Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

128 Â nemzetgyűlés 289. ülése 192 2. évi január hó 16-án, hétfoHi szavaznám meg az indemnitást. Azonban a kormányrendszer összessége miatt — sajnos — ezt megtenni nem tudom. Méltóztassék megengedni, hogy most már az általános kormányprogram mra térhessek át és megkíséreljem, hogy kritikát gyakoroljak a kormánynak ugy december 7-én, mint április 19-én kifejtett kétrendbeli, egymást nem minden tekintetben fedő programmja fölött. Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt a részletekbe bocsátkozom és a magam érveivel állok elő, egy kis felolvasást tartsak rövid szemelvények alakjában Bethlen István gróf ministerelnök urnák múlt évi április 19-én tartott bemutatkozó-beszédéből és némely passzust visszaidézzek a t. nemzetgyűlés emlékezetébe. (Halljuk! Halljuk! bal felöl. Olvassa:) »Legyen vége hát a forradalmi szellemnek. Véget kell vetni a forradalmi szellemnek teljes erőnkkel, mert ha erre képesek nem vagyunk, akkor ezt az országot a züllésbe taszitjuk.« Taszler Béla : Ugy van ! A kormány járjon elől jó példával! Lingauer Albin: Egy másik passzus. (Olvassa) : »A szabadság lehetővé tette és lehetővé teszi a versenyt s a verseny az egyedüli, amely a jó ós a jobb között a jobbat hozza felszínre.« En a verseny elvét április 19-ike óta. keresztülvive nem igen látom, mert azt veszem észre, hogy a Futura épugy dolgozik, mint ahogy dolgozott azelőtt, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A ministerelnök urnák április 19-ike óta nem volt ideje a saját programmjának ezt a nagyszerű tételét valóra váltani, bár rájött arra, hogy a monopóliumos társaságok [működése a szabad versenyt kizárja. így tehát bocsánatot kérek, talán még sem vagyunk kötelezve arra, hogy programmjának őszinteségét egészen komolyan vegyük. Méltóztassék meghallgatni ezt a passzust (olvassa) : »Az a feladata ennek a kormánynak, hogy lehetőleg megtisztítsa ezt az irányzatot az itt-ott még hozzátapadó salaktól. Somogyi István : Megint a salaktól S Lingauer Albin (olvassa): Helyeslés a balközépen. »A salak itt fordul elő először. Ennek az adja meg a pikáns izét, hogy ott, a balközépen tapsoltak. Ha a salakról ma tesz említést, akkor (a jobboldalra mutat) ott tapsolnak neki. Ebből azt következtetem, hogy akkor önök voltak, most pedig mi vagyunk a salakok. Hg. Windisch-Graetz Lajos: Akkor Nagyatádit akarták kompromittálni. Most mi vagyunk a salak! Lingauer Albin: Azt mondotta a ministerelnök ur: »Sutba kell tehát dobnunk sok minden elvi cafrangot.« Konstatálom, hogy ezt a pontját a programúinak be is váltotta a ministerelnök ur. Azt mondja: »Az ország elérte régi vágyát, a nemzeti függetlenséget. A nemzetnek ezen függetlenségéhez minden körülmények között ragaszkodnunk keli. ïaps a jobboldalon.« Fényesen ragaszkodtak hozzá. Lekötöttek bennünket atekintetben, hogy az entente nélkül a magunk legvitálisabb hatalmi kérdésében rendelkezni nem fogunk. Hg. Windisch-Graetz Lajos: Fő az elvhűség ! Lingauer Albin (olvassa): »Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy sok mindenféle intézkedés áll fenn, amely a munkásosztállyal szemben ma már méltánytalan.« Engedelmet kérek, a munkásosztállyal szemben megtorló intézkedés sohasem volt méltányos. (Vgy van! balfelöl.) Mert az egyesekkel szemben lehetett, de az osztállyal szemben talán mégsem. (Ugy, van! balfelöl. Olvassa): »Ott kell elindulnunk, hogy ifjainkba önállóságot, tevékenységet öntsünk és a jellemszilárdságra fektessük a nevelésben a fősúlyt.« En láttam nemrég tanuló ifjakat detektivszolgálatba beállítani. En a detektivszolgálatot lekicsinyelni nem óhajtom, de hogy az az egyenességnek, az őszinteségnek, a szembenézésnek és a férfiasságnak az iskolája volna, azt nem ismerem el. Ez az ország már azelőtt is a csúszás utján volt, de hogy ez áprilistól kezdve a spicliknek, a T. tiszteknek, a jelentéstevőknek, a telefoncenzoroknak, a levélbontóknak, a beugratóknak, az a gént provocateuröknek országává vált, azt önök époly jól tudják, mint mi. (Ugy van! balfelöl.) Szijj Bálint : Azelőtt százszor olyan volt ! (Ellenmondás balfelöl.) 1919-ben Friedrich ministerElnöksége alatt ezerszer jobban volt ez meg. Lingauer Albin : A magam városában ma annyi detektív van, mint békeidőben amennyi rendőr volt. Szijj Bálint: Engem meg akkor figyeltek meg, Friedrich ur alatt. Lingauer Albin : Azt mondja a ministerelnök ur (olvassa) : »A harmadik feladatunk az, hogy a nemzet külpolitikai horizontját emeljük s hogy a külpolitikai kérdésekkei való foglalkozást népszerűvé tegyük. Ez talán egyike a legnehezebb feladatoknak. A kültigyminister ur feladata lesz, hogy a nemzetgyűlést állandóan tájékoztassa.« Rakovszky István : Állandóan nincs itt és alszik ! Lingauer Albin: Külpolitikai horizontunkat felemelte a Fehérkönyv. Azóta horizontunk emelésére egyéb nem történt. Ha azonban a tisztelt külügyi kormány a maga külügyi horizontjából nekünk csak annyit tud nyújtani, mint amennyiről a Fehérkönyvben tanúságot tett, akkor nekünk nincs okunk, hogy a kormány külpolitikai horizontemelő kurzusába beiratkozzunk. Hg. Windisch-Graetz Lajos: Ok se tudnak, mi sem tudunk semmit! Rakovszky István: Ők a legkevesebbet! Lingauer Albin: At. ministerelnök ur már akkor, áprilisban szükségesnek tartotta, hogy a munkásosztállyal megbékülést keressen. Azonban csodálatosképen ' áprilistól egészen az októberi