Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

A nemzeigyülés 283. ülése 1922. alatt, mint amennyi volt az az összeg, amelyet azelőtt évről-évre Magyarországba küldöttek. 250 —300'millió koronára becsülték azt az összeget, a mely az amerikai magyarság pénzéből Magyarországra évente visszajött és amely nálunk is bizonyos tényező volt, az állam, mint társadalmi egység életének háztartásában. A kivándorlás kérdésével külön lehetne foglalkozni. En a kivándorlást mindig —ép ugy, mint az olaszok — közgazdasági és szociális szükségszerűségnek tekintettem, amely a szellemi fejlődés az igények fejlődése és a belső berendezkedés közötti diszparitásból támad. Ezt a diszparitást csökkenteni tudták Németországban és ezáltal a kivándorlás megszűnt. Nálunk nem csinálták ezt, ezért megmaradt és folyton nő. Ha azonban a kivándorlás már egyszer megvan és feltétlenül óriási veszteséget jelent abszolút számban, akkor, ami nyereség ebből származik, azt vissza kell hoznunk. Amit tehát, mint munkabértöbbletet megtakarítanak, azt lehetőleg veszteség nélkül be kell hozni, vissza kell juttatni a családhoz, az ország közgazdasági és társadalmi. viszonyainak javítására és emelésére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a céltudatos kivándorlási politika hiányzott nálunk mindvégig, mert a kivándorlást itt csak rendőri kérdésnek tekintették. A kivándorlásnak ez a hasznosítási politikája pedig főképen az utóbbi években hiányzott nálunk, amikor tudnia kellett minden pénzügyministernek, hogy ott óriási -— mondhatni — öt éven át 300 millió korona, -— ennek negyedrészét kell venni, amely csonka Magyarországra esik, •— tehát körülbelül 50 milliárd koronára becsülhető pénzmennyiség volt ott felhalmozva, amelyet igyekezni kellett volna, valamilyen államhitelművelet utján, minél teljesebb összegben visszahóditani, visszahozni az országba. Hiszen voltak itt tárgyalások a pénzügyminister s az altruista bankok között ; az altruista pénzintézetek összekaptak a nagy bankokkal, ezalatt pedig azok a bizonyos kis bankárok szépen lebonyolították az egész ügyletet, és ennek a végső tétele az, hogy körülbelül csak a feleöszszeg jutott el az illetékes helyre, mert a dollárvalutánál olyan levonásokat és csalásokat végeztek, hogy a szegény emberek keresetéből maradt megtakarítások legnagyobb része elforgácsolódott és igy a nemzeti közvagyon számára elveszett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ezenkivül egyénileg is visszariasztották a visszavándorolni szándékozók jelentékeny részét, mert ezekről a viszonyokról, különösen az emigránsoknak gyakran túlzott és az itteni viszonyokat teljesen torz színekben ecsetelő leirása alapján szereztek tudomást, ugy hogy egyénileg is bizonyos hidegséggé, vagy tartózkodássá volt kénytelen átalakulni a vonzalmuk. Itt van azután a propaganda-tevékenység ; erről is meg kell emlékeznem, amikor az utolsó évek gestiójáról beszélek. Itt nekiindult egy szeles, megfontolatlan, könnyelmű és kontár propaganda iratáradat a külföld felé ; füvei-fával Írattak mindenféle füzeteket, könyveket és kiküldöttek a küévi január hó 5-én, csütörtökön. 3Ö7 lönböző külföldi missziókhoz, amelyek természetesen az ilyen füzetek és könyvek áradatával nem tudnak mit csinálni. Tudvalevő dolog, hogy a propaganda csak ott használ, ahol annak nincs meg a propaganda ize. Nem szabad szembeötlőleg odacsapni, hogy ezzel a füzettel, vagy könyvvel az a célom, hogy erről, vagy amarról meggyőzzenek, hanem csak az a propaganda használ, amely — mondhatni — teljesen leplezve, nem azzal a célzattal történik. Már pedig itt óriási összegek, százmilliók pocsékoltatnak el, teljesen felesleges módon. Kívánatos volna, hogy ez teljesen szűnjék meg, mert a legjobb propaganda : a tényleges viszonyok, nem a híresztelés, hanem az, hogy itt mi van és hogy itt mik a tények. Azok a dolgok, amelyek itt történnek, szolgáltatják az országnak legteljesebb képét. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : Nem pedig a Jockey-Club lunch-ei Parisban ! Méhely Kálmán : A külpolitikai kérdések közé tartozik még a megszállott részek magyarságával és a megszállott részek tisztviselőivel szemben való viselkedés, amiben a kormány épen olyan kapkcdó, folyton változó állásfoglalást tanúsított, mint minden más kérdésben. Hallottuk, —• hiszen mindenkinek van ismerőse megszállott vidékről — hegy egyszer az volt a direktíva, hogy a megszállott vidékeken nem szabad letenni az esküt, mert akkor az illető elveszti a nyugdíjjogosultságát és hegy ez hazafiatlanság, máskor pedig az : hogy le kell tenni az esküt. Egyszer azt mondták, hogy ott kell maradni, máskor azt, hogy nem szabad ott maradni, hanem ide kell jönni. Amikor azután nagyon sok tisztviselőt felesleges módon idecsőditettek, akkor megint próbálják őket visszatolni. Az ilyen kapkodással ezrek és tízezrek egzisztenciájának súlyos károkat okoztak ; ezeknek természetesen el kellett adniok az ingóságaikat és ingatlanaikat és ide kellett költözniök. Valutában pillanatnyilag ugyan jó pénzhez jutottak sokan, de ez a pénz az itteni drágaság mellett szépen elmegy és akkor azután nincs semmi, se pénz, se ingóság, se ingatlan. Nem most, hanem egypár év múlva fog megnyilvánulni ennek a kapkcdó és ide-oda változtató politikának következménye teljes mértékben és teljes súlyával, amikor innen Budapestről egy csomó tisztviselőnek megint el kell majd mennie és nem tudja magát .újból restaurálni s a gazdasági helyzetét megalapozni. Belpolitikailag az egész gestiónak, az egész működésnek következménye elsősorban az, hogy az egész politikai rendszer egy olyan laisser faire, laisser passer jegyében volt, mely a Messieurs, enrichissez-vous jelszavával a szabad rablást szolgálja. — Ismerjük ezt a jelszót, a francia restaurációt is követte, amely száz évvel ezelőtt Franciaországban a kapitalista világnak, egy erős plutokráciának kialakulására vezetett. A kormány abszolutizmust képvisel ; a felvilágosodott abszolutizmusnak tartja magát, pedig csak abszolutizmus-