Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

'A nemzetgyűlés 281. "diese 1922. evi január hó 3-án, kedden. 315 teszem még, hogy tény az, hogy alig van más ország itt Európa területén, amely geográflailag, orográfiailag, hidrográíiailag oly egységet képezne, mint a régi Magyarország. Ha mi gondolunk arra, — és én azt hiszem, hogy toujours y penser : mindig rágondolni és nem sokat beszélni róla és kardot csörtetni ; — ha gondolunk arra, hogy mi ezt a régi Magyarországot restaurálni akarjuk : elsősorban a gazdasági egységet keli fentartanunk azokkal, akiket tőlünk az erőszak elválasztott. (Helyeslés.) Másként ne politizáljunk, ne beszéljünk re vans politikáról, hanem tartsunk magunkkal gazdasági és kereskedelmi összeköttetésben azokat, akik Kolozsvárott, Brassóban, Kassán stb. helyeken vannak és akkor megvetjük az alapját annak, hogy Magyarország nemcsak geográfiailag, hanem, ha ezidőszerint politikailag nem is, de legalább gazdaságilag a régi maradhasson. Megteremtették ennek lehetőségét a portorosei egyezményben, de azt hiszem, a kormánynak itt erős kézzel és határozott tervvel kell oda állnia, hogy a kereskedelmi összeköttetéseket az elszakított országrészekkel helyrehozza. Nem szabad szekálni, sikanirozni a kereskedelmet a különféle kiviteli és behozatali engedélyekkel, de meg kell könnyíteni az érintkezést a most elszakított kereskedelmi tényezőkkei. Es ehelyett mit látunk ? Azt látjuk, hogy itt mellettünk Bécs, amely még sokkal többet szenvedett a háború következményeitől, mint mi, és amely még aránytalanabb feje egy kisded testnek, dacára annak, hogy ott igen nagy nyomorúság van, magához tudta ragadni Közép-Európa tranzitókereskedelmét, azt a kereskedelmet, amelyről a ministerlenök ur is kénytelen volt beismerni, hogy annak intézésére épen Budapest volna igazán hivatott fekvésénél, természeti, földrajzi fekvésénél fogva. Es azt látjuk, hogy mig Bécs e tekintetben előremegy, addig Budapest e tekintetben hátrament. Nem is lehet másképen. Könnyű ezt megérteni ; ugyanazt a hibát követték el nálunk, mint amefyet annak idején a spanyolok és amire már előbb céloztam. Nem kergették ugyan el nálunk a kereskedelem egyik jelentékeny tényezőjét, — mert ezt el kell ismerni — hanem azok a német, azok a cseh, vagy angol kereskedők, akik idejönnek, még sem tarthatták olyan kedves dolognak, hogy őket véletlenül tévedésből — mert talán egy kissé fejlettebb orruk van —fejbe kólinthatják. Amíg minálunk nincs meg a kellő belső rend, addig nem lehetett kivánni a kereskedelem fejlődését. Kovács Emil : Nem az orrban van a hiba ! GiesSWein Sándor: Nem az orrban van a hiba, ebben igazad van ! T. Nemzetgyűlés ! Ezzel kapcsolatban még egy dologra akarok kiterjeszkedni, amely többszörös megbeszélésnek és nézetem szerint egyszersmind félreértésnek is tárgyát képezte : ez a szövetkezetek dolga. Én dicsekvés nélkül mondhatom, hogy a szövetkezeti eszmének egy legrégibb támogatója és pártíogója vagyok Magyarországon. B, Szterényi József: Ez igaz ! . Szilágyi Lajos : Már a régi parlamentben is ! Giesswein Sándor : Akkor is, de még mielőtt képviselővé lettem és politikai pályára léptem, már azelőtt is foglalkoztam a szövetkezeti eszmével, nemcsak in theoria, hanem gyakorlatban is. És nem törődtem azzal, hogy egyrészt azt mondták, hogy ez antiszemitáskodás, másrészt azzal jöttek hozzám, hogy : hjah kérem, a szövetkezet agyonüti a kis keresztény kereskedőket is. Mi a szövetkezet ? A szövetkezet — röviden mondom —-nem más, mint a kereskedelem szocializálása. Ezt talán sokan nem is gondolják meg a túlsó oldalról, ahol a »szociális« szótól félnek. Pedig a szövetkezet, a fogyasztási szövetkezet nem egyéb, mint annak a kereskedelmi akciónak, aktusnak a közre való áthárítása. Orbók Attila : Az oroszok most csinálják ! Giesswein Sándor: És e téren, én azt mondom, a kereskedelemnek nem szabad félnie ; mert ha itt azt mondják, hogy a szövetkezet tönkreteszi a kereskedelmet, nekem mindig eszembe jut az, amit egyik vidéki magyarországi városról mondanak. Még abban az időben, talán az ötvenes években, midőn az első vasutak keletkeztek Magyarországon, arról volt szó, hogy ez a város is kap vasutat. A Spiessbürgerek azonban azt mondták : »nem kell vasút, hiszen vannak nekünk bérkocsisaink és ha a vasút idejön, mi lesz a bérkocsisokból« ? Hát az lett a dologból, hogy a város csak három kilométernyi távolságban kapta meg a vasutat. De kérdezem, igaz-e, hogy a vasút tönkreteszi a bérkocsisokat ? Nem igaz, mert tény ugyan, hogy nagy távolságokat nem tesznek meg az emberek bérkocsin, azonban a vasút megkönnyiti a közlekedési lehetőségeket, . . . Kovács Emil : Megszaporítja ! Giesswein Sándor :... és épen ennél fogva sok ember lesz, aki a vasúthoz megy bérkocsin és azért azt látjuk, hogy igenis, a vasút nem szorítja hátra az egyéb közlekedési eszközöket, hanem inkább a vasút mindenütt megteremti annak a módját, hogy a többi közlekedési eszköz is fejlődhessék. (ügy van! ahol- és a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor : Intenzivitást teremt ! Giesswein Sándor: Én azt mondom, hogy ugyanez az eset áll a szövetkezeteknél. A szövetkezet a kereskedelmi szellemet ápolja ; lehetséges, hogy az igényeket is fokozza, uj dolgok iránti érdeklődést és igénylést hoz be a nép széles rété-. geibe és ebben nincs semmi rossz, ellenkezőleg : ez a haladásnak a feltétele. Hogyan fejlődtek ezek a szövetkezetek ? A legérdekesebb példákat mutatja Angolország és Németország. Angolországban, midőn a 40-es években a rochdale-i takácsok néhány fonttal megalakították az első szövetkezetet, nem is gondoltak arra, milyen világra szóló lépésre szánták el magukat. Manapság óriási mértéket öltött Angolországban a szövetkezés szelleme. így példának okáért 1911-ben 1403 szövetkezet volt 40*