Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. 135 Drozdy GyŐZŐ: Van egy mese a parasztról, meg a sárgarigóról. Lingauer Albin : Bocsánatot kérek, én nem voltam ott, én tehát csak hallhattam, hogy mi történt és csak azoktól hallhattam, aldk ott voltak. Rassay Károly : Például az igazságügyminister ur vagy a minist erelnök ur. Drozdy GyŐZŐ ; Nagyatádi könnyen megbocsát. Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! így most már értem azt, hogy a nyári szünet előtt való utolsó ülésen, mikor nagyatádi Szabó akkori minister urat, mostani képviselőtársunkat még mint minis-. tért csipkedték, ő felállott és mint a' szünet előtti utolsó szónok, egy nagyon figyelemreméltó és meglehetősen heves és csipős beszédet mondott. Azt mondotta, hogy neki van egy csomó levele. Ö mint minister kötelezettséget vállalt, hogy azokat a leveleket — a kijárok listáját —ide fogja terjeszteni a Ház elé. Hát én nem tudom, nem volt-e rá ideje, vagy azért-e, mert. időközben megbukott, denique a lista nem került ide. Rakovszky István: Azt mondotta, hogy a ministerek is be vannak mártva. (Zaj.) Lingauer Albin ; Es az volt a legnevezetesebb, hogy Nagyatádi akkori minister ur kijelentette, hogy majdnem valamennyi képviselő érdekelve volt, mert aki nem irt, az szólt vagy telefonált. Szabó István (nagyatádi) : Nem erre mondottam. Rakovszky István : Övás ! Lingauer Albin : Már most tekintettel 8X1* £1, hogy egy interpellációra adott válaszról volt szó, erre reagálni nem lehetett, azért sem, mert mint emiitettem, Nagyatádi volt akkor a szünet bekövetkezése előtt a legutolsó szónok. Ellenben ugyanakkor t. képviselőtársunk azt is mondotta, hogy ministertársai is interveniáltak nála. (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) : Hát van olyan minister, aki valami ügyben nem interveniál*? Nincs és nem volt ! Rakovszky István: De akkor a kiviteli ól volt szó ! Szabó István (nagyatádi) : Nemcsak a kivitelre értettem. Rakovszky István : A nénike számára kért valaki valamit ! (Derültség és felkiáltások a középen Ki volt az ?) Bernolák. Rassay Károly: Ugy látszik, a minister urnák nincs oka várni, de másnak van ! Lingauer Albin : És annak ellenére, hogy egy interpellációra adott válaszról volt szó, a minister uraknak joguk lett volna felszólalni, mert a ministerek mindig beszélhetnek, a minister urak közül azonban egyetlenegy sem állott fel, hogy azt mondja, bocsánatot kérek, ezt a gyanusitást belelövelni a világba és megcáfolatlanul hagyni nem lehet. így mentünk bele a nyári vakációba; Szabó István (nagyatádi) : Az nem volt gyanúsítás ! Lingauer Albin : Nem tudom. Mindenesetre azt a benyomást tette. A képviselő ur maga a legautentikusabb magyarázója intencióinak, de az én benyomásom akkor, mint ahogyan a Ház nagy többségéé is, ez volt. (Ugy van ! a középen és balfelől.) Már most,t. Nemzetgyűlés, a kormány tehát ezt akkor szó nélkül zsebrevágta, ellenben ime, a kisgazdapárt kebelére borult abban a pillanatban, amint a keresztény nemzeti egyesülés pártja nem volt hajlandó parancsszóra megenni, illetőleg — bocsánat ezért a talán brutális kifejezésért — nem nem volt hajlandó nyomatékosan kifejezett óhajtásra . . . Szijj Bálint : Szelid nyomásra ! (Derültség.) Lingauer Albin : . . . megtenni azt a szívességet, hogy bizonyos kellemetlen urakat brüszken kizárjon a pártból. Tudniillik akkor az egyik minister ur kizárási indítványt tett azok ellen, akik erről az oldalról kellemetlenebb formában aposztrofálták a kormányt. Az illető minister ur azzal motiválta indítványát, hogy Ízlése nem engedi meg, hogy egy pártban maradjon olyanokkal, akik a kormányról ilyen elitélő vélekedéssel vannak. Es mi történt ? A párt többsége megvédett minket attól, hogy ez az inditvány határozattá emelkedjék. Ellenben ez a viharálló ministeri izlés ekkor nyomban elfelejtette, hogy nem tud velünk együtt lenni. Tehát szép csendesen bent maradt a pártban mellettünk. (Derültség balfelől.) Kerekes Mihály : Nincs takargatnivaló ! Lingauer Albin : Ennek következtében vártuk, hogy mi lesz? Pártkonferenciát nem hívtak Össze. De engedelmet kérek, nekünk is van Ízlésünk. Ráeszméltünk tehát, hogy bizonyos meg nem cáfolt, fel- és lemenő, oldalági, fi- és nőági Esküdtkapcsolatoknak a közelsége viszont a mi Ízlésünket érinti. Ennek következtében kiváltunk, hogy ne álljunk tovább útjában annak, hogy azok, akik összeborulni óhajtanak, zavartalanul egymásra találhassanak. T. Nemzetgyűlés ! Csak egyre figyelmeztetem az urakat. Az urak között is vannak szenvedélyesebb temperamentumok, akik hajlandók az apát a fiu bűneiért felelősségre vonni. Itt Andrássy beszélt tegnapelőtt. Két izben is hallottam beszéde alatt a túlsó oldalról közbekiáltani, hogy »Károlyi, a vő«. T. Nemzetgyűlés ! Ne vezessük be ezt a szokást. Volt egy igen tiszteletreméltó túloldalon ülő vezérpolitikus, akit szintén szerencsétlenség ért az ő családjában. A veje kellemetlen perceket hozott rá. Méltóztassék venni, ha Andrássyt felelőssé teszik Károlyiért, akkor ne kívánják az urak, hogy ez elharapódzzék, és mi viszont az önök vezérüket tegyük felelőssé azért a kellemetlen eseményért, amelyért inkább részvétünket érdemelné, semmint meghurcolást. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Itt azt mondják, hogy a kiviteli engedélyek révén befolyt összegek egy része hazafias célokra ment. Rendben van ! De ha hazafias célokra ment, méltóztassanak azt pártközi ellenőrzés alá helyezni. Ennek az a rendes parlamenti bevett szokása. Mert az ilyen hazafias célok
