Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-287
12 A nemzetgyűlés 287. ülése 1922. de a tévedés lehetőségét ki nem zárhatom. Ugyanolyan erővel el kell fogadnom azt a másik álláspontot is, melynek alapján a másik oldalról egy nagy nemzeti gondolatot, a területi integritás gondolatát, a restauráció gondolatával kötik össze. (Mozgás a jobboldalon.) T. képviselőtársam, ha valaki nem tudja megérteni gondolatmenetemet, nem tehetek róla. Hornyánszky Zoltán: Egy elvi állásponton vannak ! ö is szabad királyválasztó ! Rassay Károly : El kell fogadnom azt a másik álláspontot is, hogy jóhiszeműen azt hiszik, hogy a másik utón el tudják érni ugyanezeket a célokat, sőt az ő felfogásuk szerint csak azon az utón tudják elérni. Senki sem csalhatatlan, senki sem tudja grammokkal lemérni, papiroson kiszámítani, hogy a történelmi következmények melyik álláspontnak fognak igazat adni. Épen azért szükséges, hogy ebben a válságos időben legyenek a nemzetnek ebben a kérdésben mind a két oldalon következetes politikusai, azért szükséges, hogy elszántsággal, becsülettel és komoly meggyőződéssel képviseljük álláspontunkat és azért szükséges, hogy legyen rezervában egy másik álláspont is . . . Sándor Pál : Okos beszéd S Rassay Károly : ... mert ha ugy látszanék, hogy a nemzet érdekeinek a másik álláspont felei meg, ki az közülünk, aki elientállna, aki azt nem mondaná, hogy próbáljátok ti megcsinálni, megvalósítani, amit a ti álláspontotok szerint könynyebben tudtok megvalósítani. B. Szterényi JóZSef : Ez helyes, korrekt álláspont ! Rassay Károly : Addig azonban, amig azt hiszem, hogy ez az ut vezet a nemzet céljaihoz, ezt az utat követem és szemben állok a másikkal. Beszélnek francia orientációról, német orientációról. Helyes, legyen ebben az országban francia orientáció, legyenek politikusok, akik abban az irányban orientálódnak, legyenek viszont mások, akik Németország felé orientálódnak, csak egy követelmény van, de ez mindenekfelett áll, hogy aiák elvállalnak egy irányt, haladjanak abban az irányban következetesen. MeskÓ Zoltán : A kapkodás árt az országnak ! Rassay Károly: Csak egy politika nem lehetséges, az, amely ötven percentre megegyezik és ha ma jól esik, legitimista, ha holnap ugy kívánja az érdeke, Habsburg-restaurációellenes, amely ma francia orientációt csinál, holnap pedig ideáll és ugyanolyan eréllyel szaval amellett, hogy csak egy orientáció lehetséges, a német orientáció. Dömötör Mihály: Kik csinálják ? Rassay Károly: T. képviselőtársamnak, azt hiszem, volt alkalma erről meggyőződni. Ha pedig aziránt érdeklődik, hogy ki csinálja, — hát az a ministerelnök csinálja, akit ön támogat. (ügy van! a szélsőbáloldalon.) Mert. t. Nemzstgyiilés, az a ministerelnök volt az, aki Pécsen kibontotta a legitimitás lobogóját, (Ugy van ! a bal- és a szélsőévi január hó 13-án, pénteken. baloldalon.) aki odasorakoztatta a nemzetet a lobogó mögé. Rakovszky István : Kétszínű játékot játszott ! Javos Antal : Hát aki köztársasági párti és Károly király-párti, az nem kétszínű ? MeskÓ Zoltán : Akkor maguk dicsértek és mi szidtunk, most maguk szidják és mi dicsérjük ! Csontos Imre: Felültek az urak neki! Rassay Károly: Ez a helyzet. Tudom, hogy Dömötör t. képviselőtársam nem volt Pécsen, tudom, hogy megtámadta a ministerelnök nyilatkozatát, tudom, hogy ezért Dömötör t. képviselőtársamat is mep+ámadták . . . Rakovszkv István : Udvari tanácsos ur ! Rassay Károly : ... de ezek után szíveskedjék nekem igazat adni legalább abban, hogy ez mégsem az a sziklaszilárd politika, amelyre az országnak ma szüksége van. T. Nemzetgyűlés ! Az az érzésem, hogy mind a kétféle politika jogosultsággal bir az ország életében, csak egy politika nem bir jogosultsággal : az, amely megalkuszik, amely nem következetes, amelynek nincs hitele. Kijelentem azt, hogy ha a ministerelnök ur fel tudott volna emelkedni a politikai Ízlésnek arra a magaslatára, hogy a pécsi beszéd elmondása, kötelességének teljesítése után ide jött volna a nemzetgyűlés elé és azt mondta volna : »Lemondok, (Ugy van ! a balés a szélsőbáloldalon.) mert rám nézve erkölcsi lehetetlenség, hogy ezt a politikát képviseljem, (Ugy van a bál- és a szélsőbáloldalon.) hanem képviseljék azok, akik ezért viselik Isten, ember és a történelem előtt a felelősséget«, (Ugy van! a balés a szélsőbáloldalon.) akkor mi a detronizációból ennek a nemzetnek, igenis, hasznos, igenis, előnyt tudtunk volna szerezni, (ügy van! a bal- és a szélsőbáloldalon. ) Egyszer erről az oldalról egyik képviselőtársam emlegetni kezdte a brucki tárgyalásokat 1 és az igen t. kereskedelemügyi minister ur kitérőleg felelt. Az igen t. kereskedelemügyi minister ur nem merte megcáfolni azt, hogy a körüllévő államok, igenis, a Habsburg-restauráció elutasítása esetére nekünk súlyos gazdasági, sőt területi rekompenzációkat helyeztek kilátásba. Hát, t. Nemzetgyűlés, mi lett volna a kötelesség ? Bizta volna rá a ministerelnök ur azokra a detronizáció keresztülvitelét, akik ezt az elvet képviselték ; hiszem, hogy azok lettek volna annyira hazafiak, hogy azt mondták volna a körül élő államoknak : Mi csak ugy tudjuk a nemzetben ezt a súlyos operációt elvégezni, ha alátámasztjátok a politikánkat azzal, amit mi hirdettünk, hogy : ez az ut a megbéküléshez, ez az ut az előnyök eléréséhez. De olyan politikát követni, hogy két nap előtt legitimista, két nap után anti-Habsburgista, — pardon, ebben tévedtem, mert ilyen nyilatkozatot az önök kormányától még nem kaptam, hogy antiHabsburgista, csak azt hallottam, hogy antiKarlista,... (Zaj.) Szilágyi Lajos : Hoch Albrecht !
