Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtöhön. 111 eladták, azonkívül sokkal többet kellett ráfizetni, mint amennyibe a bab került. Hiszen a Futura felajánlott erre a célra, hogy mentesüljön attól, négymilliót. Legeza Pál: Nem tartozik ide ! (Zaj.) Sándor Pál : Azt kérdem én, bogy az országnak pénze, vagyona ösáky szalmája ? Amikor kivitelt Ondunk csinálni a babbal, akkor ezt megakadályozzák. (Zaj. Elnök csenget.) De hagyjuk a babot ; méltóztassék most a borkivitelt tekinteni. (Zaj a jobboldalon.) En nem beszélek üres dolgokat, rögtön bebizonyitom, amit mondok. 60 koronáért vihettünk volna ki boH, de megvolt tiltva a borkivitel, illetve egy olyan elzárkózó politikát követtünk, hogy a külföld retorziót alkalmazott velünk szemben. (Ellenmondások.) Bocsánatot kérek, akkor, amikor már meg akarták engedni, akkor már nem volt borkivitel, mert Olaszország szállította a borokat és a külföld sem engedte be. (Zaj a jobboldalon.) Kivannak még példákat ? Kaphatnak. A sertéshúsra nézve azonban adnak monopóliumot s azt mondják, hogy a belföldi árat szabad felemelni 110 koronára, hogy az illetők kivihessék az állam s az illető társulatok hasznára. Ha önök nem látnak ebben egy tendenciát, akkor nem tehetek róla, azonban igy van. Azt nem lehet tagadni, hogy az állam beállt a képzelhető legnagyobb árdrágitónak. (Mozgás és zaj a jobbóldalon.) Legyenek szívesek csak meghallgatni egypár adatot. Adok én önöknek adatokat, nem kell keresniök. Mert ha ide állok önök elé, csak komoly adatokkal jövök. Én azt mondtam, hogy az állam elsőrendű árdrágitó. A kávéra nézve, amely ma nem luxuscikk, — ezt nem lehet mondani, az nem parfüm — felemelték a vámfelpénzt kilogrammonként 24 koronáról 96 koronára. Reischl Richárd : Luxuscikk ! (Zaj.) Sándor Pál : A mazsola bevitelét azonban engedélyezték, ugyebár ? Hát az nem luxuscikk ? Mi alapon merik a mazsolát behozni, amikor a nem luxuscikkek ki vannak zárva. Én megadom, mindenre a feleletet t. képviselőtársamnak. A kávébehozatalát megnehezítik és megdrágítják, a mazsolát ellenben beengedik. Reischl Richárd (közbeszól). Elnök : Kérem ReischI Richárd képviselő urat, szíveskedjék magát a házszabályokhoz tartani. Sándor Pál : Ugyanakkor a kanavásznak, amelyet a falusi lakosság használ s melynek az ára 80 korona, a vámját 25 koronára emelték, tehát a vám az érték 31%-át teszi ki. Rassay Károly : Es a gyógyszerekkel mi van ? Sándor Pál : Én megmaradok tisztán, annál, ami önöket kisgazdákat érdekli odaát mert én önökhöz szólok. Itt van pl. a fejsze. Ugy-e, a fejsze igen fontos cikk a mezőgazdaságban. (Egy Jiang jóbbfelől : A "politikában ! Derültség.) A fejsze kilogrammja után, melynek eddig belföldi ára 72 korona volt, most kilogrammja után felemelték vámját 90 koronára. Ennyire emelte a kereskedelemügyi minister ur segítségével ' a kormány '; nem azért, hogy önöknek ártson, de a Szent Bürokracius, a hivatalnoki nagy ész csinálta ezt % lineáris emelkedés a magyar államvasutaknál, lineáris nagy emelkedések a vámhivataloknál. Ez a virtus, ez az igazi. Anélkül hogy tanácskoztak volna olyanokkal, akik ezt értik, például egy Matlekovits Sándorral, aki a legelső vámpolitikusunk és neve van egész Európában is ilyen kéidésekben, anélkül, ahelyett, hogy ilyen emberekkel tanácskoztak volna, apró rideg kis hivatalnoki szempontokra hallgatva oldották meg ezt a kérdést. Hozok fel még néhány példát. Patkóra önöknek szükségük van — nem a pozsonyi patkót, hanem a valódi patkót értem. (Derültség.) És mégsem engedik behozni. Egy csomag patkószegnek a vámja, amelynek békében 1 korona 50 fillér volt az ára, most pedig csak a vámja 130 korona. (Felkiáltások jobb felől : Csak !) Egy csomag patkósarok beviteli vámja 150 korona. Friedrich István: A patkó mint luxuscikk! Sándor Pál : A zománcozott öntött vasedénynek, amelyre a népnek nagy szüksége van s amelynek békeára 1 korona 30 fillér volt, 90 korona csak a vámja. Bocsánatot kérek, ilyen viszonyok között mondhatja azt a t. minister ur, hogy a zsidók az árdrágítók ?^ Vagy mondhatja más ? Mondhatja az, aki nem tanulmányozta ezeket a tételeket ? Az árdrágitó az állam. (ügy van ! balfelől.) Még pedig azt állítom, hogy az állam drágítja a legprimitívebb, legszükségesebb cikkeket. (ügy van ! balfelől.) S ha neki kifogás kell, hogy árdrágit és megtiltja a behozatalt, vagy ha felemeli a vámot, mondom, ha neki kifogás kell, akkor előáll az iparfellersditéssel, ugy mint a műtrágyagyárnál történt. Egy műtrágyagyárunk van ; megtiltották a behozatalt, de abban a pillanatban felemelték a műtrágya árát 850 koronáról 1150 koronára, pedig ennek a műtrágyagyárnak azok a nyersanyagai, amelyek szükségesek, régen, még az olcsó időkből a birtokában voltak, azok nem drága áron hozattak be. Ez az egyetlen műtrágyagyárunk van. A különböző, a monopóliumban részesedő alakulatok, melyeknek a neveit nem akarom felolvasni, mert esetleg felizgatná önöket, (Halljuk ! Halljuk ! jóbbfelől.) kézben tartva a dolgot, felemelik a műtrágya árát 850 koronáról 1150 koronára. És ehhez az állam asszisztál. Ha ez nem árdrágítás, akkor nem tudom, hogy micsoda az. Vagy ha ez nemzeti politika, akkor nem tudom, hogy mi a nemzeti politika. Ha ez gazdasági előny, amelyet önök kapnak, akkor azt mondom, amit ilyenkor a magyar emberek egymás közt mondanak ; Hát egyék meg ! (Zaj.) Ha önök ezt tüúk, akkor én, akit egyénileg nem érint, igazán tűrhetem. Van itt még egy példa, amely nagyon érdekes. A postacsomagoknál az 1 és %%-os forgalmi adót eddig ugy szedték be, hogy hozzáütötték a vámnak 20%-át. Most eltekintve attól, hogy ez a 20% már úgyis túlságos nagy, most, hogy felemelték a vámfelpénzeket, ..,