Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-286
A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. Hornyánszky Zoltán : Csonka ország vagyunk, csonka lelkülettel, s igy csak félmunkát végzünk, mert a csonka lelkületnek félmunka a programmja, a tevékenysége. Csonka ország, csonka lélek, csonka munka van itt; mi pedig egész lelket, egész munkát, egész országot akarunk. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Állandó válságban van az ország. Nem kormányválság ez, nem is pártválság, — pedig van bőven belőle — hanem a lélek válsága. Lélekválság van itt, tessék ezt megérteni itt az utolsó órában ! Ebben a lélekválságban váltság kell, a krisztusi szeretetnek, az önzetlenségnek,, az áldozatkészségnek a szel' lemé kell. Mert amig ez nem lengi át az embereket, addig nem szökken kalászba a mi akaratunk. Majd kalászba szökken, ha ezt megértjük. A kalászbaszökkenés hozza azután magával a mag érlelését, a keresztény nemzeti öntudat magjának az érlelését, és akkor meg lesz a mi akaratunk, a mi országunk, az egész Magyarország. Amíg ez nincs meg, addig csonka lélek, csonka ország áll előttünk. És épen a kormányelnök ur által felszólított Tisza István szelleme az, amely követeli ezt a munkát, aki a legitimitásért az életét adta. Mivel a kormány munkájában, programmjában nem látom a keresztény szellemnek, a nemzeti öntudatnak azt az erejét, amely regenerálni tud, nem vagyok bizalommal iránta, s mert nem vagyok bizalommal iránta, az indemnitást nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. Szünet után. (Az elnöki széket Oaal Oaszton foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. Kérem Gerencsér István jegyző urat, szíveskedjék felolvasni a nyolcórás ülést kérő képviselő urak névsorát annak konstatálása okából, hogy az ivet aláirt képviselő urak közül 50-en jelen vannak-e? Gerencsér István jegyző (olvassa a névsort) : Az aláírók közül negyvenhatan vannak jelen. (Zaj és felkiáltások : Nem olvastak fel mindenkit !) Elnök : Mivel képviselő urak jelentkeznek, hogy az ő nevüket nem olvasták fel, ellenőrizni fogjuk, hogy tényleg aláirtak-e az illető képviselő urak az ivet, mert utólagos aláirásnak helye nincs. A névsorból konstatálom, hogy mindazok felhivattak, akik aláirtak a beadványt. Miután ezek közül mindössze negyvenhat képviselő ur van jelen, a házszabályok 251. §-a értelmében ez a beadvány érvénytelen, illetőleg a Ház nem szavazta meg a nyolcórás üléseket. (Zaj. Derült-< ség és félkiáltások a bal- és a szélsobalóldalon : Köszönjük.) Következik az indemnitási törvényjavaslat vitájának folytatása. évi január hó 12-én, csütörtökön. 499 Ki következik szólásra? Gerencsér István jegyző : Hegedüs György ! Hegedüs György: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási vitában olyan kérdések vetődtek fel és olyan támadások történtek, amelyek kötelességemmé teszik, hogy szerény véleményemmel ezekhez a kérdésekhez és ezekhez a támadásokhoz hozzászóljak. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Hegedüs György : Ezekben a kérdésekben, különösen a királyság kérdésében nem leszek egy véleményen t. képviselőtársaim egy részével, azonban kérem őket, előlegezzék nekem becses türelmüket, mert felszólalásomban engem más nem vezet, mint a közügy önzetlen szolgálata, attól a céltól hevítve, amely hevit mindnyájunkat, hogy visszaszerezhessük azt, ami volt és hogy tovább is rakhassuk a fundamentumát az elkövetkezendő keresztény nagy Magyarországnak. Minthogy meg vagyok győződve arról, hogy • ebben mindannyian egyetértünk, . . . (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni! Hegedüs György : . . . bár a Habsburgkérdést nem tudom — hogy ugy mondjam — akceptálni azon súlyos bűnök miatt, amelyeket ez az uralkodócsalád hosszú évszázadokon keresztül a nemzetnek vagyona, becsülete és területe ellen elkövetett, és bár a Habsburgorientációba belenyugodni nem tudok, mégis az a felfogásom, hogy becsületes és komoly hazafiaknál ennek a legitizmusnak is lehet igen tiszteletreméltó oka. Azt tartom azonban, hogy ez a kérdés annyira fontos és annyira felizgatta a nemzetnek minden rétegét, hogy ezt csak nyugodt aggyal lehet tárgyalni és hogy ennek a kérdésnek tárgyalásánál a törvényhozókat nem szabad hogy más szempont irányítsa, mint az, hogy a királykérdésnek melyik megoldása fogja jobban szolgálni egyetlen mindenünknek, Magyarországnak ügyét. A mentelmi vita és az indemnitási vita során is az egyes felszólaló képviselő urak, különösen azok, akik a legitimitás mellett szólaltak fel, nem is annyira magával a királykérdéssel foglalkoztak, mint inkább azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy kikezdjék a kormányt, a kormányhatalmat és minden meglevő hatalmat . . . Rassay Károly: Destruáljanak. Hegedüs György : ... és pellengérre állítsák azokat az erőket, amelyek a királynak visszatérését megakadályozták, (ügy van! a jobboldalon.) Rassay Károly : Mit csinálnának maguk, ha mi dicsérnők a kormányt ? Hegedüs György: A magam részéről azonban nem ezt vártam, hanem azt, hogy azok, akik a király-puccsban részt vettek, legalább jogilag es erkölcsileg elfogadható módon tudják í>a*
