Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-282

350 A nemzetgyűlés 282. ülése 1922. évi január hó 4.-én, szer ami. virágzó egészségben* van is — munkaképes-e ? Ott hagyhatja-e az a gyermekeit ? Hiszen nem mehet munkára. Amellett még vannak nagyobb bajok is. amelyek újra izgalomba hozzák azt a szegény, szenvedő hadiözvegyet és hadirokkantat. Ilyen kedvezményes ellátások pedig olyanoknak is jut, akik anélkül is meg tudnak élni. Ismerek a községemben is olyan rokkantat, akinek van biztos megélhetése és birtoka, tisztviselőket, akiknek van 80—100, sőt 320 hold földjük is, de azért igénybe veszik a kedvezményes ellátást és azután eladják, az a szegény pedig, aki odáig jutott, hogy az éhség miatt el akarja emészteni a gyermekeit, nem részesül ebben az ellátásban. Felhívom a t. népjóléti és közélelmezési minister urak figyelmét arra, hogy célravezető volna, ha valamilyen megoldást keresnének arra, hogy a kedvezményes ellátás vonassék el attól, aki anélkül is meg tud élni, és kapja az, aki rászorul, legyen városi, vagy falusi ember. (Helyeslés a jobboldalon.) Igazságosnak látnám tehát — elvégre nincs olyan minister, aki innen Budapestről tudná meghatározni, hogy kint a vidéken kit illet meg, kit nem — ha a városi és községi képviselőtestületekre biznák annak elbírálását. A községi képviselőtestület tudja, ki van rászorulva, ki nincs, és aki nincs rászorulva, attól elveszi és annak adja, aki rászorul. Ép ezért a következő interpellációt intézem a népjóléti és közélelmezési minister urakhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a minister uraknak arról, hogy kint a vidéken a községekben olyanok, akik anélkül is megélhetnének, élvezik az ellátási kedvezményt, a szegény hadiözvegyek és hadirokkantak pedig nem kapják s így a legnagyobb nyomorban vannak ? Hajlandók-e a népjóléti és közélelmezési minister urak ezen nyomor megszüntetése iránt intézkedéseiket megtenni, még pedig az ellátási kedvezmény kiadását revizió alá venni, mely szerint a községi képviselőtestületekre biznák annak elbírálását, hogy kit illet s kit nem a kedvezmény, továbbá hajlandók-e az őrlési adó alóli felmentésre vonatkozó végrehajtási utasitást kiadni ?« (Helyeslés a jobboldalon.) $ Elnök : Az interpelláció Madatik a népjóléti és közélelmezési minister uraknak. „ Ki van soron ? Szabóky Jenő jegyző: Madarász Zsigmond! Madarász Zsigmond ; T. Nemzetgyűlés ! Abban az időben, amikor a pénz kicserélését tárgyaltuk, jól emlékszem, a párthelyiségünkben megkértük Hegedüs Lóránt akkoii pénzügyminister urat, hogy ne bolygassák, melyik a hamis bélyegzési! pénz, melyik nem az, mert ezzel csak az alsó osztályt éri kár, hiszen a laikus nem tudja elbírálni, melyik a jó bélyegzés és melyik nem. Hegedüs akkori minister ur Ígéretet is tett, hogy becseréli a pénzt, de nem igy történt. Hogyan történt a pénzek kicserélése ? Gyerekkoromban a vásárokon láttam azt a bizonyos »három kártyást« i ez piros, ez nem piros ; hiába jelölték meg az emberek* akik odacsődültek, a kártyát, rakták rá a pénzt, mégse találták el, hol a piros. így történt a pénzkicseréléssel is. Ismerek községi bírót, aki bevitte a bélyegzett pénzt az adóhivatalba, ott azt mondta az adóiiszt, hogy nem jó. A biró kiment, hogy majd hoz másikat, visszavitte ugyanazt és akkor azt mondta az adótiszt, lássa, ez jó. (Derültség.) Én velem megesett, volt pár darab ilyen bankjegyem, azt mondták, nem jó, kijöttem vele, cdaadtam egy barátomnak, attól elvették. így ment a kicserélés. Eleinte visszaadták a bankjegyeket, de mikor rájöttek erre a dologra, akkor ott fogták a pénzt és nyugtát adtak. A Budapesti Közlönyben olvastam, hogy megjelent egy rendűiét, amely szerint ötven százalékban beváltják ezeket a nyugtákat, illetve a rossz bélyegzésü ezer koronásokat. Ez a rendelet eddig végrehajtva nincs. (Ugy van! a jobboldalon.) Anynyira jutottunk, hogy jönnek hozzám a községi bírák, a közbirtokossági gazdák, szövetkezeti emberek panaszra, hogy csináljak valamit, mert nem tudnak elszámolni. Ebben az ügyben is feltétlenül kell tehát valami rendeletet kiadni, vagy legalább a régi rendeletnek keli érvényt szerezni, hogy a községekben megcsinálhassák az elszámolásokat. Ép ezért a következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a pénzkicserélés alkalmával visszatartott ezerkoronások ügyében még intézkedés nein történt, amely az évi zárszámadások elkészítését hátráltatja ? Hajlandó-e a pénzügyminister ur ezen ügyben egy sürgős rendeletet kiadni, hogy az ez ügyből származott kellemetlen akadályok elhárittassanak ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Soron van ? Szabóky Jenő jegyző: Perlaki György! Perlaki György:

'T.-Nemzetgyűlés ! Interpellációmat igen röviden fogom előadni, hisz annak indokolására nem is kell sok érvet felsorakoztatnom, inert mkdenki tudja azt, hogy ellenségeink á bosszú politikájával ránk erőszakolt ideiglenes demarkációs vonalak révén milyen lehetetlen gazdasági viszonyokat teremtettek egyes vidékeken. Nagyon jól tudjuk, hogy ezen ideiglenes demarkációs vonalak szétszakították a vasúti vonalakat, közlekedési utakat, vízszabályozási területeket és igy évtizedek miinkáját tették teljesen tönkre. így a baranyai ideiglenes demarkációs vonal is szétszakította azt a vasúti vonalat, amelyet a háború idején óriási áldozatok árán épen azért építettek, hogy a Dráva völgyének igen fejlett, kulturális és gazdasági téren szépen fejlődő vidékét belekapcsolhassák a budapesti fővonalba. Most ez az ideiglenes demarkációs vonal pár kilométerre vágja el ezt a vasúti vonalat, amivel teljesen lehetetlenné tette ennek a vasútnak működését. Ezeket a dolgokat azért akarom most sürgősen itt elmondani, mert köztudomású, hogy Bara-