Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-284
14 nemzetgyűlés 284. ülése 1922. évi január hő 9-én, hétfőn. 396 gazdasági jövőjét szolgálták és hogy óriási kárt szenvedett a Hangya országos központja azáltal, hogy több mint ezer szövetkezetet elveszített. Minthogy a Hangya-szövetkezet altruista intézmény, minthogy nem egy ember zsebébe gyűjti össze a filléreket és a jövedelmet, hanem a kereskedelem utján szövetkezeti alapon közvetíti és szállítja a nép részére azokat a cikkeket, melyek az illető helyen szükségesek is, beleviszi a kereskedelembe az altruizmus fogalmát, az államnak tehát feltétlenül erkölcsi kötelessége támogatni ezeket az intézményeket. És ez a támogatás az államra nézve nem is jelentett kárt, ráfizetést, hanem jövedelmet hozott részére. Különösen nem helyes és nem igazságos dolog az, hogy olyan oldalról támadták a Hargya és az 0. K. H. támogatása miatt az igen tisztelt pénzügyi kormányzatot, mely oldalon épen, ellenkező világn ézetet vallanak s akiknek kezében a magyar nemzeti vagyon 60 milliárdja és a kereskedelem 70%-a van. Olyan bankok és intézmények támadták a Hangya monopolisztikus kereskedelmi irányzatát, amelyek tulajdonképen évtizedeken át maguk is monopóliumot élveztek kereskedelmi és gazdasági téren és ebből a monopóliumból szerezték azokat az óriási vagyonokat, melyeknek ma birtokában vannak. Ezért feltétlenül szükséges, és erkölcsi kötelessége a kormányzatrak, hegy ezeket az altruisztikus és a keresztény irányzat részére gazdasági eredményeket biztosító gazdasági vállalkozásokat támogassa, mert hiszen ha ő nem támogatja és nem akarja beállítani a keresztény gazdasági erőtényezőket ilyen alakulatokba, akkor ugyan kitől lehessen azt várni. Annyira elgyengült a keresztény társadalom, főleg gazdasági tekintetben, hegy saját erejéből és képességeiből nem tudná magát megerősíteni, nem volna igazságos, ha az államhatalom nem nyúlna a hóna alá, nem támogatná. A kormányt ebből a szempontból nem hegy gáncs nem érheti, de elismerés illeti meg, és ha formailag nem is kérte ki előre a nemzetgyűlés engedélyét ahhoz, hegy bizonyos segítséget adjon ezeknek az intézményeknek, ezt a hozzájárulást a nemzetgyűlés óriási többsége utólagosan feltétlenül meg fegja adni a kormányzatnak, mert látja, hogy a kormányzatot nemes szárdék vezette, a nemzet gazdasági erejének fokozására tenni akart és olyan egyesületeket, szövetkezeteket és intézményeket akart megerősíteni, amelyeknek felvirágzására, fenmaradására a magyar nemzeti, keresztény államnak feltétlenül nagy szük c ége van. Támadás érte a pénzügyi tisztviselőknek azt a részét, Iák tulaj donképen a legnehezebb munkát végzik, a pénzügyőrséget. Egyik t. képviselőtársam kijelentette róluk, hog annyi jövedelmük van, hogy ministeri tanácsosok is megirigyelhetnék. Hát én nem igen ismerek olyan pénzügyőri tisztviselőt, akinek nagy jövedelme volna, ellenben tudom azt, hogy mindegyiknek óriási családja, 7—8 gyermeke van, és tudom azt is, hogy ezek a szegény pénzügyőrök a világháború alatt legkiválóbb katonái voltak a hadseregnek és amikor elvonattak attól a pályától, attól a helytől, ahová őket az állam állította és más munkakörbe helyeztettek be, ott is önfeláldozóan teljesítették kötelességeiket. Ma is a legkellemetlenebb munkát végzik, mert hiszen hiába szavazzuk meg a különböző adókat, a vagyonadót, hadi váltságot és számtalan uj adót, amelyeket még meg fogunk szavazni, ha nem áll megfelelő tisztikar a ministerium rendelkezésére, mely azt tüzön-vizen keresztül, szorgalmasan és becsületesen végre is hajtja. Nem tartom ezért helyes politikának, ha ezeket a tisztviselőket innen támadás éri, mert ezáltal nem hogy segitenők őket nemzetmentő munkájukban, de még bágyasztjuk, elvesszük a kedvüket. Erre pedig semmi szükség nincs és az államnak sem feladata, hogy ezeket a tisztviselőket elkedvetlenítse, hanem épen a mai időkben az a feladata, hogy minél nagyobb ambició kifejtésére serkentse őket kötelességlik teljesítése terén. A pénzügyminister ur felhatalmazási törvényjavaslatával kapcsolatban határozati javaslatot is óhajtok benyújtani, melyet vagyok bátor felolvasni. (Olvassa.) »Határozati javaslat. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt és a pénzügyminister urat : 1. hogy a hatósági ellátásban részesülők körét terjessze ki különös tekintettel a földmunkásokra, magánalkalmazottakra, valamint a városokban lakó segédnélküli kisiparosokra ; 2, a legfontosabb közszükségleti cikkek, mint a gabona és annak őrleményei, tésztanemüek, burgonya, zöldségnemü, hüvelyesek, szalonna és zsír, továbbá tojás és a hizlaláshoz szükséges takarmány stb. kivitele mindaddig megtiltandó, míg a fogyasztók méltányos áron való ellátása azt indokolttá teszi ; 3. a gabonával űzött spekuláció visszaéléseinek felderítése végett a gazdaközönségtől adatok szerzendők be, hogy mennyit adott el, kinek milyen áron*; a nullás liszt kiőrlésénél a visszaélések felderitendők ; 4. a kormány az állami pénzkészletből olyan kamatláb mellett, melyet a bankoktól kapna, félévi visszafizetés kötelezettsége mellett bocsássa a szükséges tőkét a városok rendelkezésére, oly célból, hogy abból elsőrendű életszükségleti cikkeket lehetőleg első forrásból szerezhessenek be és azt nyerészkedés kizárásával bocsássák saját árban az ellátatlanok rendelkezésére ; 5. az élelmiszerek indokolatlan felhalmozása, valamint a tisztességes kereskedelemmel ellenkező cselekmények a legszigorúbban büntetendők ; 6. a bankok élelmiszerüzletei állami ellenőrzés alá veendők, az exportnak a polgári hasznot meghaladó konjunkturális részét a kormány foglalja le és fordítsa közélelmezési célokra, bizonyos cikkek kivitelét pedig addig állami monopóliumnak deklarálja ; 7. mindazokat a nyersterményeket, melyeket csonka Magyarországban is fel lehet dolgozni, külföldre ne vihessék ki, amennyiben pedig nincs feldolgozó telep, annak létesítéséről a kormánynak gondoskodnia kell ; 8. minden kiviteli cikk ellenértéke magyar koronában a Pénzintézeti Központhoz előre befizetendő és a kivitel csak azután 50*
