Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

496 A nemzetgyűlés 286. ütése 1922. évi január hó 12-én, csütörtökön. sedett, nevezetesen nem mondja azt, hogy in concreto akár ultimátumban, akár demarsban, akár egy tapasztalt mozgósításban nyilvánult meg a háborús veszéllyel való fenyegetés, hanem csak azt, hogy háborús veszéllyel fenyegette. Ez borzasztó tág latitüd, melybe bele lehet pa­kolni a világon mindent. Hisz elvégre, ha a csehek vagy a szerbek felvonultatnak ott egy- vagy két­ezer emberből álló csapatot, ez rögtön háborús veszélynek nem tekinthető. Ez lehetetlenség. A kormánynak kötelessége lett volna konkretizálni azokat a tényeket, melyekből a háborús veszély fenyegetését megmutatja, mert hiszen addig a diplomáciai jegyzék lehetőségét nyit arra, hogy az elől száz és ezer mód szerint ki lehessen térni. Ez azonban nem történt meg. Már most fenmaradna az utolsó kérdés, hogy tehát tetszésből, sponte sua csinálták-e a detroni­zálást, vagy pedig nem ? Ha tetszésből csinálták, akkor ez nem az alkotmányosság útja, hanem a forradalom útja. Ha pedig fenyegetés hatása alatt, összezavarodásból, vagy külső kényszerből történt, akkor az a törvény, mint olyan, érvénytelen. Hi­szen a trianoni szerződést ki tekinti érvényesnek ebben a hazában, aki igazán hazafiúi kötelességei szerint akarja a nagy Magyarországot ? Senki ! Nem is tekintheti. Tehát a trianoni szerződésnél disztingválni ugy, hogy az érvénytelen, ez pedig, amely kényszer alapján jön létre, érvényes, nem lehet, mert a jog ilyen disztinkciókat nem ismer. Akkor tehát ismét ott állok, hogy ha nem kény­szerből történt, akkor sponte sua történt, ezt meg nem tételezhetem fel, hiszen alkotmányosságot akarunk, mindenki alkotmányosságot akar. így aztán a legrettenetesebb dilemmába kerülünk. . . Paczek Géza : A Habsburg-dinasztia nem fel­tétlen kelléke az alkotmányosságnak ! Hornyánszky Zoltán : Nem, de a dinasztiának az a joga, melyet régi hatályukban fentartott törvényeink adnak, fennáll. Paczek Géza : De a magyar nemzet nem óhajtja ! Hornyánszky Zoltán : Amikor a királyláto­gatásról volt szó, nem Magyarország óhajáról vagy nem óhajáról volt szó, hanem akkor még ezek tel­jes érvényben lévő törvények voltak és minden, ezekkel ellentétes intézkedés forradalmi jellegű cselekmény. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Sréter István : A nép van a jogért ! Azért ül­tünk ide be ! Weiss Konrád : A nép óhajtja ! (Ellenmondás jobbfdől.) Hornyánszky Zoltán : Ez nem a politikus véleménye, ez a szigorú objektiv igazságot kereső biró lelkiismeretes analizálásának az eredménye; A birónak, akinek majd az úgynevezett lázadó po­litikusok ügyében kell Ítélkeznie, végig kell men­nie a jogi magyarázatnak összes fázisain és nem kétséges előttem, hogy amikor az a biró végig­nézi az összes törvényeinket, amelyek érvényben vannak tartva, milyen Ítéletet hoz. A mélyen t. kormányelnök ur azt mondta, hogy az államrezon követeli, hogy a biróság Ítéletet hozzon és hogy az itélet marasztaló legyen. A kormányelnöknek így beszélnie nem szabad. Ahhoz neki jogosult­sága nincs. (Felkiáltások half elől : Nem hallgal­nak rá.!) Paczek Géza : A bíróság független, azt tudjuk ! Hornyánszky Zoltán : A törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom és a birói főhatalom egymás­tól szigorúan el vannak különitve. Épen ez az al­kotmányosság bástyája. Az egyik szuverén hata­lom nem avatkozhatik a másik jogkörébe, tehát nagyon furcsa, amikor az egyik szuverén hatalom képviselője, a kormányelnök ur, mint a végrehajtó hatalom legfőbb szerve, beleavatkozik a független magyar bíróságnak, a harmadik államhatalom­nak szuverén jogkörébe. Itt már én igenis anar­chiát látok, a jogrend megtámadását látom és ez ellen tiltakoznom kell, (Helyeslés a baloldalon.) mert a bíróságot függetleníteni kell, függetlení­tik i#a törvények, tehát nem revolverezheti meg egyetlenegy kormányelnök sem azzal, hogy az államrezon követeli ezeknek a politikusoknak a megbüntetését. Mert mi lesz akkor, ha nem bünte­tik meg ? Tessék ezt rábízni a független bíróságra, lesz, ami lesz, fiat justitia pereat mundus. A biró­nak egy kötelessége van : esküje szerint a törvé­nyeket betartani, függetlenségét megőrizni, mert esküjében azt mondja : kedvet, kedvkeresést, gyű­löletet és félelmet félretéve, az előttem pereske­dőknek igazságot szolgáltatok ! Micsoda igazság az, amelynek szemét be akarja kötni a kormány­elnök urnák egy terrorizálásra alkalmas nyilatko­zata ? Ez ellen tiltakoznom kell, mert nem volt még példa arra, hogy ilyen kormányelnöki nyilat­kozatot tettek volna. Azt hiszem, hogy ez a jog­rendnek nem alátámasztása, hanem ellenkezőlegj aláásása. Méltóztatott volna kellő időben gondoskodni arról, hogy ne a biróság elé kerüljenek az ilyen­politikai természetű pöiök. Itt volt Pallavicini t. képviselőtársunknak egy indítványa, amelyet még ma sem tárgyaltak le, hogy a bíróságot ne vigyék bele ezekbe az ügyekbe, mert az egyrészt kellemet­len a bíróságnak is, másrészt ime most kellemetlen a kormányelnök urnák is. Méltóztatott volna ezt megcsinálni, ezt a javaslatot törvényei <re emelni, akkor a biróság mentesítve volna ez alól és esetleg lehetett volna egy olyan fórumot kapni, mely a terrorizálásnak majd bedől. A birói függetlenséget meg kell őriznie itt mindenkinek, mert csak addig van jogrend, amig a biró a maga függetlenségének piedesztálján áll. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Abban a pillanatban, amint ezt megsértik, ïomba­döntik, jön az anarchia. Méltóztassanak csak megfigyelni, mit csináltak a bolsevizmus idejében. Tudták nagyon jól, hogy a polgári társadalom leg­főbb erőssége, gerince a biróság, a birák voltak a legelsők, akiket elmozdítottak állásukból és meg­szüntetvén a független bíróságot, befolyásolható, úgynevezett forradalmi törvényszékek jogszolgál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom