Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
A nemzetgyűlés 283. ülése 1922. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Hatásuk erősebb, mint az iskoláé, mint a kötelező népoktatásé. Balla Aladár : Ez a színarany ! Méhely Kálmán : Mert az kényszer alapján történik és csak az iras-olvasásra, számolásra terjed ki ; ám a szakszervezetekben ismeri meg a rnunk s az életet, itt tanulja meg, hogyan kell a társadalomban érvényesülnie, hogyan kell dolgoznia. Mi, akik a polgári társadalomhoz tartozunk, tudjuk azt, hogy micsoda erőt jelentett 200.000 ipari munkás, az ő társadalmi nevelésével, politikai iskolázottságával. Oláh Dániel: Elég baj, hogy az a nagy erő helytelenül lett felhasználva ! Kár volt belőle hadkiegészitő parancsnokságot csinálni ! Balla Aladár: Miért nem voltál ott akkor ? És akkor most miért pakliznak velők ! Mihelyt, baj van, odaszaladnak a szocikhoz ! (Zaj és mozgás.) Rassay Károly : Az újságokból olvassuk. Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Méhely Kálmán : Hangsúlyozni kívánta m, hogy a szakszervezeteknél is a teljes szabadságot kell elsősorban tiszteletben tartani. Vannak különféle élet- és világnézletü szakszervezetek, amelyeknek meg kell adni, biztositani kell a szabad fejlődésnek jogát és lehetőségét, és mindegyik virágoztassa ki a maga értékeit, de a saját erejéből, nem pedig azáltal, hogy terrort és erőszakot alkalmaz a másikkal szemben. Mert ami fáj pl. a keresztényszocialistáknak . . . Oláh Dániel : Azok terrorizálnak ? Méhely Kálmán :... és fáj bizonyos más irányú, vagy más felfogású, a munkáskérdéshez közelálló rétegeknek a szociáldemokrata munkásság bizonyos túlzásai és egyoldalúsága tekintetében, az fáj nekik is, és fáj az az eltiprás, az az erőszakoskodás, mely az ő intézményeiket érte, vagy az a módszer,melyet velük szemben alkalmaztak. Mert a konkolyt és a gyomot nem ugy szokás kiirtani, hogy a gőzhengert rámenesztjük a vetésre, hanem óvatosan kell kioperálni a betegségi tüneteket, amit nagyszerűen meg is lehetett volna tenni 1919 augusztusában. Akkor ugyanis teljes kijózanodás mutatkozott a munkásságnál, a szociáldemokrata munkásság, a szakszervezeti munkásság bűnösnek érezte magát, bensejében érezte, hogy milyen szamárságot csinált azzal, hogy ráeresztette itt az országra a vörös veszedelmet s nem szállt azzal erősen szemben. Az ilyen megtért embereket, hogy ugy mondjam, kenyérre lehet kenni és akkor nagyszerűen, megnyugtatóan, a legcsendesebben, alaposan, radikális módon lehetett volna kioperálni ezeket a bajokat. Olyan volt a helyzet, mint amikor a kelés megérik, amelyet nem lehet idő előtt bevágni, hanem meg kell várni, amig az szépen felpattan. Ennek a felpattanásnak az időpillanata jött meg 1919 július végével, és ezt a kitűnő kibontakozási, kifejlődési időpontot teljesen elrontotta az a reakció, amely ekkor bekövetkezett, amikor felülről mesterséges propagandával ráeresztették, rávaditották a munkásságra a győzelemben lévő, nyeregévi január hő 5-én, csütörtökön. -371 ben ülő társadalmi rétegeket, és ezzel visszakorbácsolták a munkásságba a legszélsőbb marxizmus felfogását és azon túlzások felé való gravitálását, melyekből épen a proletárdiktatúra tapasztalatai józanították ki. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Két és fél év után jön rá Bethlen, hogy tárgyaljon velük ! Méhely Kálmán : így az a nagy iskolapéiu, az a nagy tanpénz, amelyet az ország és a munkásság tizetett a proletárdiktatúrába való belebukással, kárbavöszett az ország, a munkásság és társa, dalműnk számára. Kérnék, elnök ur, pár perc szünetet. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Méhely képviselő urat illeti a szó. Méhely Kálmán : T. Nemzetgyűlés ! Amit eddig elmondottam, ezek a betegségnek a tünetei ; tulaj dónké pen azokra az általános jelenségekre vonatkoznak, amiket látunk és most ebből meg akarom alkotni következtetéseimet és az orvoslásnak útját. A betegségnek, annak, hogy ez ily soká eltartott és ilyen súlyos következményekkel járt, oka az, hogy itt elzárták az orvoslás lehetőségét ; ennek oka a publicitás hiánya, a cenzúra, a reakció, az elnyomás, amely nem engedte meg azt, hogy ezekkel a kérdésekkel a legkülönbözőbb módon mindenki foglalkozzék, hogy mindenki összetevén a saját felfogását, igy állapitsuk meg a szélsőséges nézetekből is azt a helyes eredőt, amely a szélsőséges nézetek között az egyensúlyi helyzetet meg tudja alkotni, ugy hogy abból bizonyos fejlődés származzék. Én mindezen bajok alapjának a történelmi felismerés hiányát tartom ; azt, hogy a jelenségeket nem magyarázzuk meg helyesen, mert véleményünk bizonyos jelszavak, vagy doktrínák által van befolyásolva és prae occupai va. Vannak itt bizonyos történelmi tételek, melyek meghamisítása és teljesen téves beállitása okozza a felépités lehetetlenségét, katasztrófáját. Egy folytonos homo kraépités tüneteit látjuk, ha próbálunk is valamit erre az alapra tenni, az mindig összeomlik, mintha egy homokbányában akarnánk valamit kiépíteni. Ennek a történelmi felismerésnek az első alaptévedése az, amely széltében elterjedt, hogy az egész katasztrófa okának, amely Magyarországot érte, az októberi forradalmat, — általában a forradalmakat -— de különösen az oktobrizmust tartják. Ez az a bűnbak, amelyre mindent rákennek, amit minden baj okozójának tartanak. Vizsgáljuk meg ezt az oktobrizmust nyugodtan. Mi történt akkor tulaj donképen és milyen részekből áll ez. Az oktobrizmust helyesen szintén három részre kell osztani. Az egyik : az október 31-e előtt lefolyt dolgok, amik nem voltak mások, mint egy teljesen legális parlamenti küzdelem 47«
