Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

A nemzetgyűlés 277. ülése 1921. oldalon.) Ennek tehát semmi gyakorlati jelentősége nem lett volna. Ismétlem, erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy annak az uralkodóháznak egy tagja elfogadja azt a koronát, amelyet elvettek a családfő fejétől, másrészről semmi nemzeti érdeket nem látok ebben. Nagy nemzeti érdeket látok abban, hogy a jogfolytonossághoz, a koronás királlyal kapcsolatban a legitimitás elvéhez kössük magunkat ; de hogy tulaj donképen ahhoz az uralkodócsaládhoz kössük magunkat, ha mindezeket az elveket elejtettük, ebben semmi nemzeti érdeket nem látok. Szerintem tehát teljesen indokolatlanul történt, hogy az egyenes ut mellőzésével egy nemzetközi kötelezettséget válalltunk, amely nemzetközi kötelezettségben — ismétlem — én nemzeti szuverenitásunk csorbítását látom. Az igen t. minister elnök ur az ő mostani bemutatkozó beszédében, erről a témáról szólván, egy csodálatos kijelentést tesz és egy másikat, melyet én szivesen tudomásul veszek. Az a kijelentés, melyet én nem minden csodálkozás nélkül hallottam, a következő (olvassa) : »Mi állott ' eddig ennek — t. i. a belső konszolidációnak — útjában ? Meggyőződésem szerint a királykérdés. Ezt a kérdést a lezajlott események kikapcsolták, fait accompli elé vitték.« Bocsánatot kérek, én inkább attól tartok, hogy a lefolyt események és a detronizáló javaslat ezt a kérdést sokkal akutabbá tették, mint amilyen előbb volt. Ezelőtt ugyanis a nemzetnek legalább igen nagy része a kérdést megoldottnak tekintette s csak abban az irányban tartotta pillanatnyilag meg nem oldhatónak, hogy a külső és belső viszonyok nem látszottak alkalmasaknak arra, hogy a végleges állapot, melyet kontempláltunk, helyreállittassék. Most azonban meg vannak nyitva az ajtók ; most a szabad királyválasztás elvének ki mondásával megvan minden pretendensnek és minden kombinációnak, minden lehető és lehetetlen kombinációnak nyitva az ajtaja. Most nem hogy nyugvópontra jutott volna a királykérdés, most, ellenkezőleg, ennek nyitva állnak a kapui, és a t. kormány ezzel szemben azt helyezi kilátásba, hogy majd büntetőjogi szankcióval fogja elejét venni minden agitációnak, mely akár jobbról, akár balról a kormánynak a törvényben fentartott azon előjogot, hogy csak ő tehet javaslatot a királykérdés megoldására, megtámadja. Milyen kevés ismerete rejlik ebben a hitben a magyar nép pszichológiájának ! Hiszen, ha egyszer fel vannak húzva a korteskedés zsilipjei, akkor azt hinni, hogy bárminő büntetőjogi intézkedésekkel elejét lehet venni az agitációnak, amelyek X. vagy Y. mellett meg fognak indulni, teljes lehetetlenség. Mi nagyon jól tudjuk, hogy az egész megyei életben mindig az dominál, ki lesz az alispán, ki lesz a főszolgabiró ; minden krízisnél az dominál, ki lesz ennek a tárcának, vagy amannak a tárcának a ministère, szóval minden téren a korteskedési, a személyi kérdések dominálnak. Ha már most a legnagyobb elérhető cél, a évi december hó 28-án, szerdán. 165 legmagasabb elérhető méltóság és hatalom lesz a szabad kombináció tárgya, hiheti-e a t. kormány, hogy bármiféle büntetőjogi intézkedésekkel, melyekkel az agitációnak legfeljebb külső megnyilvánulását fojthatja el itt-ott, nyugalmat teremt és a kérdést kikapcsolhatja % A ministerelnök urnák ezt a kijelentését tehát nem értem, és félek tőle, hogy ép az ellenkező hatást fogja elérni vele. (Ugy van ! a "baloldalon. Egy hang a középen : Ez csak dajkamese f) Nem értem a közbeszólást. Ujváry Géza ; Ez csak dajkamese ! (Derültség a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőtársam, igaz, hogy már nagyon régen volt az, amikor a dajka engem ringatott, de én azóta láttam egy jó darabot a magyar közéletből, és aki azt ismeri, nekem igazat fog adni abban, hogy a személyi, a korteskedési kérdések a magyar közéletben tényleg túltengenék. (Igaz ! Ugy van I bal felől.) Szilágyi Lajos : Mi a dajkamese ? Apponyi beszédére értette ? Hallatlan ! önmagáról mondott vele kritikát ! Meskó Zoltán : Jól van, Lajos ! Gr. Apponyi Albert : Megnyugvással vettem azonban a ministerelnök ur beszédében előbb emiitett azon kijelentést, hogy (olvassa) : »Belátható időn belül a kormány nem fog a királykérdés megoldásához nyúlni, mert hiszen a lelkek megnyugvására van elsősorban szükség és arra, hogy közjogi és politikai kérdések kikapcsolásával háborítatlanul folytathassuk azt a munkát, melyet a nemzet gazdasági felemelkedése érdekében el kell végezni.« Ez tökéletesen igaz és ezt az álláspontot én szivesen magamévá teszem. Én sem szándékozom — és senki a mi oldalunkon —folyton a királykérdést piszkálni, folyton a királykérdésen nyargalni, amikor a tényleges megoldástól úgyis messze állunk ; én sem szándékozom magának a ministerelnök urnák ezen helyes kijelentése és szándéka ellenére az ország nyugalmát megzavarni és a produktiv munkát ezzel hátráltatni. Ebben a tekintetben tehát meg volna adva, az álláspontok radikális különbözősége mellett is, olyan megnyugvásnak a feltétele, mely lehetővé tehetné a produktiv és épitőmunkának vállvetett erővel való folytatását. Ennek a célkitűzésnek azonban, mely a ministerelnök ur imént felolvasott igen helyes nyilatkozatában foglaltatik, megvannak a maga feltételei. Ez egyszerűen azzal, hogy a királykérdésről most ne szóljunk, nem érhető el, ha a királykérdés utófájdalmait gyógyitatlanul hagyjuk továbbterjedni. (Helyeslés half elől.) Nem akarok visszatérni az itt lefolyt mentelmi vita anyagára, de kötelességemnek tartom tőlem telhető nyomatékossággal megismételni azt, amit akkor kifejtem bátor voltam és a t. kormánynak figyelmébe, hazafias lelkiismeretesség által vezetett megfontolásába ajánlottam. Én azt mondtam és ismétlem ma is ; annak a pörnek nem lehet lefolynia súlyos