Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
A nemzetgyűlés 289. ülése Í922. évi január hó 16-án f hétfon. J13 bevallani, bogy egyáltalán fogalmam sincs arról, hogy külpolitikai tekintetekben mi a kormány orientációjának iránya. Én látom, hogy itt külpolitikát csinál a Move, amely Németország felé orientálódik, az Érne, amely Türr Stefánián keresztül Olaszország felé keres kapcsolatot, a kisgazdapárt Jugoszlávia felé orientálódik, magas faktorok pedig Hohlerrel és Clark-kai tartanak nagyon sürü összeköttetést. Balla Aladár: És Eománia ? Lingauer Albin : Épen, mert nem beszélnek róla, valószinünek tartom, hogy ebben van valami. Kérdem már most, hogy a magam külpolitikai felfogását hogyan rendezzem be, hogy jó gyermek legyek, hogy a kormány külpolitikai orientálódásának útját valamiképen ne keresztezzem ? Az Ausztriával való megegyezésnek nagyon örülnék, és őszintén megvallva, Németországhoz való csatlakozásban nemcsak szerencsétlenséget nem látnék, hanem látnám belpolitikai helyzetünk lényeges tisztulását azáltal, hogy a nemzeti királyság útjából lényeges akadályok lennének elhárítva. Szeretnék azonban a külügyminister úrtól tájékoztatást kapni aziránt, számithatunk-e arra, hogy a fezőrök külpolitikai közvetítése, bizonyos pénzközvetitő és üzletközvetitő ügynököknek a külpolitikai hivatalokban való benfentessége megszünik-e már, vagy sem, mert amint méltóztatik tudni, ez a közvéleményben meglehetős kellemetlen hiresztelésekre ad alkalmat. Nekem három kérdésem van in concreto a külügyminister úrhoz. Az egyik : bátor vagyok megkérdezni, hogy Baranyay Zoltán urat, akit a vallás- és közoktatásügyi minister 103.505. számú rendelete alapján tanári hivatalától tartósan szabadságoltak, még pedig a proletárdiktatúra alatt tanusitott magatartása miatt, hogyan lehetett a keresztény és nemzeti irány külpolitikai képviseletében való résztvétellel megbizni ? A második kérdésem az, hogy a hamburgi magyar egyesület, mely a külügyministerium védelme alatt áll, hogyan bocsáthat ki olyan körlevelet magyar és német nyelven, amelynek a következő a tartalma : Pénzt kér a tagoktól és azután igy folytatja (olvassa) : »Nagyszámú, a hazából menekülő és átutazó szegény honfitársaink azonban egyletünk elégtelen anyagi felkészültsége miatt nem, vagy csak elenyésző mértékben részesülhetnek segélyben.« Engedelmet kérek, hogyan tud a külügyminister ur olyan egyesülettel összeköttetést fenntartani, mely a külföldön azt a vélelmet terjeszti rólunk, hogy a hazából nagy számban menekülnek olyan emberek, akik a'hamburgi magyar egyesület segélyezésére vannak ráutalva ? A harmadik kérdés, amelyre választ kérnék : mi van a Benes-féle cáfolat után a mi prágai képviselőnkkel, Tahyval % A negyedik, amire választ kérnék, az, hogy a magyar állam tekintélyének szempontjából miféle lépéseket tett a külügyminister ur azért, hogy ä Csehországban jogtalanul letartóztatott WinNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET. disch-Graetz Lajos nemzetgyűlési képviselő ur el fugatásáért nekünk elégtételt adjanak ? Hg. Windisch-Graetz Lajos: Hálásak azért, hogy ott tartottak ! Lingauer Albin : A külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban a királykérdést csak annyiban fogom érintem, amennyiben bizonyos konkrét állításoknak megcáfolása végett lesz rá szükségem. A napokban elhangzott itt egy közbekiáltás, hogy az októberi események alkalmával a szerb határon 800.000 ember állott fegyverben ; nagyatádi Szabó képviselőtársunk mondotta. Én elhiszem, hogy nagyatádi . . . Csukás Endre : Balla mondotta ! Lingauer Albin : . . . lehet, hogy neki Jugoszláviából hitelesnek látszó értesülései vannak, de én vitába bocsátkozom vele, mert igen jó forrásból ugy vagyunk tájékozva, hogy Jugoszláviának egész használható fegyverállománya 160.000 darab Manlicher. A másik, amit ezzel kapcsolatban figyelembe akarok ajánlani, az, hogy egy pótlást ajánlanék a Fehérkönyvbe, és pedig azt a pótlást, hogy a jugoszláv nemzetgyűlés Radics-párti képviselői közül többen letartóztatásban ülnek, a szerb mozgósitás sikertelensége miatt. Amit itt slágernek és mumusnak hoznak fel velünk szemben, azért odaát a jugoszláv nemzetgyűlés képviselőit hazaárulási perbe fogják. Ebben természetesen nagyon segítségére volt a jugoszláv kormánynak az a felolvasás, amelyet a mentelmi vita során itt rendeztetni méltóztattak, amelyben ország-világnak kikürtölték azt, hogy az irredenta érdekében odaát nekünk miféle kapcsolataink voltak Jugoszláviában és Cseh-Szlovákiában. (Ugy van ! half elől.) Áttérek ezután a hadügyi kérdések taglalására. (Halljuk ! Halljuk ! ha felől.) Én inditványt tettem ennek az évnek a tavaszán az egyik júniusi ülésen, amelyet a nemzetgyűlés elfogadott 4 és ebben a határozati javaslatban utasitotta a honvédelmi minister urat, hogy október 1-éig tegyen jelentést a nemzetgyűlésnek azon intézkedésekről, melyeket a hadseregben való politizálás meggátlására tett. A minister ur, a többséget látva, maga is hozzájárult ehhez a javaslathoz, az határozattá is emeltetett, azonban jóllehet október 1-je régen elmúlt, a minister ur jelentést nem tett és amint tudjuk, a hadseregben való politizálásnak azóta igen keserű gyümölcsei értek meg. (Ugy van! Ugy van ! half elöl.) A hadsereg ma is cenzúrái. A hadseregben ma is politikai jelentéseket küldenek. A hadsereg tagjait ma is felhasználják bizonyos propagandákra. A hadsereg ma is leveleket bontogat, (Ugy van! Ugy van! half elől.) szóval meg van bízva bizonyos politikai megfigyeléssel, ellenőrzéssel és a politika iránt való érdeklődéssel. (Egy hang baljelöl : Kémdháritás !) Már pedig régi hogy alá malomba megy, annak lisztes lesz a kabátja. Az is tünete volt a politikának, — ha mindjárt negativ formában is — hogy annak dacára, hogy a kormány, a ministerelnök ur őfelségét 15
