Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-275
104 A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. szag hitelét és gazdasági életét nemcsak hogy nem segitik, de megkárosítják. Birtha József : A kobozok mit csinálnak odakünn ? Bródy Ernő : Ki az ? Ssmmi közöm hozzá ! Drozdy GyŐZŐ ; Nem is zsidó Boboz, sohasem volt. (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : Ezzel a kérdéssel végeztem. Maradna az irdemnitás és a szén kérdése. Mintán ez hosszabb időt vesz igénybe, kérem az elnök urat, méltóztassék néhány perc szünetet adni. Elnök : A képviselő ur kérésére az öt percnyi szünetet megadom. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Sándor Pál képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Körülbelül tizennégy nappal ezelőtt ebben az épületben tartotta meg az Amerikai Magyar Egyesület közgyűlését. El kell képzelniök önöknek, akik nem voltak ott, a ragyogó delegációs termet. Az elnöki székben a mi legfényesebb tehetségű magyar emberünk, Apponyi Albert gróf ült, aki angolai, de mintha magyar nyelven beszélt volna, adta elő megnyitó beszédének mondatait. Mondhatom, hogy ezen a termen oly meleg áradat vonult végig, aminőt' az utóbbi években sohasem tapasztaltam. Szinte sajnáltam, hogy épen ez a mi legnagyobb emberünk, Apponyi Albert gróf, nem fiatalabb, mert az a gondolat támadt bennem, vájjon nem ő volna-e az a férfi, aki a széthúzó tendenciákat és gondolatokat lenyesegetve, egy bokrétában összeegyeztetni tudná, egy szép csokorban, a nemzet igazi óha jait, amelyek alapja a nemzet java, bol dogulása lenne. Ezen az ülésen, t. Nemzetgyűlés, felszólalt egy egyszerű, szürke katonaruhába öltözött ember, Pedlow kapitány is, akit önök is nagyon jól ismernek s aki annyi jót tett Magyarország szerencsétlen gyermekei érdekében. Maga mellé vett egy tolmácsot és mondatról-mondatra lefordíttatta mindazt, amit mondott. Ebben az emberben nem volt semmiféle póz. Egyszerűen, mintha nem is szónoki pulpituson állt volna, elmondta ennek a nagyszámú gyülekezetnek a következőket : Elmondta, hogy ő nem politikus, de elsősorban azokhoz szól, akik politikusok. Azt mondja, hogy az amerikai tőkének számtalan alkalma van az elhelyezkedésre, de mielőtt az idejönne, szükséges, hogy nyugodt kormányzati viszonyokat teremtsenek. Azt mondja továbbá : Egy folyó folyik a városon keresztül, amely hatalmas turbinákat tudna hajtani, villanyt adna és. a közlekedést tökéletesítené. Majd azt mondja: Igen szívesen adná erre Amerika a pénzt, ha a politikai viszonyok olyanok volnának, hogy a pénz elhelyezését biztosnak és nyugodtnak Ítélnék meg. Elmondja továbbá, hogy Magyarország földje olyan áldott, mint semmi más föld. Azt mondja, hogy sok gyümölcs itt sokkal szebb és jobb, mint az ő hires Kaliforniájuk gyümölcse. Elmondja azután azzal a nemes egyszerűséggel, amely őt jellemzi, hogy 30 évig volt alkalmazottja egy kereskedelmi cégnek. Egy kereskedelmi cég volt alkalmazottja van itt, mint Amerika képviselője és Magyarországnak szerencsétlenségében támasza. Baszédének végén a következőket mondja : Ugy látom, hogy a magyarok most már komoly munkához fognak, de ne álljanak meg beszédek tartásánál. Vannak járványok, amelyek időnként jelennek meg, itt azonban a beszéd állandó járvány. (Ugy van ! Ugy van !) Hagyjuk ezt az ügyvédekre, akik beszédből pénzt tudnak csinálni, — mondotta Pedlow. Én azt hiszem, hogy ennek igazságát, amit az egyszerű ember mondott, önök előtt bizonyítani nem kell. Mindannyian tudjuk, hogy dolgozni akarunk, hogy dolgoznunk kell a rendes nyolcórai munkaidőn túl is. Hogy történik mégis az, hogy nem tudjuk ezt keresztülvinni ? Ennek egyszerű magyarázata az, hogy nekünk elsősorban olyan nemzetgyűlés kell, amely tudja, hogy mit akar. Másodsorban saját magunkon kell segítenünk,, akkor az Úristen is meg fog bennünket segíteni. ( Ugy van ! Ugy van !) Méltóztassék elhinni, hogy furcsa szituációban van az ország. Engedjék meg, hogy bármilyen párthoz tartozzék is valaki, felvilágosítsam. Könynyen abban a veszélyben lehet az ország, hogy a külföld a mi legnagyobb javainkat ingyen vásárolhatja meg. Miért ingyen I Kiszámítottam, hogy annak a vállalatnak, melynek valamikor én élén álltam, a közúti vasutvállalat részvényeinek öszszes értéke ma összesen kétszáz millió, ennyiért meg lehet vásárolni. Ez a kétszáz millió megfelel 1,400.000 békebeli koronának, tehát az a külföldi, aki idejön, ezt az óriási nagy nemzeti vagyont meg tudja vásárolni 1,400.000 arany koronáért. Itt meg lehet vásárolni házakat potom áron, mivel egy milliárd korona pénzértékben egyenlő 750.000 svájci t frankkal, amely svájci frank békeidőben kevesebbet ért, mint a mi koronánk. Ennélfogva a legnagyobb veszélynek vagyunk kitéve abban a pillanatban, amikor a külföld rájön arra, hogy ez a zsákmányoló befektetés Magyarországon okvetlen ül lukrativ és biztos. Ez volt az a bizonyos szellentyü, amely a külfölddel szemben még jó is volt, hogy t. i. tudták, hogy Magyarországon még nem annyira konszolidált a helyzet, hogy vállalkozhassanak. Meskó Zoltán : Jó hogy nem jöttek ! Sándor Pál : Bizonyos tekintetben ez volt' a mi szerencséik, azonban engedje meg a pénzügyminister ur, hogy őt erre a veszélyre figyelmeztessem. Addig, amíg gyémántot lehet eladni, amely az én szememben nem más, mint kavics, addig rendben van. Ha azonban a külföldi kezek megvásárolják azokat a javakat, amelyek a lakosságnak, a köznek szolgálnak, akkor mi egyszerűen azoknak a külföldi embereknek kolóniájává sü-
