Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-273
A nemzetgyűlés 273. ülése 1921. része még ma is a nagy Magyarország gondolatkörében él ( ügy van ! ügy van !) és azt hiszi, hogy a közvélemény és a nemzetgyűlés olyan intézkedéseket és olyan effektusokat vár tőle, amelyek pedig már semmiképen sem felelnek meg ennek a mai szegény, legyőzött országnak. Ahhoz, hogy valaki megállapítsa, hogy pl. a magam tárcájánál maradjak, hogy a fogyasztási adóhivatalokra nincs ^szükség, vagy hogy pl. a komlói kőszénbányát át lehet adni magángazdasági kezelésbe is, valami különösebb tudomány vagy a tárgyba való különösebb belemerülés nem kell. Azt hiszem, ahhoz sem kell ez, hogy megállapítsuk, hogy egy külön balatoni kormánybiztosságra földmivelésügyünknek nincs szüksége. Felsorolhatnék még egypár hasonló intézkedést. Engedjék meg, hogy ezzel szemben egypár más olyan kérdéssel foglalkozzam, melyeket inkább példaképen, inkább illusztrációképen hozok fel (Halljuk ! Halljuk !) és amelyekben talán sikerülni fog a nemzetgyűlésnek és a pénzügyi bizottságnak szíves támogatásával bizonyos eredményeket elérni. Itt van mindenekelőtt a lótenyésztésnek és a lónevelésnek a kérdése. (Egy hang halfelöl : Deficit !) Méltóztatnak tudni, hogy a f öldmivelésügyi ministeriumban gyönyörű apparátus áll rendelkezésre erre a célra, amely annak idején valóban világhírű volt és amely most is, a románok által történt nagymérvű elvitelek után is még mindig olyan állapotban van, mely nézetem szerint ennek az országnak minden igényét igazán kielégítheti. Ezzel szemben azonban még látunk más állami lótenyésztéseket is ebben az országban, amelyek nagy földterül eteket vesznek igénybe, ahol gabonatermelő gazdálkodást lehetne folytatni. Nem hiszem, hogy azzal, hogy ezek a területek igy a mezőgazdasági müvelés és az intenzív kultúra elől el vonatnak, valami különösebb eredményt érnénk el akár a lótenyésztés, akár pedig a gazdaságosabb lóbeszerzések terén. Nem akarok ezzel sem szemrehányást tenni, sem kifogást emelni igen t. barátom, a honvédelmi minister ur ellen. Elismerem és vallom, hogy az a tevékenység, melyet ő ministersége óta kifejtett, valóban dicséretreméltó és valóban igen eredményes volt és hogy sikerült neki igen nagy mértékben redukálni azokat a kiadásokat is, amelyek eleinte, a zavaros viszonyok hatása alatt foganatosított intézkedésekből bizony nagyon veszélyeztették költségvetésünknek egyensúlyát. Meg kell emlékeznem a dohánytermelés ügyéről is, mely kérdést az érdekeltekkel mielőbb behatóan letárgyalni óhajtok. Ma e tekintetben a helyzet, sajnos az, hogy termelési területünk és a termelés mennyisége is igen visszamaradt. Már pedig mindent meg kell tennünk ennek fokozása érdekében, (ügy van ! ügy van !) mert olyan kiviteli piacokkal rendelkezünk, melyek igen nagy termésmennyiségek elhelyezését biztosítják nekünk. (Helyeslés.) Biztositanunk és előmozdítanunk kell tehát ezt a termelést és ennek legelső és elemi feltétele a jövedelmezőség biztosítása. évi december hó 20-án, hedden. 43 A jövedelmezőséget azonban nem csupán a beváltási áraknak felemelése utján lehet elérni, — hiszen ebben a tekintetben máris elmentünk elég messze — hanem biztosítani lehet a minőségnek és a termésmennyiségnek a fokozásával is. Amennyiben ebben a tekintetben és általában a kezelésnek célszerűbbé és okszerűbbé tétele érdekében a gazdaságokban alkalmazottaknak kitanitására volna szükség, ezennel bejelentem, hogy kész vagyok ilyen gazdaságok számára — kérésre — bármikor kitanított munkásokat oktatókul bizonyos időre rendelkezésre bocsátani. A birtokreform végrehajtása során is figyelembe fog kelleni venni ezt a dohánytermelési kívánalmat, de nem azáltal, hogy ezeket a területeket a birtokreformmal kapcsolatban mellőzzük, hanem elsősorban azáltal, hogy amikor most az ezer holdon felüli területekből vagyonváltság címén területet veszünk el és ezeket az elvett területeket ideiglenesen a tulajdonosnál bérben hagyjuk, ezen bérleti szerződésekben állapítunk meg lehetőleg kötelezettségeket a dohánytermelésre. A középbirtok kiosztása alkalmával is állithatunk fel ilyen kívánalmakat és talán még egyéb módokon is, melyeket az érdekeltségekkel óhajtok mihamarább beható tanácskozás tárgyává tenni. Ami a költségvetés személyi járandóságainak kérdését illeti, itt tisztelettel megjegyzem, hogy arra, hogy a személyi járandóságok, a pénzbeli fizetések összege apadjon, egyáltalában nem' lehet kilátás. Az a megtakarítás ugyanis, amit annak folytán érhetünk el, hogy leszállítjuk a személyzet létszámát, és a felesleges erőket igyekszünk más pályákra terelni, szükséges lesz arra, hogy odaadjuk a többieknek, a megmaradóknak, akiknek munkáját intenzivebben akarjuk igénybe venni. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a tekintetben csupán a következőknek a megemlítésére szorítkozzam : Az adminisztráció érdeke elsősorban az, hogy a tisztviselői fizetések ne legyenek többé olyan komplikáltak, olyan lehetetlenül sokfélék. Ma a tisztviselőknek egy jó része azzal foglalkozik, hogy saját dolgát intézi el. (ügy van! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon : Nem csoda !) Ennek meg kell szűnnie. Én a tizenkettővel osztható fizetésekre és néggyé,! osztható lakáspénzekre és családi pótlékokra gondolok és megszüntetnék minden más külön pótlékot, amelyek eddig rendszeresítve vannak. (Helyeslés.) Biztosítani kívánom továbbá a tisztviselőknek azt, hogy illetményeik most mar bizonyos állandóságot nyerjenek, hogy ne legyenek kénytelenek félve várakozni arra, hogy vájjon a törvényhozás tárgyalása időre befejeződik-e ; hogy ennélfogva ne tolódjék ki esetleg három-négy héttel azon összegek utalványozása, melyeket mindenki meg kivan adni nekik, és amelyeket részükre biztosan megszavaznak. (Helyeslés.) Egyébként a létszámoknak megfelelő redukciójával és a munkaerők jobb kihasználásával óhajtok segíteni a megmaradó alkalmazottak helyzetén, mert hiszen természetes, és a közgazda6*