Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-282
A nêmsetgyûlés 282. ülése 192Í kétszeresére emelték. Már eddig is igen nagy tehertétel volt ez a kisiparosok rezsijére, hátha még most kétszeresére emelik ! És vannak még egyéb megterhelések is. Ne gyón megszivleltem azt a kritikát, amelyet Ereky t. képviselőtársam mondott a pénzügyminister beszédéről. Bizony, a magam részéről megdöbbentőnek tartom azokat a dolgokat, amelyeket ő kilátásba helyezett, hogy nyárára nem 300, hanem 400 korona lesz egy kiló zsir és hegy az iparcikkek ára ötszörösére, tízszeresére feg felemelkedni. Ezek nem valami-biztató kilátások és igazán szeretnők, ha ebben a tekintetben a minister ur el tudná oszlatni aggodalmán kat. De csak homályt látok, kibontakozás felé vezető utat pedig egyáltalában nem látok. Ha összehasonlítom Kállay pénzügyminister ur expozéját Hegedüs volt pénzügyminister ur expozéjával, azt kell mondanom, hegy az a bizakodás, az a szinte költői fantázia, amellyel Hegedüs volt minister ur terjesztette elő annak idején expozéját, mindannyiunkat olyan reményekkel töltött el, annyira magával ragadott, hegy csakugyan kezdtüik bizakodni, hegy az ő terve Magyarországot talpra fegja állitani, dacára a világháborúban, a forradalmakban és a bolsevizmusban minket ért nagy veszteségeinknek, továbbá a román megszállás és egyéb idegen sarcolás következtében származott óriási kárunknak. Hegedüs Lóránt perspektívája szinte kilátást nyújtott erre és reménykedni kezdtünk, hegy mihamarább helyre fegja állitani államháztartásunk pénzügid egyensúlyát. A korona is elkezdett javulni, de csakhamar láttuk, hegy mindez csak tavaszi rügyezés volt, mely nagyon hamar lefagyott és egyáltalában Hegedüs pénzügyminister ur egész terve hamar befagyott. Ezt nem arra vezetem vissza, mintha ő nem értette volna a mesterségét. Nagyon is jól érti ő a maga mesterségét, de nem vetett számot egy tényezővel, azzal a tényezővel, hogy Magyarországon még mindig megvan az adófizetéstől való vonakodás, még mindig nincs meg az az áldozatkészség. . . . DrOZdy GyŐZő : Mert igazságtalanul vetik ki az adót ! Benedek János : . . . Magyarország egész polgárságában és népében, amelyet padig Hegedüs volt pénzügyminister ur pénzügyi kilátásainak alapjává tett. Nagyon szívesen hallgatták ám őt Szentesen Négyessy t. barátom kíséretében, amikor a költő és az esztétikus együtt gyönyörködtette a magyar népet, az egyik a praktikus prózával, a másik pedig a maga költői fantáziájával. Gyönyörű volt ez 5 s nagyon jól tudom, hogy a'szen- ' tesi nép gyönyörködve, tapsok közt hallgatta az ország két hatalmas lángelméjét, a pénzügyi kapacitást és a szépészetnek, a költészetnek a tanárát. Az bizonyos, hogy ez gyönyörű volt és tudom, hogy más vidékeken is nagy gyönyörűséggel hallgatták Hegedüs volt pénzügyminister urat. Gyönyörűen muzsikált, szépen hegedült ő, csak akkor volt baj, amikor tányérozni kezdett. Bizonyos t. évi jemuá-f hő 4-én, szerdai». o39 dolog, hogy szép volt az a hegedűszó, csak egy kissé drágálta a magyar nép és drágállották ép azok, akik psdig keservesen fognak majd később rájönni, hogy a megszorult helyzetben lévő állam, amikor a mostani források majd ki fognak ürülni, végre mégis csak ott fog keresni, oda fog fordulni, ahol talál valamit. Nem akarok ezzel senkit sem rémítgetni, de bizonyos dolog, hogy Hegedüs volt pénzügyminister ur csalatkozott. Nem annyira mi csalatkoztunk Hegedüs Lorántban, mint inkább ő bennir-k. Bodor György : De mi is csalatkoztunk benne ! Benedek János : ö jszefüggésben látom pénzügyi kérdéoiLkkel azoknak az áldozatoknak a kérdését, amelyeket a magyar nemzeti államtól joggal vár a lakosságnak az a része, amely a legtöbbet veszített a világháborúban és a forradalmakban, a lakosságnak az a része, amely a frontokon volt, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) amely még az életnél is többet hagyott ott, mert az az élet, amely a mindkét szemére világtalan, mindkét lábára sánta emberroncsra vár, szomorúbb, mint azoknak a sorsa, akik fiatalon meghaltak, eltelve reménnyel és odalenn a sirban bizom^osan szebbnek álmodják hazájuk sorsát, mint amilyen, összefüggésben látom, a pénzügyekkel azt, hogy mi fog történni a hadirokkantakkal, hadiözvtgyekkel és hadiárvákkal, mi fog törtéxni a hadviselt közalkalmazottakkal, van-e e tekintetben a pénzügyminister urnák, a ministerehiök urnák és egyáltalában a kormánynak valami plánuma. Hallottam, hogy foglalkozik ezzel a kérdéssel, de hogy milyen irányú ez a foglalkozás, minő elvekből indulnak ki, azt nem hallottam, mert e tekintetben bennünket fel nem világosítottak. Csak futólag érintette ezeket a kérdéseket a ministerelnök ur, mint hogyha ezek másodrendű kérdések volnának, pedig ezek a nemzet életébe mérven belevágó nagyon lényeges kérdések. (Ugy van 1 ügy van 1 a baloldalon.) Ne felejtsük el. hogy amikor az északamerikai államokban megvívták a világ legnemesebb harcát az emberi szabadságért, amikor eltörölték a fehérek és feketék közti különbséget a föld színéről és proklamálták a teljes emberi egy illőséget, amikor Washington és utóbb Lincoln győzelemre vezette az amerikai hadsereget, nagyon sokan lettek ott is nyomorékokká; rokkantakká, de Amerika nagylelkűen gondoskodott azokról, akik az emberiség legszentebb ügyének a legnagyobb áldozatot hozták, testi épségüket, jövő boldogságukat áldozták fel. Ott nincs koldus, csonka koldus, nincs nyomorék, aki, a maga koldusságára és nemzete nyomorúságára felhívja az emberek figyelmét. Nekünk is gondoskodnunk kell a hadirokkantakról, özvegyekről és árvákról, legalább is olyan mértékben, mint amilyen mértékben azt a szomszéd államok cselekedték, természetesen teljesitőképess'günk korlátain belül. Hiszen nem kell a legvérmesebb reményeket hozzáfűzni, de amennyire pénzügyeink egyáltalában megengedik, ezt a kérdést nem szabad könnyedén kezelni. A hadirokkan43*
