Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-273
A nemzetgyűlés 273. ülése 1921. és a döntést a nagyhatalmakra bíztam. Tahy kézhez vévén a külügyministerium sürgönyét, felkereste 31-én reggel Benes ministerelnök urat, hogy ezt közölje, mire Benes ur azt felelte, hogy a detronizálással a kérdés elintézve nincs és azokhoz a kijelentésekhez, melyeket 29-én tett és amelyek a 30-iki sürgönyben foglaltatnak, hozzátennivalója nincs. Ez is benne van a könyvben. (Felkiáltások jóbbfélöl : Ismerjük í) Erre a kijelentésére Tahy követ tekintettel arra, hogy e sürgöny szerint Benes a határátlépésről és a rövid pár órás ultimátumról beszél — ez az ujabb kijelentés már 31-én történt — a prágai nagyhatalmi követekhez fordult a közeli veszély elhárítása végett és közölte velük azt, hogy Benes az azelőtti szombati nyilatkozataira nézve azt mondotta, hogy azokhoz hozzáfűznivalója nincs. A követek ezt bizonyos csodálkozással vették tudomásul. Benes ministerelnök ur expozéjából most kiviláglik, hogy miért csodálkoztak, miért lepte meg az ottani nagyhatalmi követeket, mert ebből meg tudjuk állapítani azt, hogy az a 31-én nekünk átadott nagyköveti jegyzék, amely szélesen elutasító Benes ur követeléseivel szemben, neki már 30-án adatott volt át. De visszatérek az események megállapítására. A nagyhatalmi követek azonnal felkeresték Benes urat és azzal jöttek vissza onnan, hogy Benes ur ugy nyilatkozott, mintha Tahy őt félreértette volna, és ezt ők Tahyval azonnal közölték. Erre Tahy ur egy rövid pontozatos Aide-mémoire-t fogalmazott Benes ur állásfoglalásáról a maga feljegyzései alapján és ezt az Aide-mémoire-t átadta ugy a helybeli francia követnek, mint Benes urnák magának, ez utóbbinak azzal a kéréssel, hogy jelölje meg azokat a pontokat, amelyekről azt mondja, hogy azokban félreértés van. Benes ur az Aide-mémoire-t október 31-én este 8 órakor átvette, de soha azóta sem tisztázta, hogy miben értette őt félre állítólag a magyar követ. Tahy követ ur tehát maga adott át egy irást és nem kért irást a ministerelnöktől, csupán azt kérte, hogy Benes ur maga jelölje meg az állítólagos tévedéseket. Már most az a kérdés, mi hitelt érdemlőbb : az az irás, melyet követünk még aznap átadott, melynek egyik másolata itt van, vagy az a nyilatkozat, amely december 16-án hangzott el ? Annál inkább feltehető ez a kérdés, mert az október 29-iki, szombati nap, melyen a fenyegető közlés először tortént és 31-ike, hétfő között, amikor Benes ur csak annyit mond Tahynak, hogy nincs hozzátennivalója a mondottakh OZj vette át Benes ministerelnök ur a nagyköveti tanács előbb emiitett jegyzékét. Én azt hiszem, hogy a helyzetet mindenki megértheti. Benes ministerelnök ur december 15-iki beszédében valami fantasztikus okmányokról is beszélt, amelyekről azt állítja, hogy Tahy követ ur Girsa követ úrral, a külügyministeri helyettessel évi december hó 20-án } kedden. 59 közölte ezeket. Nem tudom, méltóztatik-e ismerni, Felolvasok egy rövid idézetet. »Azt állítja, hogy Tahy ur Girsánál volt, akinek fantasztikus okiratokról beszélt. Állítólag kidolgozott tervek vannak birtokában, melyek szerint mi készek vagyunk a megszállandó területek politikai és katonai kormányzatára és a kormányt megbuktatni akarjuk.« Fogalmam sincs ezekről. De alig hiszem, hogy Tahy követ urnák volnának fantasztikus okmányai, — amint Benes ur magát kifejezi a beszédben — és ha volnának, azokkal Girsa követet mulattatta volna, hanem legelsőbben ide a külügyministeriumba jelentette volna. A nemzetgyűlés pedig meg lehet győződve, hogy a magam részéről felhasználtam volna, őket arra, hogy azokat a világ ítéletére bocsássam. Azt hiszem, ezekkel megfeleltem a Tahy-ügyben felmerült kontroverziára. Még egy mondatára az expozénak kell kitérnem. Amint már előbb kifejtettem, a magyar kormány nyilatkozata a királyválasztás ügyében nemzetközi és csupán a nagyhatalmaknak szól. Szó sincs arról, amint azt az expozé mondja, hogy a kérdés az összes érdekeltekkel rendeztessék. Csupán a nagyhatalmakkal kell hogy tisztázzuk e kérdést, melyet megoldani a nagyhatalmak hozzájárulása nélkül lehetetlen. Annál inkább áll ez, minthogy az elmúlt században, valahányszor valamely országban királyválasztásra került a sor, ez sohasem történt a nagyhatalmak hozzászólása nélkül. Minthogy Friedrich képviselő ur azt kérdezte, hogy hajlandó vagyok-e Benes beavatkozását visszautasítani, ezeket szükségesnek tartottam a helyzet megvilágítására elmondani. Az elmondottak után pedig megállapítom azt, hogy Bethlen ministerelnök ur itt november 31-ikí beszédében a magyar kormány álláspontját fejtette ki. Ünnepélyesen tiltakozott minden illetéktelen beavatkozás ellen, minden olyan beavatkozás ellen, amely a trianoni békén túl, sőt a trianoni béke ellen irányul. E'tiltakozást a magyar kormány minden előforduló esetben kész megújítani. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jóbbfdól és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Friedrich István ; T. Nemzetgyűlés ! A múltkor az igen t. külügyminister urat meginterpelláltam a cseh ultimátum tárgyában és akkor azt állítottam, hogy a cseh külügyminister kijelentette, hogy ultimátumot a magyar kormánynak nem adott át. Ekkor a kormány ezt azzal cáfolta meg, hogy én nem olvastam eléggé figyelmesen Benes ministerelnök ur nyilatkozatát, mert Benes nem azt mondja, hogy nem jött ultimátum, csak azt mondja, hogy közvetlen nem adott át ultimátumot. Hiszen az lehetséges, hogy akkor még ezen a szón volt a hangsúly, de azóta már Benes a külügyi bizottságban, Prágában, újból határozottan kijelentette, hogy nemcsak közvetlenül 1
