Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
A nemzetgyűlés 233. illése 1922. évi január hó 5-én, csütörtökön, 359 amely azóta a magyar tudományos világ gócpontja volt, mely félmiihónál több kötetből álló nagyértékü könyvgyűjtemény felett rendelkezik ; ez a könyvtár azonban mint a tudományok általános könyvanyag-gyüjteménye, nem tudom, kinek a mulasztásából, de tényleg nem részesült a békeidőben sem abban a támogatásban, amelyben kellett volna részesülnie. Mindössze évi 45.000 koronát kapott, jóllehet abban az időben a külföldi államok mindenütt négy-ötször ekkora öszszegekben részesítették az ilyen intézményeket. Most, amikor az árviszonyokat tekintve a könyv ára körülbelül a tízszeresére emelkedett, igazán nem elegendő, hogy ezt a 45.000 koronát felemeljük 100.000-re. Más közhasznú intézetnél 4—5szörösére emeltük fel a segítséget, tehát itt is szükséges a megfelelő emelés, annál is inkább, mert a költségvetésbe rendkívüli kiadásként beállított körülbelül 500.000 korona csak az 1914-től 1920-ig, tehát a háború alatti időkben elmaradt külföldi folyóiratok beszerzésére lett beállítva. A jövő évi költségvetésbe a budapesti Tudományegyetemnél 132 millió irányoztatott elő, Ennek az összegnek a legnagyobbrésze azonban közegészségügyi célok rendezésére szolgál, amit én a magam részéről ugyan csak helyeselhetek, de azt már nem helyeselhetem, hogy például tanügyi célokra abból igazán csak morzsák jutnak ! Hiszen, amint emiitettem, az integritás gondolatát szolgálja a kormány azzá], hogyha erőteljesebb kultúrpolitikát folytat. Én tehát a magam részéről nagyon kérem, méltóztassék erre több gondot fordítani. Es mindezt a következő módon is szeretném elősegíteni. Az Egyetemi Könyvtárnál is hozzuk be azt a Bach-korszak által megszüntetett szokást, hogy t. i. az Egyetemi Könyvtár is megkapja ingyenes köteles példány alakjában az ország területéről legalább azokat a könyveket, amelyeket a könyvtár vezetősége igényel. Friedrich István : A Fehérkönyvből rs egyet ! Különösen irredenta szempontból ! (Mozgás.) Barla-Szabó József : Az is kell az utókornak ! Karafíáth Jenő : Miután Zágrábra és Kolozsvárra fordítottuk a sok pénzt, hogy a könyvtárak ott megfelelő épületben helyeztessenek el, Budapestnek erre nem jutott. Én tehát kérném a penzügyminister urat, hogy legalább 500.000 koronában állapítsuk meg az évi dotációt. (Helyeslés balfelől.) A penzügyminister ur ugyan magánbeszélgetésekben nagyon szívesen zárkózik el minden ilyen irányú emeléstől, én azonban megmutatom erre is a fedezetet. (Zaj balfelől.) Friedrich István : Könyvtárirredenta ! Karafíáth Jenő : Sokkal mélyebb vonatkozású kérdés ez, t. képviselőtársam, semhogy ezt tréfával lehetne elintézni. A helyes kulturpoütika a legjobb irredenta, többet ér minden beszédnél, többet ér, mint minden anzikc-röpirat vagy plakát, mert ha fenn tudjuk tartani kulturális fölényünket, akkor ezzel mindennél nagyobb vonzóerőt gyakorolunk az elszakított részekre ! Megmondom a fedezetet is. Valamikor Günther Antal a Curia köztiszteletben álló elnöke, a messzeségből, a Gellérthegy mellett fekvő lakásáról bizony csak gyalogszerrel vagy villamosokon járogatott be a Curiára, ahol akkor az integer Magyarországnak 63 vármegyéjéből odakerült ügyes-bajos dolgokat intézték ; ugy tudom, hogy Vavrik Antal a Curiának szintén köztiszteletben álló elnöke 80 évet meghaladó korával is gyalog járt a Curiára ; de kivülök más, ilyen csendes —időhöz nem kötött — közhivatalok vezetői is gyalogszerrel jártak hivatalukba. Azt hiszem, a penzügyminister urnák nem kell sokat keresni a fedezetet, megvan itt a fedezet. (Helyeslés balfelől.) Méltóztassék csak ezt a régi jó szokást erre a 14 megyéből álló koldusszegény csonka országra is újból viisszaállitani és akkor máris jutna a tudomány, az integritás céljaira egyáltalán szükséges morzsára fedezet. (Helyeslés.) Méltóztassék ezek után megengedni, hogy ismét egy olyan kérdéssel foglalkozzam, amely véleményem szerint a nemzet egyetemét érdekli. Nem akarok hosszabban foglalkozni vele, annál kevésbé, mert Weiss Konrád t. barátom foglalkozott vele legutóbb és hovatovább ez a kérdés, a tisztviselők szolgálati pragmatikájának kérdése olyan fiumei cápa lesz, amely minden évben megjelenik, amelyet azonban megfogni sohasem tudnak. Én tehát nem akarok bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, amellyel 1917-ben az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének kongresszusán foglalkoztak, a legutolsó We kerle-kormány elé pedig 1918 szeptemberében — Szterényi t. képviselőtársam emlékszik rá — törvényjavaslat alakjában került. Arra kérem a kormányt, legyen rajta, hogy a tisztviselők követelései minél előbb megoldásra találjanak. B. Szterényi József: Ankét elé vittük és tárgyaltuk ! Karafíáth Jenő: Ugy emlékszem, hogy 30 tisztviselőegyesület is kifejezte sürgető kiv. nságát. Én tehát röviden előterjesztem a következő határozati javaslatomat (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a köztisztviselők és altisztek szolgálati piegrratikáját magában foglaló javaslatot sürgősen terjessze a nemzetgyűlés elé.« E határozati javaslatomat szintén több t. képviselőtársam tette magáévá. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy a tisztviselőkérdéssel foglalkozzam, még pedig, az egyenlő elbánás igazságos elvének érvényt szerzendő, azokéval a tisztviselőkével, akik abban a bene-ben sem részesültek, mint amelyikben á többi tisztviselők, az állami tisztviselők, akikkel szemben tudvalevőleg elment már az állam az áldozatkészség legszélesebb határáig. Méltóztassék megengedni, hogy a vármegyei közigazgatási tisztviselők mostoha helyzetéről szóljak,. .. (Halljuk ! Halljuk I) Meskó Zoltán : Arról sokat lehet beszélni ! Különösen Bács megyében !
