.) Dinich Vidor: Ezt épen Berki mondja, az ügyvéd ! B. Szterényi József: Be szeretnék rámás csizmát viselni!