Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-287
6 A nemzetgyűlés 287. ülése 1922, évi január hó lH-án, pénteken. menye eléjük állított. S ebben talán örök példa lesz az 1871-ben összeült francia nemzetgyűlés, amely azt mondhatnám, majdnem megdöbbentően hasonló előzmények után gyűlt egybe, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) öt évig volt együtt s igen féltékenyen vigyázott a maga jogaira, amit erre a nemzetgyűlésre nem tudok elmondani. (Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ernst Sándor: Hét évig volt együtt! Rassay Károly : Ezen idő alatt az a francia nemzetgyűlés a törvényhozási alkotások egész sorozatát produkálta és nemcsak alkotmánytörvényeket, hanem az állami élet minden terére kiterjedőleg pénzügyi törvényeket, iskolatörvényeket alkotott ós szociálpolitikai törvényalkotásokkal gazdagította a francia törvénytárt, ugy hogy francia jogi irók megállapítása szerint nem volt egyetlen egy parlament sem annyira produktív és termékeny az állam életére, mint épen a francia nemzetgyűlés a maga hét éve alatt. En azt hiszem, hogy helyesen jelölöm meg a dolgokat akkor, ha azt mondom, hogy a magyar nemzetgyűlésnek ugyanezt a feladatot kellett volna betöltenie, (Ugy van! half elöl.) csak nehezebb volt a helyzete, mert két évben állapították meg az idejét, tehát ezen két év alatt még fokozottabb mértékben kellett volna ugyanezt a feladatát elvégeznie. (TJgy van f a baloldalon. Egy hang jobbfelöl : Nem engedték !) Hogy ki nem engedte, arról is fogok beszélni, legyenek nyugodtak t. képviselőtársaim : a parlament saját gyengeségén kivül, .kivül álló tényezők nem engedték. Nemcsak most látom én igy a helyzetet, nemcsak most ítélem igy meg a parlamentnek, a nemzetgyűlésnek tulajdonképeni élethivatását, hanem meg kell állapitanom, hogy abban a forró, lelkes hangulatban, amelyben ez a nemzetgyűlés két évvel ezelőtt itt ebben a teremben összegyűlt, maga a nemzetgyűlés is igy látta a maga hivatását, a maga történelmi feladatát. Legyen szabad pár szóval felolvasnom, hogy Huszár Károly akkori ministerelnök mikép jelölte meg a nemzetgyűlés feladatát, (Halljuk! Halljuk ! bal felől.) Elhagyom azokat a helyesléseket, amelyek majdnem minden szavát végigkísérték, hiszen ez természetes volt, mert az egész nemzetgyűlésnek a lelkéből beszélt. Huszár Károly a következőkép jelezte beszédében azt a feladatot, amely a nemzetgyűlésre várakozik (olvassa) : »Mi, akik ebben a teremben vagyunk, nem választókerületeinket képviseljük. Minden itt ülő nemzetgyűlési képviselő az egész Magyarország képviselője, s mint ilyenek arra vállalkozunk, hogy az elénk tornyosuló feladatokat gyors egymásutánban megoldjuk, nem ugy, ahogy régen volt szokás, hanem ugy, ahogy most az idők parancsolják. A világtörténelem kereke most gyorsabban forog, s a parlamentek és népképviseletek munkájápak is ehhez kell alkalmazkodnia. Az a törvényhozás, amely nem tud lépést tartani a históriával, nem méltó az időhöz Nekünk tehát mindenekelőtt a problémákat hosszas viták nélkül, a nemzet minden szent érdekének figyelembevételével, azzal a gyorsasággal, bölcseséggel és elszántsággal kell elhatároznunk, amint azt a kül- és belpolitikai helyzet egyaránt parancsolja. Itt vannak legsürgősebb feladataink, a béke ügye, az államforma kérdése, az uj alkotmány elkészítése, az uj választói törvény megalkotása, közigazgatásunk reformja, a legnagyobb rendetlenségben és bajban levő élelmezési és termelési kérdések rendezése ugy a mezőgazdaságban, mint az iparban, a nemzetiségi kérdés rendezése, a nemzeti hadsereg megszervezése, egész mezőgazdaságunk és iparunk újjáépítése, s ezzel kapcsolatban, mint a legsürgősebb és majdnem mindenekfelett való kérdés a földreform kérdése. Az ipartörvény sürgős revíziója, a munkásjóléti intézmények megteremtése, hogy a munkásosztályt meggyőzzük arról, hogy a magyar polgári osztály és a magyar nemzetgyűlés nem ellensége a magyar munkásságnak, hanem nekünk mindama modern szociálpolitikai követelmények iránt, melyek az egész világon, igy nálunk is felmerültek, a legnagyobb mértékben van érzékünk, és mi azok elől elzárkózni egyáltalában nem kívánunk. Követeljük egész kereskedelmi életünk újjászervezését, különösen az erkölcsi törvényeknek a kereskedelmi és gazdasági életben való érvényesítését. Itt van egy óriási feladat, az uj adópolitika s az államháztartás ügyeinek rendezése. Mindezek fölé pedig mint vezérlőcsillagot kell helyezni a kereszténységnek intézményes biztosítását, e cél érdekében az összes magyar keresztényeknek egységes politikai állásfoglalását.« Somogyi István: Nagyon jól sikerült! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Kőt évvel ezelőtt mondották el ezt a beszédet a nemzetgyűlés tapsai között. Két év múlt el azóta, két évig működött már ez a nemzetgyűlés és én ma szomorú szívvel kérdezem meg : mi az, amit ezekből a feladatokból megvalósítottunk? (Igaz! Ugy van! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Úgyszólván semmi!) Ernst Sándor: Nagyon sok! Rassay Károly: Ernst Sándor t. képviselőtársam azt mondja, hogy nagyon sok, én azt hiszem, — és ezt igazolni fogom — hogy nagyon kevés. Drozdy Győző : Numerus clausus. Botbüntetés. Méhely Kálmán: Sok a negatív eredmény! Monopóliumok. Rassay Károly: Azt mondotta az akkori ministerelnök beszédében, (Zaj. Elnök csenget.) ho?y mindent domináló feladat a földreform kérdésének megvalósítása. Hát, t. Nemzetgyűlés, én nem tudom olyan könnyen megnyugtatni lelkiismeretemet, mint Ernst Sándor t. képviselőtársam teszi talán ebben a kórdósben is,
