Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-284
414 À nemzetgyűlés 284. ülése 1922. évi január hó 9-én, hétfőn. olyan magasak, hogy azokat még magasabbra fokozni lehetetlen, nem képesek ezek mellett a közterhek mellett útadóikat olyan mértékben fokozni, hogy fedezhetnék velük azt a javitási költséget, melyet' a mostani lerongált állapotban lévő törvényhatósági utak igényelnének. Pedig ennek a szerencsétlen csonka Magyarországnak ma már egyedüli kincse a föld termőereje, és a termelő erők fokozása szempontjából egyéb körülmények mellett végtelen nagy fontosságú még közutajnk fentartása és fejlesztése, Kószó István : Összefügg azzal ! Temesváry Imre: De ha különösen a szegény polgárok egészségügyi védelmét nézzük, ezen a téren is lehetetlen állapotokat tapasztalhatunk, melyek felett nem lehet egykönnyen napirendre térni. Csak példaképen említem fel a kerületemhez tartozó egyik községet, Bucsatelep községet. Ez a 2500 lélekből álló község Füzesgyarmat anyaközséghez tartozik, de Füzesgyarmattól 23 kilométer távolságban fekszik. A községnek magának községi orvosa nincs. Orvos az anyaközségben, Füzesgyarmaton van, azt pedig Bucsateleptől 23 kilométeres járhatatlan ut választja el. Igaz, hogy Bucsateleptől Karcag község csak 13 kilométerre fekszik, mely 13 kilométer útból 9 kilométer még némileg járható, kiépített törvényhatósági ut, S 1 /^ kilométer azonban kiépítetlen. Már most, ha Bucsatelepen egy szegény ember gyermeke vagy felesége megbetegszik, Karcagra kénytelen menni orvosért, Ámde Karcag már más vármegyéhoz tartozik, és ezért az ottani községi orvos nem köteles kimenni. Ha az illető mégis ki akarja vinni beteg gyermekéhez, kénytelen az orvosnak legalább 1000 koronát fizetni a fuvardíjon kivül nyáron, télvíz idején azonban, amikor ez a 3 l ji kilométer ut is teljesen járhatatlan, nincs az a kincs, amiért a községbe orvost vihetne ki. Pedig ezen község lakói igazán szegény emberek, mert a 2500 lélekből álló községnek összes birtoka belsőségekkel együtt nem éri el a 300 katasztrális holdat. Igaz, hogy a községhez tartozik ezenkívül még a francia férjnél levő Springer bárónénak körülbelül 15.000 katasztrális hold földje, de Springer bárónő nem jutott arra a nemes meggyőződésre, hogy meghozandónak tartotta volna azt az áldozatot, hogy a szegény nép részére kiépítse ezt a három és fél kilométer hosszú utat. Ezek a szegény emberek hiába könyörögnek évek óta az államnak és most a vármegyének, költség hiányában a három és fél kilométer utat nem tudják kiépíteni. Az itt előadottak és az államépitészeti hivataloktól nyert értesüléseim szerint lehetetlen az, hogy a törvényhatósági utak fenntartását továbbra is a vármegyékre bízzuk. Állami feladat volt ez eddig is, mely az 1890: I. tcben gyökeredzik. A múlt évben csak incidentaliter előrántott törvénymódosítás, látjuk, milyen súlyos közgazdasági hátránnyal járt. Ennélfogva feltétlenül szükséges lenne, ha a régi 1890 : I. tc.-et visszaállítanák, ós a törvényhatósági utakról való gondoskodást ismét az állam feladatává tennék. Ugyancsak épugy munkásvédelmi, mint földbirtokpolitikai szempontból feltétlenül szükséges lenne, ha a belvizszabályozó társulatok részére nagyobb állami előleget vagy kölcsönt bocsátana rendelkezésre a pénzügyi kormány. Az a rengeteg kár, ami a belviz-lecsapolások szünetelése, vagy mondjuk, lassú menete következtében a nemzetre háramlik, megbecsülhetetlen nemzeti veszteséget jelent. Hiszen ma minden talpalatnyi termőföldjére szüksége van ennek a szerencsétlen csonka országnak és valóságos bün volna, ha a belvizszabályozásokat a lehető legsürgősebben meg nem indítanák. Erre a fontos állami érdekre a belvizszabályozó társulatok ma képtelenek, tehát az szükséges, hogy a pénzügyi kormány nagyobb előlegekkel lássa el a vízi társulatokat, hogy megindíthassák azt a munkát, amely munkájuk mindenkor a mezőgazdaság fellendítésére irányult. De végül bűnnek tartanám, ha fel nem hívnám a t. Nemzetgyűlés és a kormány figyelmét arra a közelgő nagy veszedelemre, ami feltétlenül be fog következni és végpusztulással fenyegeti az egész nagy magyar Alföld mezőgazdaságát. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a Tisza felső szakaszai idegen államok uralma alatt állanak ós igy nem áll módunkban a Tisza felső szakaszain lévő vizgyüjtőmedencék regulázása és nem áll módunkban gyors áradás esetén elhárítani az árvízveszélyt, de nem áll módunkban az árvízveszély mérséklése sem. Növeli még ezt a veszedelmet az a féktelen és okszerűtlen erdőirtás is, amit a megszállt területen végrehajtanak a megszálló idegen államok. Ezek az erdőirtások is elősegitői annak, ha csak idejekorán nem magasítjuk meglévő védtöltéseinket, hogy a legközelebbi jövőben végveszély fenyegesse Magyarország legtermékenyebb vidékét, az egész Tisza völgyét KÓSZÓ István : Jól néznénk ki, ha csonka Magyarországból még ezt is elvinné a viz ! Temesváry Imre: Mert gondoljunk csak arra, hogy már 1919-ben is a tavaszi áradás alkalmával sokkal magasabb volt a viz, mint amilyen magasságra kiépültek a védtöltések. Nem lehet tehát szemet hunyni a közelgő veszély előtt és ha most egynéhány száz millió korona áldozatot meg nem hozunk arra, hogy védtöltéseinket a lehető legsürgősebben magasítsuk, akkor a közel jövőben milliárdokkal sem tudjuk pótolni azt a veszteséget, ami az egész magyar alföld mezőgazdaságot fogja sújtani. Ezzel egyidejűleg szükséges lenne, hogy a nyilt árterek védtöltésekkel láttassanak el, mert csupán a Tisza folyó magyarországi részén körülbelül 135.000 katasztrális hold az, ami nyilt hullámterekben fekszik: Ezek a legkitűnőbb termőterületek, amelyek azonban ma jóformán alig hasznosíthatók, mert az év legnagyobb részében el vannak
