Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

A nemzetgyűlés 281. ülése 1922. évi jami/tr hó 3-án, keddc 'n. 521 hogy megoldani a pénzügyi krízist, ha ebből indulna ki az igen t. pénzügyi kormány valamilyen' formában. A kereskedelemügyi minister ur szives figyelmét szeretném felhívni arra, hogy az ország iparossága nagyon elégedetlen, igen nyughatatlan, mert az ipartörvény már régen átreformálásra szorult volna és a reform még mindig nem történt meg. Mikor szándékozik a kereskedelemügyi minister ur már ide hozni azt az ipartörvényt,' hogy azt a nemzetgyűlés az iparosság jogos igényeinek megfelelően egyszer már letárgyalhassa ? Nagyon kérem a minister urat, hogy tekintettel az ország békéjére, a konszolidáció kiépitésére vegye figyelembe az ilyen dolgokat. Azt hiszem, egy-egy téglával mindnyájan hozzájárulunk és ha mindent így figyelembe veszünk, az ország épületét jóakarattal fel is fogjuk építhetni. Itt felhivom a magyar nemzetgyűlés szives figyelmét arra, hogy a malomiparnak talán ötvenhatvan év óta egy különös sérelme van. A szorgalmas, a törekvő, az egész világ által elismert haladást tanusitó magyar malomiparral az történt, hogy, amikor a szabadipart meghonosították, ezt törölték a képesítéshez kötött iparok sorából. Ez arra, aki ezt az ipart érti, sérelem. De én nem ebből a szempontból hi vom fel erre az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét, hanem nemzeti szempontból, a nemzet érdekének szempontjából. A magyar malomipar 30 esztendővel ezelőtt elérte fénykorát. Azóta hanyatlott, mert képesítéshez kötve nincs, legtöbb esetben olyanok jönnek oda be, akik ezt az ipart nem élethivatásnak és életfentartási célnak tekintik, hanem nyerészkedésre használják fel. (Ugy van ! a hözéfen.) Ennek következtében hanyatlik a magyar malomipar, ami a magyar nemzetnek csak kárára, hátrányára és ártalmára fog válni. Arra kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, szívlelje meg ezt a kérésemet a nemzet szempontjából is, de ennek az ipari társadalomnak szempontjából is. Az ipartörvény tárgyalásánál a nemzetgyűlés kegyes engedelmével talán majd hozzászólok ilyen értelemben és kérni fogom, legyenek kegyesek ezt az igazságot támogatni és lehetővé tenni, hogy ez az igazság is törvénybe iktattassék. A ldsiparnak általában egyik nagy sérelme az is, hogy a kisiparosnak adót kell fizetnie. Ha a kisiparos munkája nem jó, azt visszadobják. Általánosan tudott dolog, hogy a kisipar mindig megbízhatóbb és jobb munkát állit elő, mint a gyáripar. így van ez a ruhánál, lábbelinél, mindenfélénél. Miért kell mégis annak a kisiparosnak tönkremennie ? Mert a gyáripar a gépeket legtöbb esetben az államtól kapja és mikor megkapta az államtól a gépeket, úgyhogy egy ember 10—20 vagy nem tudom hány embererővel többet tud dolgozni, akkor akárhány esetben .még állami segélyt is kap és adót sem kell fizetnie. Nem lehet érdeke és célja a magyar nemzet törvényhozóinak, hogy falun, kisvárosban és igy Budapesten is a nagyipart a kisipar rovására támogassa. Olyan vállalkozás, amely még nincs ebben. az. országban, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖTET. részesülhet kivételes támogatásban, de amikor egy vállalkozás tisztán nyerészkedésre van alapítva, még hozzá azzal a gondolattal is, hogy másokat tönkretegyen, akkor nem értem, hogyan engedhették meg vagy a jövőben hogyan engedhetnék meg, hogy azt a vállalatot támogassuk vagy ilyen szubvencióval vagy bármivel segélyezzük is. így tud amagyipar érvényesülni a kisipaT rovására, holott ott sokszor nincs meg a szaktudás, mert csak a gépek dolgoznak és nem az emberek és ennek következménye az a nyughatatlanság, amely itt Budapesten és más nagyobb városokban is a kisiparosok körében észlelhető. A kultuszminister ur figyelmét szeretném felhívni a következőkre. Keresztény kurzus volna. Erősítse, támogassa és minden tekintetben épitse azt ki, ha módjában áll, nagyon szívesen segédkezet nyújtok neki, mint egy csepp víz a tengerben. Én is keresztény embernek tartom magamat, hiszem, hogy mindenemet a hitemnek köszönhetem, de mikor ezt kérem az igent, kultuszminister úrtól, egy nagyon szomorú dolgot kell szives figyelmébe ajánlanom, amit nem ismerek el keresztény munkának. Az országbafl jajszavak hangzanak el a keresztény és más felekezeti tanítók részéről. Ezek a szerencsétlen szegény emberek a kommün alatt nem hagyhatták el helyüket, mert ha a tanító azoknak a felforgató társadalmi vezetőknek ellenszegül és elhag3'ja helyét, holnap már nincs kenyere gyermekeivel együtt. A szegény tanitó tehát a helyén maradt, talán meghajolt a kényszer előtt és ugy tanított abban az iskolában, vagy talán ugy is viselkedett, mintha kommunista volna. De én sohasem hiszem el, hogy akit az édesanyja tanított meg a Miatyánkra, hogy az valami olyan eszménynek szegődhetik szolgálatába, amely nem ismer sem hitet, sem Istent, sem semmiféle szentet. Bocsánatot kérek, nem hiszem el erről a keresztény tanítóságról azt, hogy a kommunista volt. Én arra kérem az igen tisztelt kultuszminister urat, szüntesse meg ezeket a hajszákat, zaklatásókat, ezeket a szegény embereket adja vissza családjuknak és rendelje el, hogy ezeket többé ne zaklassák. (Helyeslés.) •• T. Nemzetgyűlés ! A. belügyi kormány szives figyelmébe ajánlom azt, hogy a törvényhatóságoknál — és azt hiszem, igy van ez egyebütt is — nem mindig a tudás érvényesül, hanem a családi összeköttetés, a protekció és hasonló dolgok. (Igás! Ugy van!) Igy ne csodálkozzunk azon, hogy amikör itt a numerus clausust tárgyalták, azt mondták, hogy csak ennyi százalék ment a keresztényekből az egyetemre. Az ilyen elbánás következtében az a keresztény ifjú nem látta célszerűnek, hogy az egyetemre menjen. Én azt hiszem, hogyha egyforma ' elbánásban részesifcetnék mindenki, hogyha csakis a tudás érvényesülne e téren is, akkor nem kellett volna a numerus clausust behozni. A kommunizmus 1919 augusztus elejével megd-őlt. Elmúlott három esztendeje. Keresztény 41