Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
A nemzeigyïâés 263. ütése 1922. illúziók követésében találom és a történelmi esemér veknek helytelen megítélés.ében. Mii denekelőtt foglalkozni kivárok pár szóval a kormányzati rendszer következményeivel és általános eredményeivel. Vizsgálom először külpolitikai szempontból, hegy melyek voltak azek az eredméi vek, amelyek az utolsó évek történelméből számúi kra kijeg c cesedtek. Külpolitikai szemportból megszenvedtük a kapkrdó orientáció kárát. (Ugy van ! a baloldalon.) N gyón hasznos olvas, mánynak és taiulmáiyi tárgynak tartom a L a i gyelország felosztásáról szóló történelmi munkákat, amelyek Lergyelország 1795 óta folytatott pelitikai küzdelmeivel foglalkoznak. N gyón ajánkm e témával való foglalkozást a magyar közvéleméiyrek, mert ebből megtanulhatjuk, mi volt L?J gyelország bukásának és pusztulásának alapvető eka, és hegy minek köszöa heti a kibontakozás oly véres és nagy áldozatokat igéi ylő küzdelmeit. B_öthy Ákosnak, egy ellenzéki irái yu pelitikai publicistának köi yvében, amelyet a magyar állam fen maradásának kérdéseiről irt, a szerző részletesen vizsgálja Li3] gyelország felbomlásának okait és ezeket három körűimé: yre vezeti vissza. Az egyik a liberum veto, ezt ismerjük, ez nem más, mint az egyéni szabadságjogoknak az anarchiáig való vitele, az egyénnek a nemzet akaratával szemben való legteljesebb kiegyensúlyozása, ami tulaj donképen politikai anarchia. A másik volt a konfederáció joga, amelynek értelmében csoportok alakulhattak, amelyek mindig a kormánnyal szembehelyeződtek, Ez tehát tulaj donképen nem a konfederáció. hanem a konspiráció joga ; hiszen tudjuk, hogy volt idő, amikor 50 éven belül a fennálló rezsimmel szemben harmincszor alakították át fegyveres puccsokkal a kormányrendszert. A harmadik volt a szabad királyválasztás joga, amely belevitte a lengyel nemzetbe az államforma legmagasabb alakulatánál, a királyi hatalomnál a pártok szerint való csoportosulást és a folytonos alkudozást. (Gróf Sigray Antal a terembe lép. Hosszas éljenzés és taps a baloldalon.) Huszár Elemér: Éljen a független magyar bíróság ! (Éljenzés és felkiáltások a baloldalon : Ëljen a király!) Elnök : A házszabályok tiltják azt, hogy a szónokot beszéde közben az elnökön kivül bárki is megakaszthassa. Méltóztassék csendben lenni. A képviselő urat kérem, folytassa beszédét. Méhely Kálmán : Lengyelország bukásának harmadik okául tehát a szabad királyválasztást tekintik a publicisták és történészek, mert ez módot nyújtott arra, hogy nem általános érdek, hanem az egyes pártok felfogása szerint történjék az orientáció. Ez módot nyújtott arra, hogy egyszer az orosz rubelek felé, máskor Szászország vagy Poroszország felé történjék az orientáció, a különböző pártok felfogása szerint, ami állandó nyugtalanságban és ingadozásban tartotta az országot, a kibontakozásnál és az 1795-ben bekövetkezett teljes feloszlás utáni küzdelmeknél pedig megakasztotta a lengyel nemzet erejének kifejlődését. évi január hó 5-én, csütörtökön. S6ö Az egységes és állandó orientáció hiánya miatt egy száz éven át folytatott állandó kapkodás jelenségeit látjuk. Kezdetben a Franciaország iránti hit táplálta a lengyeleket, amikor a napóleoni gloire felragyogott, a franciákban hittek, azután átcsaptak Sándor cár felé és orosz orientáció jött, később osztrák orientáció, azután a »dreifache Loyalität.« Nagyon rövid időre megtalálták önmagukat, a maguk lengyel nemzeti lelkületét, megpróbáltak a saját lábukon megállani, de Lengyelország földrajzilag, nemzetiségileg hasonló súlyos helyzetben lévén, mint Magyarország, ott is azzal a súlyos körülménnyel kellett számolniok, hogy dinasztia nélkül állottak, támasz nélkül kellett küzködniök, ami ismét megakasztotta a helyes, egységes orientációt, s ez ismét megakasztotta Lengyelországot a saját erejében való bizakodásban és egy meghatározott nemzeti politika megalkotásának útjában. Egészen hasonló jelenségeket látok nálunk. Az általános kormányzati rendszernek első alapvető hibája a kapkodó orientáció. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szMsőbaloldalon.) Nálunk szintén volt francia orientáció, amellyel próbálkoztak, annak ellenére, hogy a magyar történelem ismételten megmutatta már, hogyan dolgozhatunk mi francia politikusokkal. Elég rámutatnom II. Rákóczi Ferenc példájára és Kossuth Lajos emigrációs működésére. Köztudomású, hogy a mi kormányaink odaállottak Franciaország előőrse gyanánt és egy lengyel-magyar-román blokkot próbáltak csinálni Franciaország támogatásával. Azután jött egy másik orientáció : az olasz orientáció. Bizonyos diótörő szerepét vállalták Jugoszláviával szemben az olasz érdekek védelmére. Később jött az orientálódás Németország felé. A magyar külpolitikában tehát ilyen kapkodás mutatkozott, ami lejáratta teljesen Magyarország külpolitikai hitelét. (Igaz ! Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha külföldön látják, hogy egy ország folytonosan kapkod más és más orientáció után aszerint, amint a pillanatnyi helyzete hozza magával, akkor ez nagyon leszállítja a hitelét, ami az országnak ártalmára van. (Élénk helyeslés a bal,- és a szélsőbaloldalon,) Ep ezen kapkodó orientáció magyarázata, hogy a franciákról elterjedt az a hir, hogy a királykérdésben, Károly király hazajövetelének hátterében a franciák támogatása áll. A királykérdésnek ezek a két izben történt eseményei a leghatályosabban segítették a kis-entente összekovácsolódását, annak a gyűrűnek összekovácsolódását, amely ezen erőszakos kardcsörtető kísérletek nélkül nem lett volna olyan erős, mint amilyen erőssé vált azáltal, hogy ezek az események bekövetkeztek. Ugy, hegy szinte az az impresszióm támadt, hogy Bínes ur, aki nagyon ügyes és ravasz politikusnak mutatkozott, talán Parison keresztül rendeztette ezt bizonyos tényezőkkel, hegy azt a hitet keltse, hegy Magyarország számára ez előnyös és hogy ezáltal itt bent bizonyos nagyobb erőmegr.yilatkozás mutatkozzék, amit odaát természetesen
