Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtöhön. 111 eladták, azonkívül sokkal többet kellett ráfizetni, mint amennyibe a bab került. Hiszen a Futura felajánlott erre a célra, hogy mentesüljön attól, négymilliót. Legeza Pál: Nem tartozik ide ! (Zaj.) Sándor Pál : Azt kérdem én, bogy az ország­nak pénze, vagyona ösáky szalmája ? Amikor kivitelt Ondunk csinálni a babbal, akkor ezt meg­akadályozzák. (Zaj. Elnök csenget.) De hagyjuk a babot ; méltóztassék most a borkivitelt tekin­teni. (Zaj a jobboldalon.) En nem beszélek üres dolgokat, rögtön bebizonyitom, amit mondok. 60 koronáért vihettünk volna ki boH, de megvolt tiltva a borkivitel, illetve egy olyan elzárkózó politikát követtünk, hogy a külföld retorziót alkal­mazott velünk szemben. (Ellenmondások.) Bocsá­natot kérek, akkor, amikor már meg akarták en­gedni, akkor már nem volt borkivitel, mert Olasz­ország szállította a borokat és a külföld sem en­gedte be. (Zaj a jobboldalon.) Kivannak még pél­dákat ? Kaphatnak. A sertéshúsra nézve azonban adnak monopóliumot s azt mondják, hogy a bel­földi árat szabad felemelni 110 koronára, hogy az illetők kivihessék az állam s az illető társulatok hasznára. Ha önök nem látnak ebben egy tenden­ciát, akkor nem tehetek róla, azonban igy van. Azt nem lehet tagadni, hogy az állam beállt a képzelhető legnagyobb árdrágitónak. (Mozgás és zaj a jobbóldalon.) Legyenek szívesek csak meg­hallgatni egypár adatot. Adok én önöknek adato­kat, nem kell keresniök. Mert ha ide állok önök elé, csak komoly adatokkal jövök. Én azt mondtam, hogy az állam elsőrendű árdrágitó. A kávéra nézve, amely ma nem luxus­cikk, — ezt nem lehet mondani, az nem parfüm — felemelték a vámfelpénzt kilogrammonként 24 koronáról 96 koronára. Reischl Richárd : Luxuscikk ! (Zaj.) Sándor Pál : A mazsola bevitelét azonban engedélyezték, ugyebár ? Hát az nem luxuscikk ? Mi alapon merik a mazsolát behozni, amikor a nem luxuscikkek ki vannak zárva. Én megadom, mindenre a feleletet t. képviselőtársamnak. A kávé­behozatalát megnehezítik és megdrágítják, a mazso­lát ellenben beengedik. Reischl Richárd (közbeszól). Elnök : Kérem ReischI Richárd képviselő urat, szíveskedjék magát a házszabályokhoz tar­tani. Sándor Pál : Ugyanakkor a kanavásznak, amelyet a falusi lakosság használ s melynek az ára 80 korona, a vámját 25 koronára emelték, tehát a vám az érték 31%-át teszi ki. Rassay Károly : Es a gyógyszerekkel mi van ? Sándor Pál : Én megmaradok tisztán, annál, ami önöket kisgazdákat érdekli odaát mert én önökhöz szólok. Itt van pl. a fejsze. Ugy-e, a fejsze igen fontos cikk a mezőgazdaságban. (Egy Jiang jóbbfelől : A "politikában ! Derültség.) A fejsze kilo­grammja után, melynek eddig belföldi ára 72 ko­rona volt, most kilogrammja után felemelték vám­ját 90 koronára. Ennyire emelte a kereskedelem­ügyi minister ur segítségével ' a kormány '; nem azért, hogy önöknek ártson, de a Szent Bürokra­cius, a hivatalnoki nagy ész csinálta ezt % lineáris emelkedés a magyar államvasutaknál, lineáris nagy emelkedések a vámhivataloknál. Ez a virtus, ez az igazi. Anélkül hogy tanácskoztak volna olyanokkal, akik ezt értik, például egy Matleko­vits Sándorral, aki a legelső vámpolitikusunk és neve van egész Európában is ilyen kéidésekben, anélkül, ahelyett, hogy ilyen emberekkel tanács­koztak volna, apró rideg kis hivatalnoki szem­pontokra hallgatva oldották meg ezt a kérdést. Hozok fel még néhány példát. Patkóra önök­nek szükségük van — nem a pozsonyi patkót, hanem a valódi patkót értem. (Derültség.) És mégsem engedik behozni. Egy csomag patkó­szegnek a vámja, amelynek békében 1 korona 50 fillér volt az ára, most pedig csak a vámja 130 korona. (Felkiáltások jobb felől : Csak !) Egy cso­mag patkósarok beviteli vámja 150 korona. Friedrich István: A patkó mint luxuscikk! Sándor Pál : A zománcozott öntött vasedény­nek, amelyre a népnek nagy szüksége van s amely­nek békeára 1 korona 30 fillér volt, 90 korona csak a vámja. Bocsánatot kérek, ilyen viszonyok között mondhatja azt a t. minister ur, hogy a zsidók az árdrágítók ?^ Vagy mondhatja más ? Mondhatja az, aki nem tanulmányozta ezeket a tételeket ? Az árdrágitó az állam. (ügy van ! balfelől.) Még pedig azt állítom, hogy az állam drá­gítja a legprimitívebb, legszükségesebb cikkeket. (ügy van ! balfelől.) S ha neki kifogás kell, hogy árdrágit és megtiltja a behozatalt, vagy ha fel­emeli a vámot, mondom, ha neki kifogás kell, akkor előáll az iparfellersditéssel, ugy mint a mű­trágyagyárnál történt. Egy műtrágyagyárunk van ; megtiltották a behozatalt, de abban a pillanatban felemelték a műtrágya árát 850 koronáról 1150 koronára, pedig ennek a műtrágyagyárnak azok a nyersanyagai, amelyek szükségesek, régen, még az olcsó időkből a birtokában voltak, azok nem drága áron hozattak be. Ez az egyetlen műtrágya­gyárunk van. A különböző, a monopóliumban részesedő alakulatok, melyeknek a neveit nem akarom felolvasni, mert esetleg felizgatná önöket, (Halljuk ! Halljuk ! jóbbfelől.) kézben tartva a dolgot, felemelik a műtrágya árát 850 koronáról 1150 koronára. És ehhez az állam asszisztál. Ha ez nem árdrágítás, akkor nem tudom, hogy mi­csoda az. Vagy ha ez nemzeti politika, akkor nem tudom, hogy mi a nemzeti politika. Ha ez gazdasági előny, amelyet önök kapnak, akkor azt mondom, amit ilyenkor a magyar emberek egymás közt mondanak ; Hát egyék meg ! (Zaj.) Ha önök ezt tüúk, akkor én, akit egyénileg nem érint, igazán tűrhetem. Van itt még egy példa, amely nagyon érdekes. A postacsomagoknál az 1 és %%-os forgalmi adót eddig ugy szedték be, hogy hozzáütötték a vám­nak 20%-át. Most eltekintve attól, hogy ez a 20% már úgyis túlságos nagy, most, hogy felemel­ték a vámfelpénzeket, ..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom