Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

A Nemzetgyűlés 257. ülése 1921. évi szept. hó 2á-én, szombaton. 89 rem, méltóztassék végleges válaszomat tudomásul vermi. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a ministereh ök urnák a földmivelésügyi minister ur nevében is ítassay Károly nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen ÍJ A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Ki következik ? Forgács Miklós jegyző: Budaváry László ! (Felkiáltásoh : Nincs itt !) Elnök : Az u terpelláció töröltetik. Forgács Miklós jegyző: Eassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Ezen interpellációmtól elállók. Elnök : Az irterpelláció töröltetik. Forgács Miklós jegyző: Tomori Jenő! Tomori Jenő: T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy az idő előrehaladt, igen rövid leszek. A múlt esztendőben Szatmár vármegyében rendkívül rossz termés volt s igy beállott helyzet, hogy a közönség részére vetőmagot kellett kérni. Küldöttség jelent meg a földmivelésügyi minister urnái, és ez a küldöttség arra kérte a fölmivelésügyi minister urat, hogy tekintettel a rendkívül rossz termésre, szíveskedjék megfelelő vetőmagot rendelkezésre bocsájtani a közönségnek. A földmivelésügyi minister ur ezt meg is tette. Szatmár vármegye közönsége igy megfelelő vetőmaghoz jutott. Tekintettel arra, hogy az idő nagyon előrehaladott, röviden csak azt a levelet olvasom fel, amely rávilágít arra, hogy mi történt itt a vetőmaggal (olvassa) : »Alulírottak teljes tisztelettel vagyunk bátrak képviselőnkhöz az itt alant következő kérelmünket orvoslás végett b. személyisége elé tereszteni, hogy a kellő lépéseket az illetékes helyen is megtehesse. A dologra térve a következő. A múlt év 1920 szeptember havában hatóságilag felszólittatott a kisgazdaközönség, hogy aki vetőbúzát akar, 750 korona előre befizetése mellett mindenki kaphat. Miután nálunk a múlt év igen gyenge termést hozott, tehát, hogy vetőmaghoz juthassunk, voltak közöttünk többen olyanok is, kik a befizetett pénzt kölcsön vették. Ugy ám, de búzát nem kaptunk mind a mai napig, sőt pénzünk is odavan. Evégett felkértünk már egy megyei bizottsági tag urat, hogy járjon közbe, hogy legalább a pénzünket kaphassuk vissza. A főispán úrtól azt az üzenetet hozta, hogy egypár hét alatt vissza fogják fizetni a vetőmagért befizetett pénzünket. Körülbelül öt hónap telt el azóta s mi még mindig nem kaptuk meg a vetőmagot. Egyik polgártársunk, Erdélyi Gyula, maga személyesen is járt a főispán urnái, de nem nyert bebocsáttatást, mert amikor a titkár urnák megmondta, hogy a vetőmag kérdésében jön, ő azt válaszolta, hogyha a vetőmagról akar beszélni a főispán úrral, akkor nem lehet bemenni. Tehát így állunk, képviselő ur. Ismételten felNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTI kérjük, méltóztassék ügyünket magáévá tenni és talán a nagyméltóságú belügyminister ur . . .» — nem tudták az illetők, hogy a földmivelésügyi ministerhez tartozik az ügy — »... segíthet bennünket pénzünkhöz jutni. 30 métermázsáról van szó, melyből a mostani termés szerint 300 métermázsa is lett volna. Szóval, miután nem. kaptuk meg a vetőmagot, irtózatos kárt szenvedtünk.« A levelet aláirtak Szamosangyalos község tekintélyes polgárai. Tény az, hogy a földmivelésügyi minister ur, amikor küldöttségileg kértük, hogy ezt a vetőmagot rendelkezésünkre bocsássa, rendelkezésünkre is bocsátotta, de mindenki kapott ebből a vetőmagból, csak azok a kisgazdák nem kaptak, akik a legjobban rá lettek volna szorulva. De nemcsak hogy vetőmagot nem kaptak, de még a vetőmag árát sem kapták meg mind a mai napig, illetve augusztus 20-áig, mert a katonai cenzúra miatt csak ma kaptam meg akkor irott levelüket. Vagyok bátor tisztelettel a földmivelésügyi minister úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa) : »1. Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a szatmármegyei kisgazdák részére 1920. évre kiutalt vetőmagot Péchy László főispán a sógor, koma és a jó barátok között osztotta szét s a kisgazdák vetőmagot nem kaptak, ellenben a vetőmagért befizetett pénzeket még a mai napig sem kapták \ issza ? 2. Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a vetőmag szétosztásánál a főispán a legnagyobb önkényeskedéssel járt el ? 3. Hajlandó-e a minister ur ebben az ügyben a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni és a mulasztásokat megtorolni ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. A földmivelésügyi minister ur kíván szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Tény az, hogy a múlt évben, amikor az ország egyes vidékein nem termett elég gabona, vetőmagot osztottunk ki. Kiosztottunk vagy 1200 vagon vetőmagnak valót. A vetőmagot a legtöbb helyen az alispánoknak bocsátottuk rendelkezésükre, néhol a főispánoknak. Lehet, hogy Szatmár megyében épen a főispánra volt bizva. Ök osztották ki a vetőmagot belátásuk szerint azok részére, akiknek arra a legnagyobb szükségük volt. Később kértem is egy kimutatást az alispán uraktól arra nézve, hogy hogyan osztották szét a búzát. Azokból a kimutatásokból azonban nem tűnt ki, hogy kizárólag csak nagybirtokosoknak adtak volna, mert adtak kisbirtokosoknak is. Tény azonban az, hogy annyi vetőmagot^ amennyit kértek, közelről sem tudtunk adni. Mint emiitettem, 1200 vagonc osztottam M. Sokkal többre lett volna ugyan szükség, de a közélelmezéstől már nem tudtunk többet elvonni, mert tavaly nem volt elég gabona. Már most nem tudom feltételezni, hogy Szatmár megyében ez az elosztás 12