Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-275
À nemzetgyűlés 275. ülése 1921. ê' szintén csak egy bővitett kiadású numerus clausus szerint vették be a zsidókat. Itt van azután a másik alkotás, amelyet az Omke rovására szívesen szeretnének előnyben részesíteni : a Baross-Szövetség. Ez tisztára fajkeresztény alakulat. Méltóztassék a Baross-Szövetség hivatalos lapjának utolsó számát elolvasni, ahol megmondják a minister urnák, hogy nekik sincs ínyükre, hogy monopólszerüen oly egyéneknek adják ki a külföldről való behozatalokat, akik sohasem foglalkoztak legálisan ezzel. Nekik, az őskeresztényeknek nem adják ki, hanem olyanoknak, akik betolakodtak a legitim kereskedelem üzletkörébe. Ezek, t. Nemzetgyűlés, nem az én adataim. Az önök köréből valók az adatok. A Máv-nak tulajdonítják általában azt, hogy itt élelmiszerhiáryról panaszkodni lehet. Ha a krumpliszállitás nem sikerült, ennek nem az volt az oka, hogy nem volt meg az áru, hanem az, hogy nem volt meg a vagon. Vagy ha megvolt a vagon, akkor hiányzottak egyes intézkedések, amelyek elébe vágtak volna a bajnak. Én nem tagadom, hogy a Máv. a kommün óta igen erős haladást tett, azonban össze sem lehet hasonlítani ezt azzal a haladással, amit más országokban a többi utódállamokban látunk. (Mozgás. Felkiáltások a közéfen : Példáid Romániában !) Teljesen igaza van, Eománia kivételével, mert ott még rosszabb a helyzet, mint nálunk. Budaváry László : Az összes szerelvényünket ellopták ! Sándor Pái : Sajnos, úgyis annyi bajunk van, nem szükséges túlozni. Andaházy-Kasnya Béla: Azt is az ellenzék lopta el ! Sándor Pál : Itt most egészen sajátságos helyzet állott. Bécset az utóbbi időben az a szerencsétlenség érte, hogy egy szép napon felelőtlen elemek szétrombolták a kávéházakat, szállodákat és mindazt, ami idegeneknek befogadására szolgált. Ez a jelenség meghökkentette a külföldet, mert azt látták, hogy Magyarországon talán mégis biztosabb a helyzet, mint Bécsben. Külföldön ugy tekintették Bécset, mint egy krátert, amely határidőre ki fog törni, de a kitörésének időpontját nem gondolták ilyen közelinek. Ennek következtében az az óriási forgalom, amit Bécs lebonyolít, — mert ott az idegenforgalomból naponta 60—80 millió koronát vettek be — most arra az útra volna terelhető, hogy részben esetleg Magyarországot érintse. Hermann Miksa: Csak vigyázzunk! Sándor Pál : Bécs kereskedelme az az üvegházi virág, melyről az előbb beszéltem. Bécs a háború alatt is, de különösen az utóbbi években gócpontja, volt az átmenő kereskedelemnek; az öszszes idegenek tranzakcióikat, a magyarokat érintőket is, nem Budapesten, hanem Bécsben bonyolították le. Azt hiszem, azt, hogy mit jelent ez, mindenki értékelni tudja. A mi kereskedelmi gócpontunk Budapest volt; már sikerült nekünk 4 december hó 22-én, csütörtökön. 1Ô9 nagy, évtizedes munka után, hogy Budapestet kiépítsük, pl. a gabonapiac főempóriumává, Bécs csak egy mellékpiac volt. Most mindezek a nagy üzletek, amelyek kifelé irányulnak, Bécsben köttetnek. Ez nem is csoda, mert nem mertek idejönni hozzánk ; (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ; nem engedték a politikai viszonyok és mindazok a részben indokolt, részben túlzott hirek, amelyek kiszivárogtak s amelyek eredendő okát eliminálni akartuk, hogy a saját javunkat szolgáljuk. Nem jöttek ide, Bécs biztosabb helynek látszott. Mindaz a sok rendelet, beviteli és kiviteli tilalmak, a beviteli és kiviteli panamák, amelyek itt sorozatosan felmerültek, mindezek a dolgok az idegenek számára, lehetetlenné tette az idejövetelt. (Ellenmondások a jobbközépen.) Andaházy-Kasnya Béla: Külföldön jobban ismerik Héjjast, mint a kultúránkat. Nem tartja azt kétségbeejtőnek a képviselő ur ? Elnök : Kérem Kasnya képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Sándor Pál : Mindezek hozzájárultak, hogy Bécs központává legyen az internacionális kereskedelemnek. Ehhez járult még az is, hogy nálunk a kutya sem törődött azzal, hogy mi történik gazdasági irányban ; hiszen ha itt a Házban is gazdasági kérdésekről beszéltünk, a padok üresek voltak. Reischl Richárd : Ebben igaza van! Sándor Pál : Ki érdeklődött gazdasági problémáink iránt a múltban ? Ssnki. Immun itási viták vagy ilyenek érdekelték a t. Nemzetgyűlést, azonban gazdasági kérdésekkel itt nem igen foglalkoztak. Én összeállítottam egypár pontot, (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) amelyek megmutatják, miért volt fölénye Bécsnek. Bécs már jó ideje törölte a nélkülözhető cikkek kiviteli tilalmát és a nélkülözött cikkek behozatali tilalmát, — mindamellett, hogy Ausztriának csak egy millió hatszázezer métermázsa saját szép produkciója volt, tehát a szén szükségletének 85%-át importálni kellett — a szén behozatalt ez év december 31-ével teljesen szabaddá tette, a belföldi szén tekintetében pedig egy terminust adott február végére, mikor szintén törölni akarnak és fognak minden korlátozást. Bécs törekedett arra, hogy lehetőleg szabaddá tegye a forgalmat és a külföldi forgalomnak utat engedjen. Herrmann Miksa: És mi az eredmény ? Reischl Richárd : Bécs ezen a téren nem életképes ! Sándor Pál: En megegyezem képviselőtársammal abban, hogy Bécs nem életképes ; mert Bécs sokkal nagyobb város, mintsem azt ez a kis Ausztria elbírná. Ha tehát ez igy van, ha nekünk módunkban van, hogy magunkhoz ragadjuk mindezeket, . .. Herrmann Miksa: A schiebereket ? Sándor Pál :... akkor tegyük meg ezt még ma és nem holnap, közösen menjünk bele a harcba, hogy mi ezt a vezető pozíciót megkaphassuk. Ausztria
