Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-274

64 À nemzetgyűlés 274. ülése- 1921. ellentétek annak a célnak elérése tekintetében, melyet mindannyian kivétel nélkül magunk «lé tüzünk, s amely nem más, mint az ország érde­keinek legmesszebbmenő módon való szolgálata, de.ja-,pénzügyi, a gazdasági kérdések tekinteté­ben, abban a kérdésben, hogy pénzügyileg és gazdaságilag megmentsük az országot és ezzel megteremtsük az ország jövő konszolidációjának alapját, ellentét köztünk nem lehet. Egészen röviden kivánok foglalkozni a pénz­ügyminister ur expozéjával, melyhez nagyjában és egészében annyival nagyobb örömmel járul­hatok hozzá, mert a pénzügyminister ur meg­cáfolva azt, ami a múltban hiba volt, véges-végig értékes beszédjében tulajdonképen azt az állás­pontot képviselte, melynek két év óta vagyok szószólója, azt az álláspontot képviselte elődjével szemben is, hogy mindenekelőtt a termelés az, mely a pénzügyi kibontakozásnak alapját kell hogy képezze; azt'az elvet képviselte, hogy gaz­dasági megalapozás nélkül nincs pénzügyi poli­tika, mely elvért kezdettől fogva harcolunk és amelyért elődjét is megtámadtam első fellépése alkalmával itt a nemzetgyűlésben, amelyre előd­jével szemben is rámutattam, hogy t. i. bármily csillogó koncepcióval áll is az ország elé, a meg­oldás gazdasági megalapozás nélkül lehetetlen. Hangoztatta a pénzügyminister ur ismét azt, amit szintén erről a helyről hirdetünk, hogy hiábavaló minden valutapolitika, hiábavaló min­den törekvés a magyar koronaérték megjavítá­sára, ha az gazdaságilag megalapozva nincs. Ismételte ••tisztelt,'barátunk, a pénzügyminis­ter; ur azt az alapvető tételt, melytől sajnos, az előző pénzügyi politika eltért, hogy a gaz­dasági élet legfőbb kelléke a nyugalom és a bizalom; Nem meglepetésekkel való dolgozás pénzügyi téren, hanem az ^érdekeltségnek meg­nyugtatása az, amire pénzügyi politikánkat ala­ptanunk kell. Mondom, örömmel üdvözlöm a pénzügyminister urat ezen az utján- és biztosit­hatom őt legmesszebbmenő támogatásomról, bármily csekély értékű legyen is az. „,,;.. A pénzügyminister ur programmjában van még egy pont, melyet nem hangsúlyozhatunk elégj nyomatékosan és amellyel talán nem lényegében, talán csak külső megnyilatkozásá­ban, de ellentétbe került a ministerelnök úrral, és ez a takarékosság elve. A t. ministerelnök ur a kormány bemutatkozása alkalmával egy hírlapi cikkemre ailudálva, melyben kifogásol­tam, hogy a kormány programmjában egyetlen­egy szóval sem emlékszik meg az államháztar­tás rendbehozatalának legfőbb tényezőjéről, a komoly takarékosságról, ezeket mondta beszéd­jében (olvassa): ?Én azt hiszem, hogy a taka­rékosságot, mint prograinmot felvenni, meglehe­tősen értelmetlei} dolog, mert a takarékosság mindannyiunkra nézve egyformán kötelező.« Hát én tanuságtételre hi vom fel a nemzetgyűlés Összes tagjait, tanuságtételre hivom fel az egész orgzágot,.Jiogy.yajjo.n.:* -gyakorlatban tapasztal­évi .december hó 21-án, szerdán-. juk-e a takarékosságnak halvány nyomát is a kormánynál az államháztartás vitele szempont­jából. , ; ­Tanuságtételre hivom fel a nemzetgyűlést, hogy milyen kevéssé tartotta értelmetlennek Hegedüs Lóránt, csillogó programmjának ezt az egyik legcsillogóbb részét, mikor pénzügyi diktátori minőségben mutatkozva be a Házban, kérlelhetetlen kegyetlenséggel ostorozta azt a pazarlást, azt a tékozlást, mely az országban folyik, és amelyet diktátori hatalommal fog megakadályozni. Sajnos, nem volt módjában, nem tudta keresztülvinni. És tanuságtételre hi­vom fel az értelmetlenség szempontjából Fran­ciaországot, ahol a francia kamara pénzügyi bizottsága egyhangú határozatával visszadobta a kormány bud get jét azért, mert a takarékos­ságot gyakorlatileg nem vitte rajta keresztül; és tanuságtételre. hivom fel az angol parlamen­tetj amely parlamenti bizottságot küldött ki, továbbá a német birodalmi gyűlést, amely épen igy külön parlamenti bizottságot küldött ki arra a célra, hogy a költségvetésben a legr messzebbmenő takarékosságot gyakorlatilag vigye keresztül, (ügy van! laîfëlM.) Mindez értelmet­len, az egész világ értelmetlen ; ahelyett, hogy beismernők, hogy igen értelmetlen nálunk taka­rékosságról beszélni, mert gyakorlatban érthető pazarlások folynak. : T. Nemzetgyűlés! Hogy már most. a,pénz­ügyminister ur programmját '"rövidén, érintsem, én azt a rendszerét, azt a tervét, hogy. az állandó évi adók, évről-évre visszatérő egyenes adók emelésévei kívánja az államháztartás bevételi részét javítani, a legteljesebb mértékben helyes­lem, mert azok az adatok, amelyeket ő a nemzet­gyűlés elé tárt, — a fogyasztási adóknak, és az egyenesadóknak az aránya — fényes bizonyítéka annak, hogy minő antiszociális a mi egész adó­zási rendszerünk, (ügy* van!) Boldogemlékü Wek'érle Sándornak volt alaptétele az, hogy az egyenesadókat keli emelni, az egyenesadókat kell olyan színvonalra hozni, hogy az az állani kiadásaival megfelelő arányban álljon. Az ő nâgy eszméje volt, a sokszor emlegetett vagyon­váltság helyett, a vagyonadót és a jövedelmi adót állandósítani magasabb kulcsokkal, az évi jöve­delemben biztosítani az államháztartást, nein pedig azt tenni, aminek tanúi vagyunk most : vagyonváltság elnevezés alatt egyszeri vagyon­adót hoztunk be azért, hogy évi kiadásainkat, évi deficitjeinket a törzs vagy önből fedezzük •'; hoztunk törvényeket, hogy a vagyonváltság folyó­kiadások felezésére nem használható fel, —- néni látva át, nem látva előre,. hogy sem belső köl­csön, sem külső kölcsön—utóbbinak az okaira rátérek — a lehetőségek hátárain belül nem létezik. (Ügy van ! I half dal.):: \ :.:. : - - : J - :,.. T. Nemzetgyűlés! En meg vágyok győződve róla, hogy á pénzügyminister .ur programmja megnyugvást fog kelteni az; országban- minden­felé, és a komoly^.gazdasági munka megindulhat

Next

/
Oldalképek
Tartalom