Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

À nemzetgyűlés 277. ülése 1921. többet költeni, mint amennyi van. Itt is, ott is tönkrejutást jelent az adósságoknak egy bizonyos határon túl való növekedése, és itt is, ott is a gazdálkodót terheli a felelősség azért, ahogyan a háziak pénzét kezeli és boldogulásukért dolgozik. Hogy ez nagyon nehéz feladat lehet, azt látom ebből az ötvenhárom évből, és hogy ennek a feladatnak a megoldása nem sikerült, azt mutatja a jelen állapot. En most tulajdonképen egyáltalán nem kritikát akarok gyakorolni, hanem tisztán egy következtetést akarok ebből levonni. Rendszerint a legrövedebben szoktam szólni, most azonban közeledik végre a választójogi törvénynek a megalkotása. Erre vonatkozólag annyi mondanivalóm volna, hogy azt egyszerre elmondani nem tudnám. Azért most az indemnitás tárgyalásánál tisztán csak pénzügyi szempontból kivánok a választójoggal foglalkozni és megállapítani, hogy szerintem e kérdésben milyen álláspontot kell foglalnunk akkor, amikor ily zilált anyagi viszonyok közé jutott az ország, vagyis helyesebben : juttattuk az országot. Mert utóvégre mi, akik felelősek vagyunk, kell hogy ki is mondjuk és konstatáljuk, hogy ez a helyzet nem adódott, nem keletkezett . . . B. Szterényi József : ügy van ! ügy van ! Schlachta Margit : ... hanem ezt a helyzetet a mindenkori kormány és a mindenkori országgyűlés, illetőleg nemzetgyűlés teremtette meg. Ez kétséget nem szenved. A budget-jog és a polgároknak a gazdasági boldogulása között a legszorosabb és elvitázhatatlan összefüggés van. Most kérdezem, hogyan akarjon magának az az egyszerű polgár, saját anyagi érdekeinek biztosításával módot teremteni, ha nem ugy, hogy ő közvetlen beleszóljon annak a budget-jognak gyakorlásába ? Sok szó férhet ahhoz, vájjon az általános titkos választójog boldoguláshoz vezeti-e az országot. Én most ezzel a kérdéssel közelebbről foglalkozni nem akarok, és nem óhajtok kitérni arra, hogy mik lennének ennek a hátrányai, illetőleg milyen hátrányai mutatkoztak máris. Hiszen az általános titkos választójognak vannak más módon való, korrektúrái, amelyeket érvényesíteni lehet. En csak azt az egyet akarom leszögezni, hogy amikor egy ország fokozatosan, kérlelhetetlenül, majdnem matematikai pontossággal csődbe vitetik, egy szisztematikusan növekedő adósságcsinálás révén, akkor egészen más álláspontot kell elfoglalni a polgároknak azzal a követelésével szemben, mellyel jogot kérnek a saját maguk gazdasági életének irányítására, (Úgy van! hal felöl.) mint ha itt briliánsán menne minden. Mert igaz, hogy mi most egy háboruutáni összeomlás után vagyunk. Azonban, igen t. Nemzetgyűlés, ha én csak 191^-ig vagy 1914-ig veszem végig azt, hogy az ország pénzügye miként kezeltetett, már akkor is meg kell állapitanom, hogy itt a háború tüze csak egy wi december hó 28-án, szerdán. 159 olyan házat perzselt fel, amely felett a dobot igy is, ugy 7* s meg kellett volna ütni. B. Szterényi József:, Ez már nem áll! Schlachta Margit : Értem ez alatt azt, hogy csak egy erélyes belenyúlással, vagyis a polgárok anyagi érdekeinek nagyon érzékeny érintésével lehetett volna a dolgot rendbe hozni. B. Szterényi József: így igen! Schlachta Margit: Mert egy hatmilliárdos államadósság esetében nem mondható az, hogy az ország pénzügyi szalmája és szénája rendben van, hanem azt kell mondanom, hogy ott rendet kell teremteni valamilyen módon, amit a polgárok nagyon is kell hogy érezzenek. Az első tehát, amit leszögezni kivánok az, hogy a mi pártunknak az a követelése, hogy az általános titkos, egyenlő választójog csorbát ne szenvedjen, szerintem elsősorban a pénzügyi összeomlás tényén alapszik. Ha majd azután sem tudunk jobban boldogulni ebben a kéidésben, az más, akkor együtt főztük meg az ételt, melyet együtt kell megennünk. Ha az általános titkos választójog alapján beküldött képviselők nem tudnak nagyobb eredményt felmutatni, akkor a nép nem okolhat senkit. Ha ellenben én arra az álláspontra helyezkedem, hogy egyedül akarok főzni, de amit főzök, az az étel kozmás, és mégis mással etetem meg : ez szerintem olyan álláspont, amely fönn nem tartható. Ez még sokkal nyomatékosabban vonatkozik a női választójogra. A férfiaknak vannak erős gazdasági és minden irányú szervezeteik. A férfi jobban tudja érdekeit hangoztatni, jobban tudja azokat kivédeni, a férfi természeténél fogva harciasabb, követelőbb, jobban tud érvényt szerezni akaratának. A nő mindezekben a tekintetekben sokkal hátrányosabb helyzetben van. A nő gyengébb. »A gyenge nő!« (Felkiáltások: Nem mindig! Zaj.) Hiszen ezt oly sokszor halljuk. Erdekeinek védelmében nem tud annyi energiát kifejteni. Neki nincsenek olyan szervezetei, mint a férfiaknak. Évszázados — hogy ne mondjam — elnyomatás, mondjuk : a családi szentélyre való korlátozás folytán neki nincs itt meg az a gyakorlata és jelenleg nincs meg az a kifejlett érzéke, hogy miként lépjen ki és hogyan harcoljon ki magának jogokat. De viszont a nőt épugy sújtja a drágaság, amelyet a pénzügyek és általában véve az államügyek vitele okoz, mint sújtja a férfit. A nő épugy fizeti az adót, mint a férfi. A nőnek ugyanúgy jót kell állania vagyonával vagy vagyonának egy részével — értem a vagyonváltságot —-, mint a férfinak. Itt a nemzetgyűlésben nem egyszer hangzott már el az az igazság, hogy a gyengének több jogvédelem kell, mint az erősnek. Ez nagyon igaz. Amikor tehát annak a »gyenge nőnek« anyagi érdekeit is érinti mindaz, amit mi itt teszünk és határozunk és az ő megélhetési viszonyaira is igen nagy befolyással van mindaz, ami pénzügyileg történik, és ha ez a gyenge nő is