Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

À new :ef (in ijlés 2S:1. ,'ilcsc :1922, évi január hó 8-án, kedden. m egyének, akik a királyt behozták, ezeket a tanácsokat adták neki. . . . Szilágyi Lajos: À saját szónokukat nem hallgatják meg! Tankovics János : Pedig én meg szoktam hallgatni mindenkit. Mondom, ha előbb idejönnek a nemzetgyűlés elé ezzel az indítvánnyal, amely nagyon is helyénvaló lett volna, hiszen bent van az 1920 : I. tc.-ben, hogy a királyi jogok gyakorlása most szünetel... Balla Aladár: Megszűnt. Tankovics János: Mondjuk, hogy megszűnt addig, amig a nemzet másképen nem intézkedik. Mondom, ha idejönnek ezek a tisztelt urak és azt mondják, rendezzük a magyar nemzet felfogásának megfelelően a királykérdést, és ennek propagandát csinálnak, őszintén szólva én, mint független ember, a sok nemzeti sérelem után sajnálom, hogy Habsburg, mert ha csak IV. Károlyról volna szó, azt .mondanám, ez ellen semmi szavam nincs, de attól a Habsburgdinasztiától, amely az aradi tizenhármat felakasztotta, amely mindent, ami magyar volt, üldözött, ennek én, mint magyar ember, nem szavaztam volna meg a törvényt, de tisztelettel meghajoltam volna embertársam joga előtt... Legeza Pál : Az indemnitásről van most sző ? 9 Tankovics János: Nem kérdeztem igen t. képviselőtársamat. Én az elnök ur bölcseségére bizom a beszédemet. Mondom, igen t. Nemzetgyűlés, hogyha itt előbb törvénybe iktatják a magyar nemzet érzéseinek megfelelően a királykérdést, és akkor hozzák ezt a törvényt, akkor megértem, de — bocsássanak meg nekem a kifejezésért — szőröstül-bőröstül behozni őt az osztrák kamarillával, a Habshurg-ház külön házi törvényeivel és minden ehhez hasonlóval, ezt nem értem, hogy ez a nemzet azután megint Ausztriáért és Karintiáért vérezzen, amiért majdnem négyszáz évig folyton vérzett. Balla Aladár: Majd ha Legeza vezet, én utána megyek karddal Laibachért, Triesztért. (Mozgás.) Tankovics János: Nem azért mondom el ezeket, mintha egyik-másik képviselőtársamnak érzését sérteni vagy bántani akarnám, ez távol áll tőlem és kijelentem, van annyi jogérzékem és embertiszteletem, hogy az ország bölcsesége előtt mindenkor meg fogok hajolni. De azok után, amiket ez a nép a Habsburg-háztól szenvedett, nem értem kiváló nagyjainkat, akiket pedig ugy szeretnénk követni, mint gyermek az apját, nem tudom őket megérteni, hogy ily körülmények között miként tudnak oly könnyen fátyolt borítani a múltra, amikor pedig a jövőben ugyanez az eset megismétlődhetik. Arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést és nemzetemet erről a helyről és kérem a mindenható Istent is, segitsen bennünket ebben a nagyfontosságú kérdésben, ne legyen itt labanc és kuruc

3 ne legyen itt egyéni érdeket hajhászó, aki azért, mert a királyi palástnak árnyékában sütkérezhetik, a nemzetnek rovására is képes cselekedni, és ne lehessen máskép megoldani ezt a kérdést, mint a magyar nemzet legjobb érdekeinek szempontjából. Ezt tartsuk szem előtt. Dinich Vidor: Szóval: éljen Albrecht! Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a tanácskozásra szánt idő letelt, és kérem, szíveskedjék befejezni beszédét. Tankovics János : Még csak egy-két percnyi türelmet kérek! Nem hagyhatom szó nélkül Eriedricli t. képviselőtársamnak múltkori beszédének azt a passzusát, hogy: »talán az utcáról akarnak királyt behozni«. Nagyon csodálom ezt a kifejezést „Friedrich képviselőtársamtól. Tegyük fel, hogy a nemzet olyan körülmények közé kerül

; hogy történelmi nevű magyar embert kell királylyá választania. Az utcán szemét is van. Es ő nekünk ezt mondja? Helyes ez? Talán mégsem helyes,. En egyszerű, mondhatnám, pór vagyok, nekem nincs okom, hogy a magyar történelmi osztályt védjem, de magam sem látnám helyénvalónak az ilyen kifejezést. Itt a történelmi osztályokból leszármazott elég tagja van a nemzetnek, lehet arról beszélni, hogy honnét hozzunk valakit ide, de hogy igy fejezze ki magát valaki, hogy »az utcáról hozzunk ide valakit«, az nem engedhető meg. Hát a magyar nemzet olyan alacsony nivón áll, hogy már erre is lehet gondolni ? Amikor itt vannak a Hunyadyak, a Szápáryak. a Szemerék, itt vannak a történelmi emberek, szabad akkor elhaiigzani annak a kifejezésnek, hogy talán az utcáról akarnak királyt hozni? Es ugyanakkor igen t. képviselőtársam a fajmagyárokról beszél. Hát szégyen fajmagyarnak lenni? (Egy hang jobbról: Ugy látszik!) Dinich Vidor : Épen az a baj, hogy a másik oldalról feszegették. Tankovics János: Én csak felemlítem, mert igy magyarázzák odakint. Dinich Vidor : Épen az ellenkezőjét mondta. Tankovics János : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt befejezném beszédemet, még csak egy dolgot kívánok megemlíteni. Kell, hogy békesség legyen ebben a nemzetgyűlésben, de azt egyoldalúan nem lehet elérni. A múltkor elhangzott itt báró Szterényi képviselő ur részéről erős vád a Hangya ellen a kormány 100 milliós jegyzése miatt. Nagyon csodálom Szterényi igen tisztelt képviselőtársamtól, hogy ezt észrevette. Ugyanarról a helyről fél évvel ezelőtt ő a Haditerményt támogatta. Miből van a Haditerménynek az az óriási palotája? Talán mindegyik részvényes a maga zsebéből adott egy milliót ? A palota költsége a nemzet keserves munkájából és filléreiből gyűlt össze. Ezt azonban nem veszik észre. Én nem vagyok a Hangyának tagja, a szövetkezetnek sem voltam. De, t. Nemzetgyűlés, kétféle mértékkel mérni nem lehet. Az igazságot csak egyféle mértékkel lehet mérni. Arra kérem t. képviselőtársamat, hogy