Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

14 nemzetgyűlés 289, ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. 133 szükség esetén rendelkezésre pálljon. Ezenfelül — mondotta tovább Yass — Őfelsége egy kiáltványt vagy nyilt rendeletszerü levelet akar intézni Horthy kormányzóhoz, amelyet Őfelsége útmutatása, illetőleg intenciói szerint ő — Vass •— már meg is fogalmazott.« Rakovszky István -" Ő fogalmazta maga. Ezt tagadja. Lingauer Albin (olvassa) ; »A püspök erre közbeszólt, hogy: ezt a levelet nekem kell majd repülőgépen elvinnem még az éjjel Budapestre Horthy kormányzónak- Vass erre felmutatott két darab (Zaj. Halljuk! Halljuk!) félives vagy negyedives papíron irott fogalmazványt, — ceruzával Vass irta — melynek megszólítása »Kedves Horthy!« volt. Ebben Őfelsége tudatta a kormányzóval, hogy megérkezett, át akarja venni az uralkodást s felkéri a kormányzót, hogy jöjjön sietve hozzá Szombathelyre. Egyúttal köszönetét fejezi ki neki jó szolgálataiért s a Mária-Terézia-rendet adományozza neki,« Gömbös Gyula : Ez a legegyszerűbb megoldás ! Lingauer Albin (olvassa) : »Erre kifutottam a telefonhoz és rendeletet adtam ki, hogy a nyomda vezetősége néhány szedővel maradjon készenlétben a nyomdában, egyúttal dobják ki a holnap megjelenő lapokból azt a tréfás karcolat-félét, amelyet Teleki útjával kapcsolatosan Pesten elterjedt királypuccs hirről irtak.« Amint visszatértem, Lehár rögtön hozzám fordult és azt mondta, hogy^ő már készített egy proklamáció-tervet. Ha Őfelsége elfogadja kihallgatás végett, azonnal át fogja nekem adni és reggel akkor már vinnem kell repülőgépen néhány darabot Budapestre. Erre azt kérdeztem, hogy melyik az a proklamáció, amelyet ki kell nyomatni: az-e, amelyet Lehár irt, vagy az-e, melyet Vass fogalmazott. » Rassay Károly: Mindenesetre jobb volt az, amelyet Vass irt! (Derültség balfelöl.) Lingauer Albin (olvassa) : »Erre azt felelte, hogy Őfelségétől függ; amelyiket elfogadja, az lesz kinyomatva. Mondottam erre, hogy Vasst igy informáljuk. Lehár azt felelte, hogy a szövegén esetleg lesz valami változtatás, (Zaj.) s a kormányzóhoz irt levélbeli parancs fog a nagyközönség számára is nyilvánosságra hozatni. Mikes püspök azt mondotta, hogy várjunk, Őfelsége rögtön fogadni kíván s ott dől el, hogy mit parancsol. Ebben a pillanatban nyilt az ajtó és Őfelsége megjelent.« Később Őfelsége parancsot adott nekünk arra, hogy vonuljunk vissza a kihallgatás vége után Vass vendégszobájába s várjuk meg, mig gróf Teleki ministerelnök és Sigray megérkeznek. Addig beszéljük meg a teendőket és ha ők megjönnek, velük ismertessük előzetesen a helyzetet, hogy azután már informálva legyenek, mikor Őfelsége előtt kihallgatáson megjelennek. Erre bementünk Vass szobájába. Idézem az idevonatkozó részt. (Hallj uh! Halljuk ! Olvassa): »Itt beszélte el Vass újra teljes részletességgel a király betoppanásának a körülményeit és azt, hogy hogyan találta a püspök őt a királyi szobában és hogyan nem akarta elhinni, hogy a király az újonnan érkezett vendég. Elmondotta azt a kedves dolgot is, hogy hogyan mutatta be őt a püspök a királynak: íme, bemutatom Felséges Urnák a kormány kultuszminiszterét. Tehát Ön a kultusminister ? kérdezte nyájasan a király. Csak voltam, Felséges Uram — felelte Vass, meri abban a pillanatban, ahogy Felséged átlépte az ország határát, mi már csak voltunk ministerek. (Nagy mozgás a baloldalon.) Rakovszky István: Ezt letagadják! Balla Aladár: Hulljon le a »lepel«! Lingauer Albin (olvassa): »A mi kineveztetésünk érvénye megszűnt, most már Felséged ministerei következnek.« (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Na de reméllem, — felelte a király — Ön a helyén fog maradni ? Az Felséged jövendő ministerelnökétől fog függni, felelte Vass.« (Mozgás a baloldalon.) Rassay Károly: Hallatlan! Ezért le kell tartóztatni! Lingauer Albin (olvassa): »Reggel öt óráig ébren vártuk Teleki érkezését. Beszélgetés közben Vass itt mutatta meg nekem a Horthyhoz intézett proklamáció végleges szövegét, amelyet a király most már kézjegyével is ellátott. Most már csak az volt a kérdés, hogy Teleki is a mi tanácsunkat teszi-e magáévá, vagy más megoldást fog-e hozni.« Rassay Károly : A legszégyenteljesebb világcsalás történik itt! (Zaj.) Lingauer Albin (olvassa) : »Világos reggel volt, amikor Teleki és Sigray autón megérkeztek. Teleki azt hitte, hogy azért hívják, mert a kormányzó ellen merényletet követtek el. Én mondtam neki a palota lépcsőházában, hogy itt van a király.« (Zajos közbeszólások jobbfelöl.) Méltóztassanak megengedni, de előbbi állitásom bizonyítása végett kell ezt felolvasni. Szijj Bálint: Kissé későn jött! Májusban kellett volna! (Zaj.) Lingauer Albin: Módunkban lett volna ezt már akkor beledobni a közvéleménybe, ha zavart akartunk volna csinálni, de nem akartunk. Szijj Bálint : Ministert megbuktatni nem olyan nagy zavar ! Rassay Károly: Együtt voltak, miért bántották volna egymást? Rakovszky István : Most is le lehet vonni a konzekvenciákat ! (Zaj. Elnök csenget.) Lingauer Albin (olvassa) : »Bevezettük őket Vass szobájába és ott a király parancsához képest elmondtuk a történteket és a lefolyt megbeszélés eredményét. Teleki is perhorreszkálta a repülőgépes megoldást és proklamáció kibocsátását. Közöltük vele, hogy Őfelsége kezéből vállalnia kell a kabinetalakitást. Erre Teleki — mint előre láttam — azt felelte, hogy: Ezt én