Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-276

A nemzetgyűlés 276. ülése 1921. vek felolvasása. 3. Magyarországnak az irodalmi és művészeti művek védelmére alakult berni nemzetközi unióba való belépésére vonatkozó igazságügymin isteni törvényjavaslat harmadszori olvasása. 4. A szerzői jogról szóló igazságügyi ministeri törvényjavaslat harmadszori olvasása és 5. Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása és ezzel kapcsolatban a kormáry programmja fölött való vita, továbbá Ereky Károly képviselő urnák kétrendbeli határozati javaslata, Sándor Pál képviselő urnák háromrerdbeli indítványa és Balla Aladár képviselő ur határozati javaslata. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérürk az interpellációra. Drozdy Győző képviselő urat illeti a szó. Drozdy GyŐZŐ : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Több szó elhangzott már a nemzetgyűlésen arról, hegy az 1920. évi XXXVI. törvénycikk, amely a földbirtok arányos megosztásáról, valamint a házhelyek létesítéséről szól, rendkívül lassú tempóban közeledik a megvalósulás felé. (Halljuk ! Halljuk ! half elől.) A legutóbbi hivatalos jelentés szerint egy esztendő elteltével 4000 holdat osztottak ki házhelyek céljaira. Könnyű itt a számítás, t. Nemzetgyűlés. Ha ez a 4000 hold 10.000 házhelynek felel meg, akkor ha az egymillió házhelyigénylőt ki akarjuk elégíteni, pont száz esztendő szükséges arra, hogy ilyen tempóban a házhelytörvényt megvalósíthassuk. A földreform keretében pedig majdnem semmi sem történt a megvalósulást illetőleg. Az első lépés talán a vagyonváltság alkalmával fog megtörténni, amidőn az 1000 holdon felüli nagybirtokok a vagyonváltságot természetben lesznek kénytelenek leróni. Ilyen címen hivatalos számitás szerint 400.000 hold föld fog felszabadulni. Ha azonban a ministerium által rendelkezésünkre bocsátott hivatalos statisztikát megnézzük, megállapíthatjuk, hogy 1,200.000 ember van ebben az országban olyan igényjogosult, aki a földreformtörvény alapján óhajtja a maga kis gazdaságát szaporítani. Ilyenformán, ha megcsináljuk a számítást, könnyű megállapítani, hogy egy-egy igényjogosultra csak egy harmad hold föld jut a vagyonváltságból és hogy ennek az 1,200.000 igényjogosultnak földdel való ellátása, ha ilyen tempóban történik a megoldás, megint 100 esztendőt vesz igénybe. Nem tudjuk felfogni, t. Nemzetgyűlés, hogy mi hátráltatja, mi akasztgatja ennek a földreformtörvénynek megvalósítását. Nem mondhatnám, hogy talán a szakmiráster, a földmivelésügyi minister nem viselné a lelkén ezt a nagy horderejű kérdést. Nem akarjuk ct ezzel meggyanúsítani. El kell ismernünk az Országos Földbirtokrendező Bíróságról is, — aki ennek munkáját ismeri, könnyen konstatálhatja — hogy ott igenis becsülevi december hó 23-án, pénteken, 151 tes, szorgalmas, derék munka folyik és talán nem rajtuk múlik, hogy ezt a nagy horderejű problémát megoldani nem birják. De valahol mégis óriási mulasztások történnek és hogy bizonyos hatósági szervek, különösen pedig a közigazgatásnak bizonyos közegei a nagybirtokos osztály néhány tagjával összejátszva mindent elkövetnek arra, hogy ebből a törvényből rövidesen valóság ne váljék, azt én ma már dokumentálni is tudom. Itt van pl. egy rövid levél, amely a következőképen szól (olvassa) ; »Kérjük képviselő urunkat, mivel Nagyradán igaz, megtörténtek a házhelyek kiutalása, nem kaptunk ott, ahol kértünk, hanem amelyet az uradalom akart, egy félreeső mező közepében. No de csak legyen, ezt is elfogadjuk, egy kis területet meg kaptunk nyolcan, de széjjelmérve nincs, mert el volt rakományozva, egy része pedig vetve, most pedig az uradalom újból haszonbérbe kiadta a jövő évre, még csak nem is szólt hozzánk. Kérem képviselő urunkat, hogy lehet ez 1 Mi alig vártuk, hogy az uradalom betakarítson erről a földjéről, hogy megkezdhessük az építkezést, mert mi e helyett máshol nem béreltünk, pedig most már igazán nélkülözhetetlen. Ebből kifolyólag kérjük képviselő urat, legyen szíves ennek a dolognak sürgős elintézésére lépéseket megtenni.« T. Nemzetgyűlés ! Egy képviselőnek helyzete ilyen levelek után szinte lehetetlen. Tudvalévő, hogy a földbirtokrendező bíróságra vonatkozó törvényben benne van az, hogy a bíróságot az ő munkájában szorgalmazni, siettetni, annak tanácsokat adni, vagy azt pláne befolyásolni épugy nem lehet, mint ahogy nem lehet a polgáii bíróságokat sem valamely per folyamán kívülről befolyásolni. De hogy országosan valami titokzatos erő működik közre, hogy itt a megvalósulás be ne következzék, azt könnyen dokumentálhatjuk. Itt van pl. az egeraracsaiak levele, ahol panaszt nyújtanak be hozzám arról, hogy ott már a múlt esztendőben, április 19-én kint volt a házhelyrendező bíróság, meg is állapította, hogy hogyan kapják meg a házhelyeket, azonban 31 igénylő közül mindössze csak n egynek utalt ki házhelyet, a többit pedig elutasította. A 450 koronákat természetesen mindannyian lefizették. Már most ezek azon jajgatnak, hegy április 19-ike óta hiába járnak a járási házhelyren.dező bizottságnál, hiába a földbirtokrendező bíróságnál, még csak azt sem tudják kikaparni, hogy hol veszett el az ügyük, jóllehet mostani lakásukban már felmondtak s április 1-ével el kell hagyniok kis házikójukat, amikorára fel akarták építeni saját kezükkel azt a kicsi kunyhót, amelyet a 600 r égyszögöles házhelyen felépíteni lehetett volna. Az elutasítottak pedig a 450 koronájukat is hasztalan kérik, követelik, semmiképen sem tudják visszakap: i. Mihozzánk fordulnak. Mi utasítjuk őket az elöljárósághoz, amely a pénzt összeszedte, az utasítja a járási házhelyrendező bizottsághoz, az meg a foldbirtokrande^ő birósághoz, szóval egyik hatóság a másikhoz, s a vége az, hogy sem házhelyük, sem pénzük nincsen. Ezek magyar kisgazdák, legtöbbI jük háborut viselt vagyontalan magyar ember.