Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-282

348 A nemzetgyűlés 282. ülése 1922, évi január hő 4-én, szerdán. ugyebár, minden tekintetben gondunk volt arra, hogy a hadviseltek, hadiárvák és hadiözvegyek, valamennyien kedvezményben részesüljenek a tör­vény által, amelyben ez le is van fektetve ; de a végrehajtási utasítás a mai napig sem készült el. Tehát mi akkor összetoboroztuk magunkat, — mert ezt a lelikismeretünk sugallatánál íogva köte­lességünknek tartottuk — és elmentünk Varga ál­lamtitkár úrhoz és arra kértük, hogy a leggyorsabb utón és módon tegye közhírré az egész országban, hogy, igenis, mindenki fizethet még eddig az idő­pontig ; kértük, hogy adjon halasztást és tegye lehetővé ezeket a fizetési módozatokat. Azonban Varga államtitkár ur kitérő válaszokkal akart ben­nünket e kérdéstői elterelni, szóval ugy akarta a dolgot magyarázni, hogy ez a kedvezmény csak azoknak jár, akik a vagyon váltságot egyszerre lefizetik. Bocsánatot kérek, akkor, amikor én ezt az inditvanyomat megtettem, nem az vezetett, hogy annak biztosítsak kedvezményt, aki úgyis tud fizetni, hanem annak, aki fizetne, ha tudna. Az államtitkár urat sehogy sem lehetett erről meggyőzni, oda vittük tehát a Naplót és az itt el­hangzott beszédek tartalmából állapítottuk meg, hogy ez igenis mindenkire vonatkozik. Pedig ha a gazdaközönség, amely erről idáig nem tudott, december 6-ig nem fizet, akkor abba a kényszer­helyzetbe kerül, hogy nem élvezi azokat a jókat, amelyeket mi biztosítani akarunk. Így aztán a hosszabbításhoz hozzájárult, mert az törvényen alapult ; a hosszabbítás azonban Ígéret maradt. Temesváry Imre képviselőtársunk, beterjesz­tett ugyan egy hosszabbításra vonatkozó három­szakaszos törvényjavaslatot, amit aztán, *nem tu­dom, miért, visszavont . . . Sziráki Pál : Leszerelt. t Bodor György : . . . azzal, hogy az indeuinitási törvényjavaslatnál törtérik erről gondoskodás. A lapokból én is olvastam, hogy ez a kedvez­ményes fizetés még január 15-ig meg van hosszab­bítva, de azok a közegek, azok a hivatalok, ame­lyek ezt- a pénzt elfogadni tartoznak, még semmi­ről sincsenek értesítve. Sziráki Pál : Nem félnek a ministertől ? Bodor György : Még akkor, amikor azt akar­tuk, hogy ennek a vagyonváltságnak a kedvez­ményes fizetési módozatát az a nép is élvezze, ame­lyet a kedvezményben részesíteni akartunk, — nemcsak az a nagybirtokos, akinek jogi képviselői vannak arra a feladatra, hogy a törvény minden, intencióit ismerjék — én, aki tudtam, hogy mi a kötelességem, elmentem a dunaföldvári adóhiva­talba, hogy megkérdezzem az adóhivatali pénz­tárnokot, tulajdonképen van-e arra utasítása, hogy miféle módon és hogyan fogadja el a vagyon­váltságot. Azt mondotta : »Én nem kaptam mást. mint ezt a sürgönyt, tessék elolvasni, képviselő ur !« Én elolvastam azt a sürgönyt, de egyáltalában nem vettem ki belőle, hogy ez a sürgöny teljes utasítást adott volna azokra a módozatokra nézve, amelyek szerint a vagyon váltság lefizetését el kellett volna fogadni. Vitába keveredtem a pénz­tánokkal és ő végeredményben azt mondta, hogy őt ne oktassam. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés Î Az volt a nagy szeren­csénk, hogy megkaptuk az államtitkártól azt a kedvezményt, hogy minden községben a községi pénztárnokok is elfogadhatták a vagyon váltság­fizetést. Mert, uraim, egészen őszintén és jó lélek­kel kimondom, hogyha ezt a kedvezményt meg nem kapjuk, akkor a falu nem fog vagyon váltsa got fizetni, még csak húsz ember sem egy-egy napon. Mert nem birta volna ki azokat a szekatúrákat, amikben ott az adóhivatali pénztárnok őket ré­szesitette. így pl. egy adóhivatali pénztárnok akkor, amikor az adófizető bevitte hozzá a kölcsön ­kötvényeket, azt mondotta : . Tudja-e ezt vagy azt ? Tudja-e, hogy ebből 20% levonatik ? Tudja-e, hogy csak ennyit lehet abból fizetni ? És így tovább ! Egész prédikációt tartott neki és mindenkit arra utasított, hogy hozzon igazolványt attól a pénztártól vagy bank­tól, ahol a kötvényei nosztrifikáltattak, annak igazolásául, hogy azok a kötvények tényleg az illetőké-e. Na már most, habár a törvényben vilá­gosan meg van mondva, hogy aki 20.000 koronán alul fizet vagyon váltságot, az kötelezettségének fele összegéig a kölcsörikötvénnyel, pénztári el­ismervénnyel is eleget tehet, — azokat mégsem fogadták el soha, vagy ha el is fogadták, csak egy­hatodrészét számították be ; a jegyzőnél kiszá­mította a táblázatból, hogy körülbelül mennyi jár és csak az egyhatodrészét fogadták el -és a köt­vényt, a nyugtát elvették tőle. Tovább megyek. A hadikölcsönökre nézve világosan meg van mondva, hogy a száz koronás hadikölcsönöknél csak 15 százalék vonható le. Mit gondolnak, tekintetbe vette ezt a méltóságos adóhivatal % Dehogy ! Mindegyiktől egyaránt húsz százalékot vont le. Azt sem tudom, és egyikünk se tudja, hogy tulaj donképen elszámoltak-e ezzel 2Q százalék szerint. Mert ha elszámoltak, akkor a pénzügy­ministeriunmak kötelessége visszautaltatni azt a többletet, amelyet elvettek. (Felkiáltások jobb­felől : Nincs elszámolva I) Megtörtént, hogy mikor az illető fizetni akart, azt kérdezték tőle, hogy mennyit akar fizetni s amikor megmondta, hogy ennyit, azt a választ kapta : Csak azét fogadom el, aki százezer koronát fizet. Amikor odamentem és megmagyaráztam annak az adópénztárnoknak, hogy tudja-e, hogy a törvény világosan azt mondja, hogy egyedül az adóhivataloknál lehet fizetni, akkor azt mondotta, hogy csak azért fogadja el, aki közvetlen adófizető. Ezeket azért mondtam el, mert ha nem lesz­nek kioktatva különösen az adóhivatalok, akkor rendkívül nagy sérelem éri azokat a szegény em­bereket. Elmondhatom, hogy tisztelettel és eb ismeréssel hajlom meg a község elöljárósága és tisztviselői kara előtt, mert mikor látták, hogy olyan rövid a határidő, egész éjszakán át szorgal­masan dolgoztak, az adóhivatal, pedig addig be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom