Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. 183 lehetne itt sok dolgot szóvá tenni, ami talán szükséges is volna. De én csak egy-két dologról akarok megemlékezni. Pl. a legszomorúbb jelenség ott azokban a nagyszerű napokban az volt, hogy ott is kétféle kategóriája volt a felkelőknek. Az egyik kategória bizonyos oltalomban részesült, mintha az az amnesztiás tábor kedvesebb lett volna bizonyos magas köröknek, mint az a másik tábor, amely amnesztia-vágyak nélkül harcolt ott Nyugat-Magyarország völgyeiért és hegyeiért. Egy példát mondok önöknek, uraim ! Az én egész rokonságom, számos rokon családom ott lakik Nyugat-Magyarországon. Én tisztára a rokonaim hívására és Lingauer képviselőtársam felszólitó levelére, amelyet az ottani lakosság nevében hozzám intézett, utaztam arra a területre. Es nekem egy lépést nem engedélyeztek, nekem még a magánpodgyászomat is eltüntették, és az én magán és privát teherautómat épen a ministerelnök ur rendeletére leszedték a vasúti vagonról. Es mit gondolnak t. Nemzetgyűlés, talán visszaküldték Budapestre? Nem! hanem átadták egy másik felkelő-csoportnak, egy protekciós felkelő-csoportnak, amelytől mi azt az autót nagynehezen csak tegnap, vagy tegnapelőtt tudtuk legnagyobb csodálkozásunkra visszaszerezni. Budaváry László: Melyik volt az a protekciós csoport? Friedrich István : Amelyik ezt a teherautót kapta ! Budaváry László: Be melyik, tessék megnevezni! (Zaj. Felkiáltások a balközépen: Nagyon jól tudja, melyik volt!) Friedrich István : Az ország közvéleménye meg joggal várhat felvilágosításokat az akkori kormánybiztostól, Sigray gróftól, mert nem tudom megérteni, és valószínűleg a közvélemény sem tudja megérteni, hogy a kormánybiztos bizonyos csoportokat miért részesített különböző előnyökbe, és miért fordult ellenem annyira, hogy engem arról a területről, úgyszólván, karhatalommal távolított el. Dinich Vidor : El akartak fogni engem is. Friedrich István: T. képviselőtársam akár ott ül, akár itt, ezek olyan dolgok, amelyeket tisztázni kell közérdekből. (Helyeslés balfelöl.) Arra emlékszem, hogy a királyi ügyészség felszólította a kormánybiztos urat, hogy arról a vitás területről körülbelül száz gyilkost és rablót szállítson vissza az országba. Akkor a kormánybiztos a mi csoprtunkhoz is fordult, de mi legnagyobb sajnálatunkra nem tudtunk eleget tenni ennek a kívánságnak, mert nálunk, a mi felkelő csoportunkban, ilyenek nem voltak. Nem tudom, miért kérték ezt, talán alkalomadtán Sigray képviselőtársam el fogja mondani. De feltétlenül felvilágosítást várok Lingauer képviselőtársamtól — és Nyugat-Magyarország népe is vár — aziránt, miért volt az, hogy ő, aki tulajdonkópen az egész akció kezdeményezője volt, ő, aki minket ott fegyverbe szólított, ő, aki ott az egész lakosságot ellenállásra buzdította, csodák csodájára a íegsorsdöntőbb napokban visszavonult, nem találtuk sehol. Ez az a két momentum, amelyeket a közvélemény előtt még feltétlenül tisztázni kell. En most természetesen a királykérdéssel nem foglalkozom, de méltóztassék nekem megengedni, hogy ennek a szerencsétlen biatorbágyi ütközetnek egy fázisával foglalkozzam, illetőleg nem is magával az ütközettel, hanem annak egyik következményével. Kezemben van a MOYE-nak egy körlevele. (Balfelől : Halljuk! Halljuk!) Huszár Elemér: Ez nagyon érdekes lesz! A másik államhatalom! Budaváry László: De nem gúnyosan! Rakovszky István: Majd Budaváry előírja! Budaváry László: A MOVE hazafias célokat szolgál. Rakovszky István: Ismerjük! Friedrich István: Távol áll tőlem az a szándék, hogy e pillanatban a MOVE működését kritika tárgyává tegyem. En csak ezt a körlevelet akarom felolvasni és ezzel dokumentálni akarom azt, hogy a MOVE, mint olyan, — amihez joga van, én nem vitatkozom erről és meghajlok ezen álláspontja előtt, — a szabadkirályválasztók táborához csatlakozott. Dinich Vidor: Ezért tizenhat napot kapsz! Friedrich István: Ezen semmiféle kivetni valót nem találok, ezért nem is akarok ezzel foglalkozni. Méltóztassanak azonban meghallgatni azt, amit m@st felolvasok: (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Olvassa:) Balsarokban felírás : »MOVE Országos Elnökség. Ilyen meg ilyen számú iktatószám. Körlevél a MOVE összes alakulataihoz. Állomáshelyeiken. (Zaj és mozgás half elől.) Budapest, 1921 november 10-én. A nagyméltóságú magy. kir. belügyminister urnák ilyen és ilyen számú engedélye alapján felhatalmazom a MOVE összes főosztályait, osztályait és alosztályait, hogy a budaörsi csatatéren felállítandó obeliszkre az idecsatolt gyüjtőivek felhasználásával pénzbeli adományokat gyüjthessenek. 1. A gyüjtőiveket sorszámmal és saját pecsétemmel láttam el.« Rakovszky István: Ki lehet ez? Fiedrich István (továbbolvas:) »2. Együjtőivek a hatóságnál (polgármester, főszolgabíró) a hivatalos pecséttel való ellátás végett bemutatandók. 3. A gyűjtéssel megbízottak a MOVE helyi elnökségétől e célra katonai igazolványokat ós a gyűjtésre feljogosító meghatalmazást kapnak. A gyűjtők nevei ide azonnal bejelentendők. 4. A befolyt adományok felett egyedül én, mint a MOVE országos ügyvezető elnöke rendelkezem«. Rupert, Rezső: Mi I. Gyula! (Derültség.) Friedrich István (tovább olvas) : »5. A befolyt összegek stb. az Országos Elnökséghez küldendők. A gyűjtés eredménye bejelentendő