Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

ÍM Á nemzetgyűlés 286. ülése 1922. mint kisegítő jogforrás, amig a rendes alkotmányossági formák között az alkotmányos élet lehetővé nem válik. A cél mindenütt az, hogy a jogellenesség, az alkotmánytalanság káoszából, a lelkek anarchiájából, a forradalomból a kivezető utat megtaláljuk ; az, hogy az alkotmányosság útjára való áttéréshez szükség van kisegitő jogforrás megteremtésére. Ez nem végleges rendezés, hisz a másik faktor, a király nélkül ez a kérdés véglegesen nem is volt rendezhető. Ezt megmondja a megokolás ; kifejti a ministerelnök ur pécsi beszédében, tehát teljesen kongruensen egy irányban haladnak a törvénymagyarázattal. Nem is akartak mást ; ezt megmondja épen a tizedik oldalon a törvényjavaslat indokolása, ahol azt mondja (olvassa) : »Az alkotmányos jogfolytonosság elve kétségtelenül ma is azt kívánná ugyan, hogy a felmerült alkotmányjogi kérdéseket a nemzet az országgyűlésnek törvényeinkben meghatározott szervezete utján oldja meg. Minthogy azonban a sörvényellenesen feloszlatott országgyűlésnek vagy helyette egy másik országgyűlésnek alkotmányos egybehivását a királyi hatalom szünetelése, valamint a fentebb emiitett belső és külső politikai okok lehetetlenné tették, a nemzetnek más oly szerv utján kellett akaratát megnyilvánitania, amely nem hagyhat fenn kétséget arra nézve, hogy kijelentett akarata megfelel a nemzet egyetemes akaratának s mint ilyen megfelel egyúttal mindazoknak a követelményeknek, amelyeket a fenforgó súlyos viszonyok között egyfelől a nemzet maga, másfelől a békekötés lehetésőge szempontjából számitásba veendő külső tényezők is ez akaratnyilvánítás kellékei tekintetében támasztanak.« Tehát megmondja azt, hogy az alkotmányosság rendes formái között mindig az a cél és az a szükségesség vezeti, amely abból eredt, hogy a rendes formák között még nem vált lehetővé az alkotmányosság gyakorlása. Kimondja továbbá : »A nemzetgyűlés a dolog természetének megfelelően csakis a beállott alkotmány válság megszüntetését és egyfelől a törvényhozás hosszas szünetelése, másfelől a rendkívüli viszonyok következtében felszaporodott sürgős törvényhozási teendők elvégzését tekintheti feladatának s nem lehet célja az, hogy a törvényhozásnak állandó szerve maradjon.« A régi törvényeink értelmében tehát nemcsak joga, de kötelessége is volt a királynak, hogy visszatérjen, mihelyt joggal vélelmezhette azt, hogy itt a forradalom megszűnt, amely az alkotmányosság rendes formái között az államéletet, az államélet megnyilvánulását lehetetlenné tette. Kötelessége volt ez a királynak, mert hiszen a koronázás ténye nemcsak jogokat származtat át a nemzettől, hanem kötelességévé is teszi a királynak az uralkodást, a királyi jognak gyakorlását. Abban a pillanatban, amikor a király azt vélelmezhette, hogy itt nincs forradalom, joga, de kötelessége is volt, hogy visszatérjen az országba. Már pedig most csak vélelmezhette az uralkodó, hogy itt a forradalom megszűnt, annál is inkább, mert évi január hó 12-én, csütörtökön. van egy 1920. évi I. tc.-ünk, amely kimondja, hogy az alkotmányosságot helyreállította. Kovács Emil (közbeszól). Hornyánszky Zoltán : Azt veti fel egyik képviselőtársam, aki épen a mi pártunkban is van, hogy a király a forradalom alatt nem teljesítette a kötelességét. Hát vájjon kötelessége-e a királynak az, hogy leölesse magát, mikor a tanácsadói azt mondják, hogy : Felség, tessék most az országból kimenni, mert az élete veszélyben van. Hogy pedig az élete veszélyben volt, azt mutatja az is, hogy annak idején Friedrich István és Sándor Pál voltak azok, akik lehetővé tették, hogy a király gyermekei innen az országból menekülhessenek, mert őket is le akarták mészárolni. Tisza István gróf részéről is helytelen volt, hogy nem tért ki az erőszak elől, mert ha akkor kitért volna ez elől, még ma is élne és akkor gróf Bethlen István nem beszélhetne ugy, mint ahogy beszélt, mert Tisza István szelleme igenis azt követeli, hogy a legitimitás álláspontján maradjunk, mert Tisza István ennek a legitimitásnak a hősi halottja volt. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Szilágyi Lajos : Bethlen Istvánt nem lehet Tisza Istvánhoz hasonlitani. Ez vétêk a halott emléke ellen ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem, képviselő ur, ne méltóztassék ilyen modorban beszélni. (Zaj jobbfelől.) Hornyánszky Zoltán : A király tehát teljes joggal vélelmezhette, hogy visszatérhet "ide, mert az alkotmányosság formái között — nem ugyan az alkotmányosság rendes formái között, de ideiglenes, rendkívüli formái között — gyakoroltatik az államhatalom. A királynak ezt a jogát nem kobozta el az 1920. évi I. te. sem, sőt kifejezetten helyreállitván az alkotmányosságot, fentartotta a Hármaskönyv második részének harmadik címét, érnek második és ötödik szakaszát, az 1635. évi XVIII. tc.-ket, az 1790. évi XII. tc-ket, az 1791. évi XVII. erdélyi tc.-ket, amelyben ki van mondva, hogy mindig csak az a törvény, amelyet a törvényhozás faktorai, az alkotmányos formák között megnyilatkozó faktorok, király és az országgyűlés alkotnak. Ezek a régi törvényeink tehát érvényben vannak és ezeket a törvényeket nem helyezte hatályon kivül az 1920. évi I. te. De most nézzük azt a kérdést, hogy talán a trianoni békeszerződés alapján nem volt joga a királynak visszatérni ? Ennek alapján is joga volt visszatérni, hiszen a szerződés sehol, egyetlenegy szakaszt sem tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a koronás király ide vissza ne térhessen. És ha a koronás királyt ez a szerződés nem tiltotta el a visszatéréstől, akkor az u. n. szükségrendelet alapján sem hivatkozhatnak arra, hogy a királynak azért nem lehetett visszatérni, mert casus bellire adhatott volna alkalmat. A trianoni szerződés értelmében ez nem adhatott alkalmat casus bellire. Hiszen nagyon helyesen fejtette ki Apponyi Albert képviselőtársam, amikor a múltkoriban felszólalt és azt mondotta, hogy a trianoni szerződés értelmében is volt mód arra, hogy amikor a király vissza