Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-282
A ne mäei gyűlés 2$2. ütése 192 Benedek János : : -. -. az olyanok pedig nem. akik aljas indokból követtek el bűncselekményt, például haszonlesésből : —mégis kaptak kegyelmet olyanok, akik haszonlesésből követtek el bűncselekményt, akik a Britanniába hurcolták be áldozatukat és kirabolták előbb, azután gyilkolták meg. (Ugy van! half elől.) Ezekkel a tényekkel szemben szemet hunyni nem lehet. Akkor ne tessék bennünket vádolni és ne tessék azokat vádolni, akik egyetmást nyilvánosságra hoznak, hogy ezek keverik rossz hjrbe Magyarországot. (Ugy van! half elöl.) Rossz hirbe Magyarországot senki nem keveri, hanem csakis a saját kormánya, mikor ilyen cselekményeket visz véghez. (Elénk helyeslés balfelöl. Mozgás.) Amellett pedig, t. Nemzetgyűlés, az amnesztia-rendelettel kapcsolatban vártam volna, hogy ha már nagylelkű a kormányzat és megbocsát bizonyos bűnöket, akkor egyszersmind gondoskodik a kormán}'" az in integrum restitueióról, az okozott károk megtéritéséről. (Helyeslés balfelöl.) Mert hiszen félreértésből, faji védelemből jóhiszemű túlbuzgóságból sok olyan cselekményt követtek el, amelyek nemcsak az egyesek testi épségében, hanem egyeseknek, sőt többeknek is a vagyonában tettek jelentékeny kárt. Mi fog történni e tekintetben ? Mikor fogják visszakapni azok, akiknek vagyonát, a felszereléseit elvették, ezen vagyonukat ? Dinich Vidor : Kitérő választ kapnak ! (Zaj.) Benedek János : A jóvátételi bizottság megállapítja azokat a károkat, amelyeknek jóvátételét majd Magyarországtól várja. Azt kérdezem, hogy ezeknek a károknak a jóvátételét kitől kell várni ? Mikor fogják visszakapni azok, akikkel szemben jóhiszemű tévedésből túlzásra ragadták magukat, a maguk házát, a maguk felszereléseit... Friedrich István : özvegyeik nyomorognak ! Benedek János: ... és visszakapni egyáltalában a maguk vagyonát, pénzét, lelki nyugalmát, házi tűzhelyüket ? Azzal vádolták a kommunizmust, hogy zsidó kommunizmus volt. Még azt is ráfogták, hogy egy pestvármegyei községet, Kiskun-Majsát, Kun Béla fiáról, Kiskun Mojsénak nevezték el. (Derültség.) Még azt is mondták, hogy Izsákot is arról nevezték el. Mi fog törtémii az izsákiakkai % Vissza fognak-e térni tűzhelyeikhez 1 (Mozgás a baloldalon.) És ki fogja megtéríteni azoknak a kárát % Mondom, a megbocsátással kapcsolatban, várom ezekre is a felelet megoldását. Rá kell térnem egy nagyon kényes, témára, amelytől azonban egy cseppet sem félek. (Halljuk ! Halljuk ! bal felől.) Hiszen maga a ministerelnök ur azt mondotta, hogy ő nem teszi az egész zsidóságot felelőssé azokért, amik történtek, hanem csak egy részét. Ez is álláspont. Megfeleltek azonban rá azzal, hogy a ministerelnök urnák ez a beállítása nem födi teljesen a tényeket. Azt mondta, hogy a visszahatás a zsidóság ellen onnan eredj hogy a zsidóságnak bizonyos része hadat üzent a keresztény vallásnak, a volt történelmi $2. évi január hő 4-én, kedden. &33 tradícióknak. Ez a beállítás, t. ministerelnök ur, csakugyan nem felel meg teljesen a valóságnak, Mert ha csakugyan volt a zsidóságnak olyan része, amely szakított eddigi tradícióinkkal és megtámadta a vallást is, az nemcsak a keresztény vallást, hanem a saját vallását is, az összes vallásokat megtagadta. Tudtuk mi nagyon jól, akik sajnálattal tapasztaltuk és láttuk a kommunizmus garázdálkodásait, hogy a zsidóságnak ebből baja fog származni. Azt is tudtam nagyon jól, hogy, miután az akció reakciót szül, az után a túlzás után esetleg egy másik túlzás fog bekövetkezni. De most, mikor már a szenvedélyek meglehetősen lecsitultak, megint felszaggatni a régi sebeket és azt állítani, hogy a zsidóság ellensége a keresztény vallásnak, és ugy állítani be a zsidóságot, mint a kereszténység ellenségét, ez nem felel meg a tényeknek. A zsidóság már csak azért is, hogy a saját vallásfelekezetének, saját vallásának megkapja a szabad Vallásgyakorlatot, tiszteletben tartja mások vallásfelekezetét. És ha történt ilyen dolog, akkor az nemcsak a keresztény vallás ellen, hanem minden vallás ellen irányult. Tudom azt nagyon jól, hogy nemcsak földi vagyona van az embernek, és hogy a vagyona nemcsak abból az egypár jószágából, birtokából áll, amely a megélhetésének az alapját képezi, hanem lelki javai is vannak az embernek. Az ember vagyonához hozzátartozik hite, Milyen irigylésreméltó az az ember, akinek ép a hite. Elsóhajthatjuk a költővel : »Vajha bennem is mint egykor, épen élne a hit vigaszul nekem.« Én azt mondom, hogy aki másnak a lelki vagyonából rabol el valamit, többet rabol el, mintha múló földi javát rabolja el. Tudtuk nagyon jól, hogy amikor profanizálták a vallást, amikor a szenteltviztartóból — igazán, kimondani is borzalom és visszataszító jelenség — köpőládát csináltak, hogy ennek csakugyan meglesz a maga természetes visszahatása. Az embereket a maguk illúzióiból kizavarni, azokat megbolygatni nem szabad. Ha ez nem volt szabad akkor, amikor a bolsevisták csinálták, akkor nem szabad most sem. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) S egy nyugodtan, higgadtan ítélkező, komolyan gondolkozó, a szenvedélyektől kitisztult nemzet nem nézheti ezeket a dolgokat ma már olyan gyűlölködő szemmel, mint akkor, a felgerjedés pillanatnyi indulatában szemlélte. Elvégre le kell csillapulniuk ezeknek a szenvedelmeknek. Nem láttam még olyan vihart, olyan tájfunt, amely ugy felrázta volna a tengereket, hogy mindig csak a szenvedélyek iszapja, salakja kavargott volna fel ; le kell már annak csitulnia, le kell tisztulnia. Le kell tehát tisztulnia a magyar tenger vizének is, a magyar lelkeknek is. Ne nézzük ezen gyűlölködő szemüvegen keresztül a dolgot ! S ha megbotránkoztató volt a vallásnak olyan módon való prof anizálása, akkor kérdem, nem volt-e megbotránkoztató az, amikor például a szabadkőmiveseknek a palotáját elvették és nem elégedtek meg azzal, hogy azt a házat elfoglalták, hanem a szabadkőmivesség szimbólumait is pellengérre