Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

380 A nemzetgyűlés 283. ülése 1922. avval a hirtelen, gyors elhatározó akaraterővel, amellyel az ilyen kilendüléseknek ellenszegülhetnénk, hanem kénytelenek vagyunk azokat elszenvedni ; viszont ez a tunyaság, ez a nyugalom adja meg a kiegyenlítő erőt. Saját bőrünkön elszenvedjük a szélvihart, a felhőszakadás elporzását, engedjük, hogy az végigverjen rajtunk, de a vihar után szépen, türelmesen igyekszünk magunkat rendbehozni és megtartani azt, ami még megmenthető. Ez a nyugalom, ez a türelem az, íamiért Deák Ferencet gyakran hájfejü táblabírónak nevezték a türelmetlenek, akik kifogásolták, hogy miért nem volt kurucabb. Akkor, 1867-ben nem használt a kurucság, akkor a türelmes passzivitásba kellett belehelyezkedni. A munkáskérdés túlzásait is csak türelemmel, simogatással lehet visszafejleszteni, azonban erőszakkal, rátiprással csak a helyzetet vaditjuk el, amivel ártunk azoknak is, magunknak is, a nemzetnek is. Én tehát szükségét éreztem, hegy ezeket leszögezzem, mert biztos vagyok benne, hegy most már olyan kijózanodáshoz érkeztünk, amelyet mások is éreznek és azt hiszem, egész fejlődésünk ilyen irányban feg haladji. Fejtegetésem további része a Habsburg-házra vonatkozik, arra, hegy véleményem szerint, miként a monarchiának, ugy a Habsburg-dinasztiának is világtörténelmi ideje már letelt. Ahogy nemzetek és államok lesznek, alakulnak, naggyá fejlődnek, és azután hanyatlanak, elvesznek, elenyésznek, épugy van a nagy dinasztiákkal is. Nem lehet semmiféle lojális konstrukciókkal, prédikációkkal biztositani, hegy az élet követelmér yei ne merjenek teljesedésbe. Ahcgy nem lehet biztositani azt, hegy ősszel a fa le ne hullassa lombját és ne várjon fejlődésével tavaszig, épugy természetes követelmény a nagy organizmusoknál, a dinasztiáknál is a fejlődés, a regyegás és az elmúlás. Ahogy a történelmek és az események menetét nézem, az én teljes és őszinte meggyőződésem az, hegy megszűrt a H?bsburg-dinasztiának az ereje, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) megszűnt az európai fejlődés, az európai történelmi fejlődés természetes következmér ye gyár ár.t, a külső konstellációk alakulága folytán, amelyek az öt év előtt óriási magasságban előttüi k állt orosz cári birodalmat, a rémet-porosz császári birodalmat és a monarchia császári birodalmát megszűr tette. Végigszántott rajtuk, elpusztította őket..Ezt követelte a Habsburg-család belső családi organikus elgyengülése, azok a belső családi eseméiyek, amelyeket a Burg krói ikáiból mint botránykrónikából ismertül k, amelyek arra mutattak, hegy ez a család az uralkodásra, az uralkodói kötelességek teljesité ére alkalmatlanná vált. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Hozzájárul ehhez a magyarság saját érdeke is, mert én érzem, hegy ami legutóbb törtéit, az megirt csak a magyar túláradó lovagiasságból, nobilitásból származik. Ismét lovagiassá got, robilitást akarunk gyakorolni ebben a kérdésben is, és nem tekintjük a célszerűségi szemportot. Már pedig a politikai tudomány csakis a célszerűség évi január kő 5-én, csütörtökön. szempontjából enged valamit megitélni és nem egyéni szimpátiák, vonzalmak, hála vagy másféle érzelmek szempontjából és hangsúlyozásával. Csontos Imre : Vázsonyi kiment ez elől ! Méhely Kálmán : Aki a Habsburg-családnak, különösen az utolsó uralkodóknak személyes vagy más felfogásból származó ragaszkodását előbbrehelyezi és itt eskük szentségével és örök érvényességével érvel, az megtagadja a magyar nemzet utolsó négyszáz esztendejének küzdelmeit. (Igaz! ügy van ! Taps jobbfelől.) Akiknek, amikor császári királyi hadsereg kötelékében álltak, le kellett tenni az esküt a császárra, királyra, tábornokokra, földön, vizén, égben stb., akik ezt az esküt mindenekfelett valónak tartják, azok megtagadják 48-at, a 48-as hősöket, akik szintén esküt tettek, megtagadják Görgey tábornokot, az aradi tizenhármat, akik, amikor a döntő fordulat bekövetkezett, a nemzetnek ugyan nem tettek esküt, de a nemzet iránt való kötelességüket eskü nélkül is telj esitették. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) A 400 éves Habsburg-uralom történetének nincs egyetlen egy pontja sem, amelyért a magyar nemzet hálával tartoznék a Habsburg-családnak. (Taps a jobboldalon.) Szilágyi LajOS : A nemzet érdekei megegyeznek az ő érdekeivel, ez az én véleményem. Méhely Kálmán : Hivatkoznak arra, hogy a Habsburg-család mentette fel Magyarországot a török megszállás alól. Hát a magyarok bolond fővel feláldozták magukat, a német és török uralom között őrlődtek haszon, eredmény nélkül, a német uralomért, amely várt nyugodtan, de ő maga nem ment a török ellen. Emlékezhetünk rá. hogy Zrínyi Miklóst hagyták elpusztulni, hiába sürgette Zrínyi, a költő, Montecuccolit, hogy jöjjön, ki lehet verni a törököt ; nem mentek, hagyták, hadd vérezzen, hadd pusztuljon el a magyar és nyugodtan bevárták, hogy a török expanzió hulláma majd magától visszamegy. Amikor azután az 1683-iki bécsi csata után visszament és látható volt, hogy a töröknek most már nincs ereje, akkor ébredtek csak fel és nyomban utána mentek ezek a német csapatok, nehogy közben a magyarok önálló államiságot alkossanak. (Igaz ! Ügy van ! jobbfelől.) Az egyik megszálló után jött a másik megszálló, a medve torkából az oroszlán torkába jutottunk. Ez volt az ő egész működésük és céljuk nem az volt, hogy Magyarországot felszabadítsák és a magyar államot visszaállítsák. Figyeljük csak meg, hogy milyen gyorsan egymásután következett ez be, hogy a nemzetnek ideje se legyen rá, hogy a szemeit kinyissa és szabadon lélekzzen. Egyszerűen a török hódoltság után jött a német hódoltság és tartott 400 évig. A német felszabadítás után következett 1606-ban Bocskay küzdelme, majd 1622 után Bethlen Gábor harcai és küzdelmei, 1671-ben Zrínyi, Frange pán, Mdasdy lenyakazása, 1683-ban Thököly, Zrínyi Ilona, 1703-tól 1711-ig Rákóczi küzdelmei, 1795-ben a magyar