Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-284
418 À nemzetgyűlés 284. ülése 1922. évi január hő 9-en, hétfőn. boldoguláshoz, a megértéshez vezet. Ehhez pedig önmegtagadásra és igazán krisztusi értelemben vett szeretetre van szükségünk. (Mozgás a jobboldalon.) Valljuk be őszintén, hogy ha a turáni átokkal vert magyar nemzet ugy tudna csak szeretni, mint ahogy gyűlölni tud, akkor már régen nagy lépéssel közeledhettünk volna a konszolidáció felé (ügy van ! a baloldalon. Mozgás és zaj jobbfelől.) s ha ez a gyűlölet talán az ellenség felé koncentrálódnék, akkor beszélhetnénk részben való integritásról is. Az egyéni akarások holttesteken keresztül és egyéb tévedésből elkövetett atrocitások is lehetetlenné teszik az épi tő munkát és a külföldi szimpátiát, amelyre, sajnos, nagyon nagy szükségünk van, s megbénítja azt a hitel- és kereskedelemügyi egészséges vérkeringést, amely nélkül lehetetlen a talpraállás. Hiszen misem természetesebb, mint hogy a körülöttünk levő ellenségeink vizsga szemekkel, kaján kárörvendő arccal látják a mi vergődő kormányzati tehetetlenségünket. (Zaj.) Pardon, ezt rektifikálnom kell : a kormányunk egyben igen nagy, az amnesztia-rendeleteiben. Sok szó esett már a nemzetgyűlésen az amnesztiarendeletekről. Most végre arra kérem a t. kormányt, hogy váltsa be igéretét és oszlassa el azt a kételyt, amely az amnesztia-rendeletek körül fenforog, s magyarázza meg valahogy a ministerelnök ur pl. azt, hogy mi köze a velencei egyezménynek a Duna-Tiszaközéhez. Vagy hát Velencében nemcsak Nyugat-Magyarországról, hanem erről is volt szó ? Vagy pl. mi köze annak az amnesztiához, aki egyéb tévedésből elkövetett atrocitáson kivül bundát lopott vagy aranyórát csent ? Különben az amnesztia-rendeletre vonatkozólag van szerencsém a következő határozati javaslatot terjeszteni a t. Nemzetgyűlés elé (olvassa) : »Határozati javaslat. A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy terjessze elő azokat az eseteket a vonatkozó aktákkal, vagy aktaszerü adatokkal együtt, amelyekben nem számítva ide a NyugatMagyarországon elkövetett cselekményeket, az 1921 november 6-iki amnesztiarendelet alapján amnesztiát adott ; terjessze különösen a nemzetgyűlés elé a ministerelnök ur ígérete alapján a Duna-Tiszaközben elkövetett bűncselekmények miatt külön kirendelt ügyész vezetésével megindult bűnvádi eljárás aktáit, megindokolva egyúttal, hogy ez a bűnvádi eljárás miért akadt meg, vagy miért szűnt meg.« (Helyeslés a baloldalon.) Az indemnitás vitájában igazán magas nivóju felszólalások hangzottak el az államforma kérdésében ugy pro, mint kontra. Legyen szabad nekem Méhely Kálmán t. képviselőtársam fejtegetéseire pár szóval reflektálnom. En a demokratikus haladást illető fejtegetéseit a magam részéről teljes egészükben aláírom. Nem zárkózhatunk el mi sem a demokrácia, a haladás elől hermetice, es nem is akarunk elzárkózni. De egyet tévesztett szem elől a t. képviselő ur, t. i. azt;, hogy ezt minden átmenet nélkül nem csinálhatjuk, mert sokkal, de sokkal nagyobb kárt j okoz, mint hasznot. Ezen kijelentésemet igazolja a Károlyi-forradalom. Akkor is megmondtam és nyíltan hangoztattam, hogy a demokratikus hullámokba való bepofozása a mi konzervatív gondolkodású, királyhű, fegyelmezett népünknek csak katasztrófába viheti a nemzetet, ami később be is következett. Rupert Rezső : A népet csak az érdekli, hogy ne legyen milliós udvartartás ! . Dinich Vidor: Könnyű volt a négyéves háború után forradalmositani a lelkeket. Láttuk, mi volt az eredmény a Károlyi-kormány alatt. Napirenden voltak a rablások, fosztogatások, senki sem találta meg önmagát, nem volt önfegyelem, meglazult az a fegyelem, amelyet a régi rendszer alatt tanultak az emberek. Különösen azért volt könnyű a Károlyi-kormány alatt a »Fessük vörösre a parlamentet« című plakátot és ehhez hasonlókat kiragasztani, mert a királyt bűnbaknak állították oda és még hozzátették, hogy meg is szökött. Hogy is állunk azzal a bizonyos királykérdéssel, a legitimizmussal és a szabadkirályválasztással, a függetlenséggel és a »Győztél Kossuth«-tal ? (Halljuk I a baloldalon.) Minthogy ugy látszik nem gazdasági és pláne nem szociális alapokon akarják megtartani az uj választásokat, hanem a szabadkirályválasztás és a legitimitás jegyében, a szabadkirályválasztás jegyében már élénk agitáció folyik kint a vidéken. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem kell agitáció I) Hisz ennek az országnak igazán egyéb baja sincs, itt mindenki jól van lakva, csupán még a királykérdés elintézése kell ahhoz, hogy mindenki nagyszerűen emészthessen. A magukat kurucoknak nevező szabadkirály választók már járják a falvakat és agitálnak és beszélnek a négyszázesztendős átkos osztrák uralomról, a Rákóczi korabeli nagy időkről, ahol különösen Kollonics püspök szerepét pointirozzák szívesen, beszélnek a 48-as időkről, odaállítják az aradi vértanukat, apellálnak a magyarság természeténél fogva mindig függetlenségi érzelmeire. Hogy is állunk azonban ezzel a négyszázesztendős átkos uralommal ? R assay Károly : Rosszul állunk vele ! Dinich Vidor : Isten mentsen attól, hogy az osztrákot vagy a Habsburgokat akarnám védeni, de ugy vagyunk vele, hogy nem egészen a Habsburgok és az osztrákok voltak annak okozói, hogy négyszáz esztendeig átkosan uralkodhattak, hanem a gerinctelen magyar politikusok, akik holmi kis Lipót-rendecskéért, holmi kis udvari tanácsosságért könnyen beadták a derekukat. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások : Ki akart udvari tanácsos lenni ?) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Dinich Vidor : Hogy mit jelentene Magyarországon a szabad király választás, azt előttem már sokan kifejtették. CsernuS Mihály : Egy csomó embernek grófságot ! Dinich Vidor: De ugy látszik, ellene van a jó Isten is, mert sehogy sem akarja befagyasztani
