Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

Ä nemzetgyűlés 281. iüése W2á azt, bogy Magyarországon tényleg az intelligencia, tényleg a középosztály tartsa a kezében a vezetőszerepet. De kérdem a t. kormánytól, bogy gondolja ennek megoldását, hogyan kívánja a középosztály uralmát és vezetőszerepét biztositani, lia pusztulni hagyja a tisztviselőosztály hatalmas táborát. Én megértem, hogy ezen a téren nehézségek vannak, és megértem azt is, hogy ezt a kérdést megoldani nem lehet. Hiszen ugy tudom, csonka Magyarországon a családtagokkal együtt 800.000 tisztviselő van, és az állam a tisztviselők eltartására ugyancsak a családtagokkal együtt 16 milliárd koronát fordít. Már most, ha tekintjük, hogy csonka Magyarországnak 8 millió lakosa, van, mondhatjuk, hogy ennek egytizedrésze hozzávetőleges számítás szerint közalkalmazott, vagyis minden kilenc emberre jut egy közalkalmazott eltartása. Ha feltételezem, hogy a hétmillió ember mind kenyérkereső, akkor egy lélekre 2285 korona esik egy évben. De mivel a csecsemőket nem vehetem kenyérkeresőknek, átlagos számot kell vennem, és ha minden negyedik embert tekintek kenyérkeresőnek, 1 millió 750.000 kenyérkereső van csonka Magyarországon, egyre tehát 9142 korona jut a közalkalmazottak eltartására. Meg kell érteni, hogy ez nehéz kérdés, meg kell érteni, hogy ennek megoldása óriási probléma, de hogy semmit se csináljunk, hegy a meglévő bajokat újra csak másik bajjal toldjuk meg, azt én sem tudom megérteni. (Egy hang jobbról : Hogyan orvosoljuk ?) Ernst Sándor : Folyton történik valami S Szabó József (budapesti) : kz történik, hogy a szorgalmas, értékes tisztviselő ott hagyja az államot, és az a veszély fenyegeti a közigazgatást, hogy az értékes elem mind ott fogja hagyni és csakis a kevésbé értékes, gyengébb elem fog megmaradni az állam szolgálatában. Czeglédy Endre: Nincs munkaalkalom, nem hagyhatják ott ! Szabó József (budapesti) : Van munkaalkalom ! Es a kormánynak kötelessége még munkaalkalmakat keresni. Ott vannak a részvénytársaságok, bankok, intézetek, tessék ott elhelyezni a tisztviselőket. Tessék ezeket kényszeríteni arra, hogy felvegyék őket. Tessék csak megnézni ezeknek a jövedelmét és azt fogjuk látni, hogy nagyon sokan képesek volnának nagyszámú tisztviselőt alkalmazni. Tessék csak megnézni, a bankokban és részvénytársaságoknál a tisztviselők különóráznak. Mire való ez ? Tessék odakényszeriteni a tisztviselők egy részét .és a visszamaradt részt majd tudja az állam is tisztességesen fizetni. Nem helyezkedem arra az álláspontra, mint Weisz Konrád t. képviselő ur, nem is vagyok arra hivatva, hogy a kérdést megoldjam, ez a kormánynak feladata és csak azt akarom kérni a t. kormánytól, hogy végre kezdjen el ezen a téren valamit. A kormánynak feladata a megoldás módozatait megkeresni. T. Nemzetgyűlés! Súlyos adósság terheli êzt a nemzetgyűlést a kisiparosokkal szemben. Erre vonatkozólag is határozati javaslatot akartam beNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921, — XIV. KÖTET. '. évi január hí 3-án, hedden. 305 nyújtani, de örülök, hogy már nincs szükség erre, mert a napokban hallottam az előadó ur javaslatát, amely szerint az ipartörvény revíziója benyujtatott és hiszem, hogy ez a közeli jövőben már a Ház elé kerül. Én még a nyáron, sőt talán tavaszszal nyújtottam be határozati javaslatot, amelyben azt kívántam, utasítsa a nemzetgyűlés a kereskedelemügyi ministert, hogy az ipartörvény revíziójáról szóló javaslatot sürgősen terjessze a Ház elé. Akkor haragudott is érte a minister ur és azt . mondta, nem kell őt erre figyelmeztetni . . . Czeglédy Endre : Haragudott ? Nagyszerű ! Szabó József (budapesti) :... és azt mondotta, nincs szükség arra, hogy őt utasítsuk, mert az ipartörvény már ugy is utón van és a közeli napokban le fogjuk tárgyalni. Czeglédi Endre : Miért késett akkor ily sokáig? Szabó József (budapesti) : Eljött az ősz,, és én attól félek, hogy a nemzetgyűlés szét fog majd menni és az ipartörvény marad, ugy ahogyan volt azelőtt, mi pedig valamennyien súlyos adóssággal fogunk visszamenni. Ezt az adósságot a képviselő uraktól számon fogják kérni. Remélem, módot ad a nemzetgyűlés arra, hogy az ipartörvény revíziójára vonatkozó javaslatot mielőbb letárgyaljuk, és legalább ez irányban való adósságunkat letörlesszük. T. Nemzetgyűlés ! Ezekben kívántam a kormány programmjával foglalkozni és befejezésül méltóztassék nekem megengedni, hogy báró Szterényi képviselő urnák a Hangya kérdésében tett felszólalására válaszoljak. Távol állok az igazgatóságtól és magától a Hangyától is, csak mint a kisemberek ügyét szivén viselő ember szólok a kérdéshez. Azzal kezdem, hogy mindent, ami támadás a Hangya ellen, visszautasítok és minden támogatást, védelmet, amit a kormány nyújt, ennek az igazán altruista szövetkezetnek, mely a szegény emberek istápolója és a szegény ember ügyét szolgálja elsősorban, megadok. Báró Szterényi képviselő ur rossz néven vette, hogy mi annak idején oly temperamentummal, hangosan fogadtuk az o ezirányu beszédét. Meg kell érteni ennek magyarázatát, ami abban áll, hogy ez a beszéd be volt harangozva. A zsidó lapok már jó előre beharangozták. Már akkor, amikor a képviselő ur a bizottságban tette szóvá ezt az ügyet, a zsidó lapok meghúzták a Hangya felett a lélekharangot azért, amiért ezt a kölcsönt kapta. Mi történt ? Ezt nem vette figyelembe senki. Senki nem kelt a szövetkezet védelmére, pedig egy szövetkezetet exisztenciájában lehet tönkretenni azáltal, ha a hitelét igyekeznek rontani. Minden vállal atot^ amelynek hitelét rontjuk, alapjában támadjuk meg. Főképen ez volt a céljuk annak idején a zsidó lapoknak. De tulaj donképen mi történt itt ? A Hangya száz milliót kapott a kormánytól kölcsön. De ugyanennek a Hangyának az állam sokkal többel, mint száz miihóval tartozik, mert összes fiókjai, amelyek főképen a földmiveséket és kisgazdákat látják el a hatósági cikkekkel és egyéb 39