Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
À nemzetgyűlés 290. ütése .1922. évi január hó 17 én, kedden. m igenis, volt például egy nagyhatalom, amely fényes j avaslattal fordult felénk. S azóta láttuk a külügyministerek egész sorozatát, láttuk először Teleki külügyminister urat, aki arra helyezte a fősúlyt, hogy nekünk mindig azt magyaráz ca, hogy egy külügyministernek a pártokon kivül kell állnia, (Felkiáltások balfelol : Felül !) s mikor azután ministerelnök lett, jött az uj teória, hogy a ministerelnöknek a pártokon felül kell állania, azonban külpolitikai orientációról semmit sem hallottunk. Emlékszem egy interpellációra, amelyet Pallavicini t. képviselőtársam Csáky külügyminister úrhoz intézett, amelyben ugyanazt kérte, amit én ma két év után kérek, hogy világosítsa fel ezt a constituante-ot, hogy ennek a nemzetnek a sorsát a jövőben mily külpolitikai orientációval reméli megmenthetni. Választ sem kapott. Csáky külügyminister ur felállt és azt mondta, hogy francia orientáció, olasz orientáció, német orientáció — örüljünk, ha velünk valaki szóba áll ! Ez volt a felelet. Azóta jöttek kormányok, változtak, átalakultak s a végén jött Bánffy külügyminister. Bánffy külügyminister ur akkor szólalt meg, amikor szives volt válaszolni egy interpellációmra, amikor én a Benes-féle kinos ultimátum-ügyben egy interpellációt terjesztettem elő. Akkor is nagyon röviden szólt és csak épen a tárggyal foglalkozott. önök ott a túloldalon, bármennyire is támogatják ezt a kormányt, abban feltétlenül segítségünkre lehetnek, hogy a kormányt kérjük fel közösen, hogy világosítson fel bennünket külpolitikai helyzetünkről. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Mi széjjelmegyünk, kimegyünk az országba, önök is kimennek az országba, önöket is kérdezni fogják : Hát tisztelt képviselő ur, mi ennek az országnak a külpolitikai helyzete ? Uraim, nem tudunk felelni. Mert ne méltóztassék gondolni, hogy itt más információkra, vagy összeköttetésekre lehet támaszkodni. Külpolitikát csakis a hivatalos apparátus utján lehet csinálni. A többi csak olyan orvvadász-diplomácia, azok lehetnek félhivatalos, meg nem hivatalos tájékozódások, de nem bírnak semmiféle értékkel. Külpolitikai tekintetben a nemzetet igazán csak a külügyminister informálhatja. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Jól sakkozik !) 0„t vagyunk megint, hogy a külügyminister ur nem ér rá ide eljönni, mert el van foglalva a ministeriumában. Tudtommal a külügyministeriumban nagyok sok, — pardon, nem akarok túlozni — de több ministeri rangban levő diplomata van, vannak államtitkárok s van egy nagyon jól kiépített, szerény nézetem szerint túlnagy mértékben kiépített, diplomáciai apparátusunk, (ügy van ! balfelol.) amelynek legnagyobb részét a közös diplomáciai karból vettük át. (ügy van ! a baloldalon.) Engedelmet kérek, én nehezen tudom elhinni azt, hogy ez az egész apparátus csak akkor tudna eredményesen működni, ha épen Bánffy külügyminister ur is ott van. Weisz Konrád: Jobb, ha nincs ott ! Friedrich István : A külügyminister az összekötő kapocs az ország egész diplomáciai kara, a külügyministerium, az államfő és a nemzetgyűlés között. Ezt a hivatását kell a külügyminister urnák teljesítenie. Ebben a kérdésben is ugy vagyunk, hogy ugy sejtetik velünk kormánypárti képviselő barátaink, hogy »csak csendben lenni, ne érintsük ezeket a témákat, mert bizonyos külpolitikai tárgyalások folynak és az ilyen felszólalások könnyen megronthatják ezeket a tárgyalásokat !« (Mozgás.) Nem emlékszem, hogy erről az oldalról külpolitikai kérdésekben bármilyen támadás érte volna a kormányt, csak legutóbb, a királykérdéssel kapcsolatban. Nem lehet tehát minket azzal vádolni, hogy mí bármilyen külpolitikai számítást megzavartunk volna. De ebből sem lehet rendszert csinálni, ezt sem lehet így továbbhuzni, hogy azt mondom, hogy én ezt titokban tartom, s azután egyszerre jövök a fényes eredménnyel. Méltóztassék megfigyelni a külföldi diplomáciát. Ott, ha valahol siker van útban, már az egész világsajtó ir róla, hogy ilyen meg ilyen tárgyalások vannak folyamatban és előkészítik az egész világ pszichéjét a közelgő eredményre. Itt van a genuai konferencia. Olvassuk a lapokban, hogy arra meghívják Magyarországot is. Igaz, — szomorúan látjuk — hogy meghívják az orosz szovjetet is. Engedelmet kérek, de ilyen pillanatban csak helyénvaló, hogy az a külügyminister felálljon és rögtön, még a sajtóhírek beérkezése előtt itt kristálytiszta világossággal informálja a nemzetet (Zaj.) és közölje a nemzetgyűléssel, hogy ime, ezt a szegény országot végre meghívták a genuai tárgyalásokra Somogyi István : Mit tudja ő ! Friedrich István : Ha tényleg meghívták Magyarországot, ezt reménysugárnak tekintem, s ennek a reménynek a hatása alatt az egész magyar nép jobb jövőben bizhatnék. Ezt sikernek, egy haladó lépésnek tartanám. Nem tudom, hogy a külügyminister ur miért bánik ilyen mostohán a nemzetgyűléssel ? Tisztelt Nemzetgyűlés ! Előbb az élelmezési minister urat is említettem és azt mondottam, hogy az élelmezési minister urat itt nem is volt szerencsém üdvözölni. Közben értesítettek barátaim, hogy itt volt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tegnap/) Hiszen én nem az ő becses személyét sürgetem és követelem, mert az ő személyét ismerem az én kormányom idejéből. Tudom, hogy ő a legkiválóbb szakember, s meg vagyok győződve arról, hogy még éjjel is dolgozik. Ez az, amit nem akarok. Ennek a rettenetes bürokratikus túltengésnek akarok véget vetni. Ne ossza ki ő a krumplit, a babot, és ne törődjék a liszttel, hanem jöjjön ide és mondja el az ő élelmezési programmját, az ő élelmezési koncepcióját, azt, hogy az ő programmja hogyan kapcsolódik bele abba a közgazdasági programúiba, amellyel még mindig tartozik az igen tisztelt kormány. Nem is tudom elképzelni, hogy egy élelmezési minister dolgozni tudjon földmivelésügyi, kereskedelemügyi és pénzügyminister nélkül. •' "; 23*
