Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

158 À nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hő 17-én, kedden. tartóztattam, a községházán őrizetben van.« (Élénk derültség.) Sándor Pál : Ez a mi közigazgatásunk ! Orbók Attila : Ez a kicsiny eset jellemzi a közigazgatási hatóságoknak mentalitását, melyek egész természetesnek találják, hogy még egy névmagyarositási kérvénnyel kapcsolatban is fennállhat az az eshetőség, hogy valakit le kell tartóztatni, pláne ha az illető nem rendezett vallású. Már eddig is visszaéltem a t. Nemzetgyűlés türelmével, (Halljuk/ Halljuk/ Felkiáltások jobbfelöl : Okos beszéd !) épen ezért még csak pár szóval akarok kiterjeszkedni külpolitikánkra. A mi külpolitikánkkal szemben nekem egy kifogásom van, még pedig az, hogy én nem ismerem mint képviselő a magyar külpolitika irányát, pedig nekünk, képviselőknek, törvényhozóknak kötelességünk volna ismerni. Hallok és olvasok nyilatkozatokat orientációkról, helyesnek is találom, hogy orientálódunk, csak azt nem tartom helyesnek, hogy mindenféle irányban orientálódunk. Hiszen igy teljes képtelenség, hogy izoláltságunkból ki tudjunk lépni. Egy okos külpolitikának engedményeket kell tenni egyik ellenségünkkel szemben, hogy szövetségre lépjünk a másikkal szemben. Hg. Windisch-Graetz Lajos: Ez igaz! Orbók Attila : Nem tudok kritikát mondani külpolitikánkról,. . . Hg. Windisch-Graetz Lajos: Egészen igaza van ! Orbók Attila : . . . mert nem akarom feltételezni azt, hogy nem történik semmi, viszont kellemetlen éreznem és tudnom azt, hogy mi képviselők külpolitikai kérdésekben tájékoztatva nem vagyunk. Ugron Gábor: Másban sem vagyunk tájékozva! Orbók Attila : Van azonban egy másik kérdés, amelyhez szükségesnek tartom hozzászólni s ez az, hogy külföldi barátainkat teljesen elhanyagoljuk. • A külügyministerium azon a címen, hogy most nem Franciaország, nem Németország vagy nem Olaszország felé orientálódunk, lelkes, kitűnő külföldi barátainkat elhanyagolja, holott ezeknek a barátságoknak ápolása egyáltalában nem jelent orientálódást, hanem jelenti egy elnyomott és legázolt nemzetnek azt a törekvését, hogy a külföld közvéleményét minden téren, minden tekintetben felvilágosítsa arról az igazságtalanságról, amely ezzel az országgal történt. Nem vagyunk mi nagyhatalom, ahol a követnek egy mosolya szövetséget jelenthet egy kis balkán állammal. Mi csonka, legázolt ország vagyunk, amelynek ha akad egy francia, angol, olasz, német vagy akármilyen barátja, ezt a barátunkat meg kell hogy becsüljük, ezt a barátunkat tájékoztatnunk kell, ennek a barátunknak az igazságra törekvő munkáját elő kell segítenünk. Kérdezem, hogy pl. az a francia csoport, amely minden távolabbi politikai gondolat nélkül, tisztán barátságos érzésből hajlandó az igazság felé törekedni, amelyet Tisseyre francia képviselő ur, nekem igen t. barátom alkotott, hivatalos vagy nem hivatalos részről milyen meghívásban, milyen tájékoztatásban részesült, adtak-e ezeknek a francia képviselőknek kezébe könyveket, amelyekből Magyarországot megismerik, egyáltalán alátámasztották-e az ő nemes, jóravaló törekvéseiket, amely ha nem is az, hogy Magyarország területi integritását ők állitsák vissza, de mindenesetre legalább gazdasági érvé- ' nyesülésünknek, gazdasági boldogulásunknak útját szivesén és jóindulattal egyengetik. Nekünk ezekre az emberekre szükségünk van. Én. aki éveket töltöttem kint Parisban, Münchenben, az ottani egyetemekre jártam, künn voltam Svájcban, láttam, hogy a románok és a csehek ott hogyan dolgoznak. Komán ujságirók óriási stipendiumokkal, állami támogatással vannak künn Svájcban. Ott vannak a cseh ujságirók, kört alkotnak, bálokat rendeznek, — ez ugyan csak hatodrangú dolog, de mint magyar embernek ez jut elsőnek eszembe — újságokat adnak ki francia nyelven, kőnyomatos lapokat, távirati irodákat állítanak fel és az egész világ sajtója, közvéleménye az ő igazságukról van informálva. Ha pedig mi néha feljajdulunk, másnap az egész világ tele van hosszú, hasábos cikkekkel, hogy a magyarok megint komédiáznak és a magyarok megint nem férnek a bőrükbe. A mi külügyi budgetünk olyan nagy, hogy ebből a külügyi budgetből ezekre a célokra feltétlenül adni kell pénzt. Néma gyermeknek anyja sem érti szavát, és ha ez a nemzet csak néha jajong idebent és külföldön nem hallják a szavát, akkor ne várja, hogy egy ujabb világboiiyodalomban vagy egy ujabb helyzetben ennek a nemzetnek jogai elismerésre találjanak. A soproni népszavazás eredményéről külföldi lapokban háromsoros hirek jelentek meg, holott olyan lélekemelő nagyszerű jelenetek történtek ott, az igazság mellett olyan döntő érvként lehetett volna felhozni az ottani lakosság magatartását, hogy a külföldi összes lapokban feltétlenül nagy cikkeket kellett volna irni a dologról. Azonban nem történt semmi, rábíztuk pár külföldi lapra," hogy három-négy sorban regisztrálják, hogy miután az osztrák szavazási biztosok nem voltak jelen, a magyarok bejöttek többségben. Amint minden szervezetünkben igyekszünk — ugyebár — a demokratikus térfoglalásnak utat és helyet szorítani, ennek ép ugy kell helyet szorítani külügyi szervezetünkben is. Elismerem, hogy a történelmi osztály, a mágnások bizonyos előnyben vannak, t. i. ők szalonemberek és otthoni neveltetésüknél fogva több nyelvet beszélnek, a külügyi szolgálatra kiválóan alkalmasak, azonban nagy részük csak sportként üzi ezt és nem hivatásként, mig vannak polgáremberek, akik kiváló külügyi diplomata-talentumok, és ami esetleg azt a . szalonmüveltséget, azt a társadalmi fellépést és a sima modort illeti, amit a diplomatáktól megkívánnak, ettől talán el lehet tekinteni. Mert ha nézzük a külföldi diplomáciai kart, Franciaországnak pl.