Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-274
80 A nemzetgyűlés 274. ülése 1921, belefektetett. Abszolúte semmi szükség sincs tehát arra, hogy ezen a birtokon állatot és embert egyaránt agyoncsigázzanak, agyonhajszoljanak, mégis azt látjuk, hogy amint nem kimélik ebben az uradalomban az állatot, épugy nincs lámélet az emberrel szemben sem, nincs emberszeretet, nincs pihenés, nincs lámélet, főképen a szerencsétlen páriává sül vesztett mezőgazdasági cselédekkel szemben. Nap-nap után, pihenés, megállás nélkül gyötrik az emberek testét-lelkét. Ebben az uradalomban az állat és az ember is egyaránt igavonó baromként dolgozik, itt nincs se belátás, se általános emberszeretet ; nincs humanizmus, még mózesi törvény sincs, amely pedig sabbath-ot, pihenést parancsol embernek, állatnak egyaránt, nincs cselédtörvény sem, amely pedig szabályozza ezeknek a, szegény, nehéz sorsban dolgozó és munkálkodó embereknek dolgát, amely előirja, hogy elsőrendű gabonával tartozik a cselédtartó fizetni, nincs cselédtörvény, mely kötelességévé teszi a cselédtartónak, hogy gondoskodjék cselédségének lelM szükségletéről és arról, hogy ideje és alkalma legyen lelki kötelességeinek vasár- és ünnepnapokon való elvégzésére. Itt volt pl. a konvenció-mérés ideje. A múlt évben járt, de a folyó évben is járna a cselédségnek elsőrendű minőségű búza, rozs és árpa, és az utolsó negyedet kivéve rozs helyett árpát kaptak, azt is olyant, hogy csak az állatnak való, azonkívül kaptak kenyérliszt céljaira, hogy ugy mondjam, ocsút, melyből alig tudtak kenyérnek való lisztet kiőrölni. Már pedig a keresztény világnézet, a keresztény morál a munkás bérének visszatartását, megcsonkítását égbekiáltó bűnnek deklarálja és bélyegzi. Hát nem égbekiáltó bűn-e az, hogy a cselédséget fáradságos munkájáért még bérében is megrövidítik, nem égbekiáltó bűn-e az, hogy ha megrövidítésük miatt panaszkodnak, akkor nekik és egész családjuknak fel is ut, le is ut, kiteszik őket az utcára. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. Egy hang a baloldalon : így néz ki a hazafias zsidóság !) Csizmadia Sándor ; így van ez az egész vonalon ! Kuna P. András; Béresnek vagy kanásznak, pedig nem megy senki sem a kis fizetésért. Gun da Jenő : Amikor jön a vasárnap, az ünnep, az a szegény, kifáradt, agyonhajszolt cseléd örül, hogy egy kissé kipihenheti magát, hogy tisztálkodhatik, és a fáradságos robot után egy kis pihenőhöz, egy kis lélegzetvételhez juthat. De ime, hangzik a parancs, be kell fogni, szalmát, takarmányt kell szállítani a több óra járásnyira fekvő Selypre, ahol újra rakodni kell, répaszeletet vagy épitőanyagot kell visszahozni. Es merne csak egy is felszólalni és tiltakozni a munka ellen azzal, hogy vasárnap vagy ünnepnap van ! Ott dübörögnek a szekerek, a Schossberger-uraság szekerei, akár a protestáns, akár a katholikus templom előtt végig a falun, megbotránkozására a hívőknek, akik ugyanabban az időben a templomban istentiszteletben, istenimádásban elmerülve ájtatoskodnak. évi december hó 21-én, szerdán. Budavár y László : Aiculcsapása a keresztény morálnak ! Kuna P. András: Modern rabszolgaság! Gunda Jenő: Beszéltem néhány cseléddel és megkérdeztem tőlük, miért nem tartanak ünnepet, miért nem szentelik meg a vasárnapot az Ur szent napját és azt felelték : Uram, a parancs, parancs, nekünk engedelmeskednünk kell, mert ha ellenszegülnénk, kidobnának és elkergetnének bennünket egész családunkkal együtt. Mondom : Miért nem mennek panaszra ? Miért nem panaszolják el a dolgot például a főszolgabirónak ? Hogy mehetnénk ? mondják, hisz ha megtudná az uraság, tél viz idején kirúgnának, felraknának bennünket kocsira, hogy menjen, ki merre lát. Mi az oka annak, hogy a cselédek, a mezőgazdasági napszámosok közül még csak eszébe sem jut senkinek, hogy panaszkodni merészeljen és hogy a törvény védelmét igénybevegye ? Az uradalom teljhatalmú igazgatója, Goldstein Jakab :. . (Zaj a jobboldalon és a középen.) Reischl Richárd : Hát az ébredők hol vannak? Gunda Jenő : . . .meghagyta tiszttartóinak, hogy a cseléd fogadásánál, a törvény ellenére, kössék ki, hogy az illetők ugy ünnepnapon, mint hétköznap éjjel-nappal helyt álljanak és a parancsra a szükséges munkát elvégezzék. Ennek a feltételnek az elfogadása nélkül cselédet fel sem fogad az uradalom. Frühwirth Mátyás: A munkássággal való megbékülésnek ez az akadálya ! Gunda Jenő: Kérdem, hogy ez a cudar bánásmód — begy más szót ne használjak — megfelel-e a keresztény Magyarországnak, megfelel-e annak a keresztény irányzatnak, amelynek mi itt mindannyian képviselői vagyunk. Hát használ-e a fennálló rendnek az, hogy mig a kommunistákat üldözzük, internáljuk és megfigyeljük, addig a kommunizmus csiráit és melegágyait így engedjük tenyészteni ? Rettenetes ez a helyzet. Hiszen még az élettelen gyári gépnek is megvan a pihenője, azt is tisztogatják, reparálják, csak ennek a szerencsétlen rabszolgává sülyesztett páriának nincs pihenőideje. Tessék elképzelni, hogy az a szerencsétlen cseléd egész nap megállás, pihenés nélkül robotol este 9 óráig és reggel hajnalban már két-három órakor kénytelen újra kezdeni a munkát, megállás, pihenés, testi és lelki üdülés nélkül fHát csoda-e, ha valósággal állattá sülyed és minden fennálló rendnek, törvénynek gyűlölőjévé, urgyülölő kommunistává lesz ? Azt hittük, hogy elmúlt a kommunizmus réme, veszélye, hogy a négyhónapos véres hőhéruralom mindenkit kijózanított, hogy tanulságul szolgált fent és lent egyaránt ez a rettenetes uralom. Es ime^ most mégis azt kell tapasztalnunk, hogy akadnak emberek, akik szánalmas korlátoltságból vagy lelketlen, szivtelen kapzsiságból (ügy van! Ugy van ! a jobboldalon.) ezt a Kommunizmusra nevelő bánásmódot alkalmazzák. Csizmadia Sándor : És a hatóság hol van ?
