Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-282

 nemzetgyűlés 282. ütése 1922. évi január hó 4-én, szerdán. 337 jogot kapnak az önálló keresettel biró, osaládfentartó vagy a magasabb műveltségű nők, szóval az a három kategória, amelyben jóformán valamerm}d arra érdemes, arra méltó nő benne van. De minthogy ma már megkapták az általános választói jogot, ezt tőlük visszavenni a jogfosztás vádja nélkül nem igen lehet. (Ugy van ! jobbfelől.) Egyáltalán a választói jog érintése csiklandós dolog volt a múltban és csiklandós dolog a jelenben is. A választói jog kérdésébe már nagyon sok kormány bukott bele és aki Magyarországon húsz esztendőn keresztül a választójogot emlegette, az azzal a választójoggal többnyire csak taktikai célokat szolgált, nem pedig az igazi célt. Pedig milyen szerencsés gondolat lett volna a nemzeti törekvéseket egybekapcsolni a népjogok kérdésével, a választói jog kiterjesztésének kérdésével I Hiszen ki voltak zárva a képviselőházból a munkás-néprétegek és jóformán ma is ki vannak zárva ; épen csak a kisgazdák azok, akik nagyobb számmal jöttek be, de a földmivelő munkások és ipari munkások, a szociáldemokraták ma nincsenek itt a nemzetgyűlésben. Hogy miért van ez, majd arra is rá fogok térni. Pedig ennek a nemzetgyűlésnek igazán olyannak kellene lennie és a régi képviselőháznak is olyannak kellett volna lennie, mint a tükörnek, amelybe belenézve, a nemzet önmagára ismerhetett volna. Minden sóhajtásnak, amely ebben a nemzetben az emberek lelkéből száryra kél, itt meg kellett volna találnia a maga helyét ; minden panasznak, amely a lelkekből felfakad, itt kellett volna felhangzania, mert ha itt hallgatjuk meg a panaszokat, ha itt tárják fel mindazokat a kívánságokat, amelyek a lelkekben élnek, akkor nincs a parlamenten kivül aknamunka, akkor nincs az a földalatti Magyarország, amely a közelmúlt történelme folytán olyan nagyon megbosszulta magát. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Valamikor azt akarták, hogy itt a többségi akaratnak, amely pedig tudvalevőleg csak fikció volt, mindenáron érvényesülnie kell és a házszabályokat, amelyeket pedig mi alkotmánybiztositéknak tartottuk, egyszerűen félre akarták tolni. Még nagyon jól emlékszem arra, hogy, amikor e kérdés felett meditáltunk, amikor a magyar nemzeti hadoereg jogaiért folytattunk nemes harcot, amely harcnak viselésére és vitelére, amig élünk, mindenkor büszkék lehetünk, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mondom, emlékszem' rá, hogy 1904 november 18-án, ama nevezetes zsebkendőlobogtató ülésen épen kettőnknek volt alkalmunk felszólalni. Délután 4-kor kezdtem én és este 9 órakor folytatta Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselőtársam. (Éljenzés half dől.) Vannak még néhányan az akkori képviselőtársaim közül, akik akkor itt voltak és emlékezhetnek rá, hogy bátor voltam figyelmeztetni az akkori ministerelnököt, hogy nem jó célt szolgál, amikor ki akarja zárni ebből a Házból azt, amit tulaj donképen a magyar nemzet, a magyar nép lelkéből fakad. Ebben a Házban — mondtam — utat kell találnia minden kívánságnak, minden sóhajtásnak. Éhező és sáNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖTET padt emberek járnak odakünn az utcákon,- elzárva még annak lehetőségétől is, hogy kenyérhez jussanak, hát még annak lehetőségétől, hogy jogokhoz jussanak I Pedig a magyar emberre nézve már fél megkönnyebbülés, a bajának csak fele terhét érzi akkor, ha kellőképen kipanaszolhatja magát. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfdől) Mi meg akartuk nyitni ennek a Háznak kapuit a munkásság előtt s az egész nép előtt ; mi akartuk a nemzeti érdekből bizonyos tekintetben korlátozott általános választójogot, amelyet abban az időben a magyarul tudáshoz és az irni olvasni tudáshoz akartunk kötni. Mondom, emlékszem még arra a november 18-iki délutánra. Ennek az utolsó akkordja az volt, amikor az én Tóth János akkori képviselőtársam, barátom hozzám jött, hogy fejezzem be a beszédemet, mert Apponyi akar pár szót szólni. Akkor ezzel a pár mondattal fejeztem be beszédemet ; A ministerein ök ur azt akarja, hogy ez a képviselőház olyan legyen, mint az Uhland elátkozott kastélya, ahová nem hangzik fel semmi egyéb, csak zsarnok kényúr parancsszava, meg a félénk rabszolgák csoszogása. Hát nem hallja a niinisterelnök ur, micsoda ritmikus zaj morajlik messziről í Még én sem hallom egész tisztán, máris beledobban a szivem. A világszabadság ébresztő riadója ez, a Marseilleise, az elnyomatás keserveit érző lelkek legszentebb és örökszép zsoltára. Tömegek lepik el ennek a képviselőháznak környékét, pirosló arccal és piros zászlókkal, letépik ennek a Háznak ormáról a mi nemzeti büszkeségünk jelvényét, a trikolort, hogy helyébe ültessék az internacionálénak vörös zászlóját és az a nép, amelynek még csak a sóhajtását ki akarja rekeszteni a ministerelnök ebből a teremből, vas öklével fogja beütni ennek a cifra palotának könyörtelen kapuit. (Egy hang a jobboldalon : Be is következett !) Amit én szónold formában, amelyet ugyneveznek, hogy vizió, elmondottam 1904 november 18-án, az 1918 november 16-án tényleg bekövetkezett. Az általános szavazati joggal nem jó olyair könnyedén játszani. (Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) Ha egyszer meg' van az általános választói jog, akkor azt fenn is kell tartani és csak arra kell ügyelni, hogy annak alkalmazása, érvényesülése, becsületes tiszta legyen. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez a nemzetgyűlés egy rendelettel életbeléptetett általános választói jog alapján gyűlt egybe. Abból a szempontból, hogy az általános választói alapján gyűlt egyéb, nem is lehetne kifogásunk a választás ellen ; s mégis kérdezem : honnan van az, hogy az általános választói jog alapján összeült nemzetgyűlésben nincs egyetlenegy szociáldemokrata sem. Hiszen a szociáldemokratákn k kerületeik lehetnének a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban is, ahol az ipari munkásság és a szervezett mimkásság nagy számban van. Miért van az, hogy visszavonultak azok, akik Magyarország közj ogi harcában részt vettek, akik a magyar nemzeti jogokért harcoltak annak idején és hogy most egyáltalán nem is mutatkoznak % Ha széjjelnézek 43