Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

A Nemzetgyűlés 257. illése 1921. álláspontra helyezkedni akkor, amikor elvi harcok körül forgott a mentelmi jog kérdése, lehetett, de most, t. Nemzetgyűlés, valamennyiünk becsületéről van szó. Én nem Ítélem el egy pillanatig sem a képviselő urat azért, hogy ő valóban elkövette az inkriminált cselekményt ; ez a bíróság előtti eljárásnak dolga ; de elitélem őt, hogy alkalmat adott arra, hogy ilyen súlyos és becsületbevágó vád ellene és társai ellen elhangozhassák, amely vád alatt, amint az imént bátor voltam jelezni, valamennyien szenvedünk. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom belekeverni ebbe az esetbe a politikát. Ez t. képviselő ur nem politikai kérdés, ez tisztára a becsület kérdése. ( Ugy van I Ugy van !) Nem lehet ezt elütni azzal, hogy ez legitimista hajsza, ez személyes hajsza. Én itt mindenkit a végleteing hajszolok, aki politikai állását, politikai befolyását pénzért értékesiti. (Helyeslés.) És én abból a szempontból indulok ki, hogy engem is megvádolhatnak ártatlanul, és ha ez megtörténik, odaállok és azt mondom : Uraim, a legnagyobb kíméletlenséggel járjanak el ellenem, mert az én nyugodt lelkiismeretem napfényre fogja deríteni azt, hogy ártatlan vagyok, és bízom a független magyar bíróban, hogy tisztességes embert nem fog elgáncsolni. De én mindig tudni fogom, hogy tartozom ezzel .képviselőtársaimnak, tartozom ezzel képviselői állásomnak, és tartozom a Nemzetgyűlés becsületének, hogy minden törvényes gát, minden törvényes akadály nélkül ugyanúgy, mint az a honpolgár, aki nem élvezi a képviselői állás privilégiumát, a magyar bíróság elé álljak, hogy ítéljen felettem, és legyenek róla meggyőződve, hogyha ez az ítélet felmentő lesz, minden becsületes ember csak mélyen sajnálkozni fog afelett, hogy egy becsületes ember napokig, órákig vagy aká*: csak percekig is szenvedett. T. Nemzetgyűlés ! Nem fogadom el a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, amely korlátozni kívánja a birói eljárást, hanem a bírói eljárás teljes szabadságának kívánok szabad utat engedni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Rubinek István. Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? Rubinek István : Félreértett szavaim helyreigazítása címén. / Elnök : A szó megilleti a képviselő urat. Rubinek István : T. Nemzetgyűlés ! Felszólalásomat nyomban azzal kezdtem, hogy én a szőnyegen levő ügyet tisztán és kizárólag jogi szempontból óhajtom taglalni. Ssmmi más engem nem vezetett ennek az ügynek érdekében való felszólalásnál, mint Somogyi t. képviselőtársamnak felszólalása, aki a menteimi bizottságot támadta meg azzal, hogy túllépte jogkörét, amikor határozatát meghozta. Én, mint a mentelmi bizottság tagja és több esetben előadója, jogi szempontból mutattam ki, illetőleg igyekeztem kimutatni azt, hogy Soévi szept. kő 24-én, szombaton. 55 mogyi t. képviselőtársamnak az az állítása, mintha itt a mentelmi bizottság a hatáskörét és jogkörét túllépte vohia, a való tényeknek nem felel meg. Hivatkoztam itt az 1867 : XII. te. 47. §-ára, és hivatkoztam az annak alapján kifejlődött joggyakorlatra. Én ezeknek alapján a történt felszólalások után is fentartom azt a jogi álláspontomat, hogy a mentelmi bizottságnak igenis joga volt ilyen határozatot hozni, és a mentelmi bizottság a hatáskörét túl nem lépte, akkor, amikor ezt a határozatát meghozta. Egyébként, az ügy érdeméhez hozzászólnivalóm nincs. Elnök:. Szólásra senki sincs feliratkozva. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kíván-e még valaki szólni ? Rakovszky István képviselő ur kért szót. Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Amin a Ház hangulatából látom, felesleges névszerinti szavazást kérni, és ezért a névszerinti szavazásra vonatkozó kérésemtől ezennel tisztelettel elállók. Elnök : Széchenyi Viktor képviselő ur kivan szólni. Gr. Széchenyi Viktor : Igen t, Nemzetgyűlés ! Amit erről az ügyről el lehetett mondani, az eddig felszólalt t. képviselőtársaim már elmondták. Én egész röviden csak azt akarom precizirozni, hogy sem pártkérdést, sem politikát nem látok ebben. ( Ugy van I Ugy van ! jobbfelől.) Tisztára csakis a Nemzetgyűlés becsületét kötelességünk nekünk megvédeni. Rassay Károly : Valamint az összeférhetett lenséget ! Gr. Széchenyi Viktor : Nem helyezkedhetarra az álláspontra, hogy ez tisztán jogi kérdés, mert vannak a jogi kérdésen felül olyan tisztess égi kérdések is, amiket paragrafusokba foglalni nem lehet. Lehetséges az, hogy valaki a jogrendet és a jogszabályokat nem sérti meg, tehát a jog ellen nem vét, azonban a köztisztesség ellen igenis vét. Épen ezért nmesenek a mentelmi bizottság eljárásának szabályai kodifikálva, mert azok teljesen individuálisak és minden egyes ügy, külön-külön bírálandó el. A magam részéről tehát elvetem a mentelmi bizottság indítványát és azt az indítványt fogadom el, hogy egyformán és minden feltétel nélkül adassék ki műid a négy képviselő. Azonban kötelességemnek tartom rámutatni arra, hogy Rakovszky István igen t. képviselőtársam a maga aposztrofálásában túlment azon a határon, amelyet nem adarok én sem átlépni ; én teljesen osztozom felfogásában, de bizonyos határon mégis túlment, mert ugy aposztrofálta Gaál Érdre képviselőtársunkat, mintha ügyében a vád már res judicata volna és maga a vád elégséges volna arra . . . (Ellenmondások.) Rakovszky István : Épen az ellenkezőjét mondtam ! Gr. Széchenyi Viktor : . . . hogy egy képviselőtársunk máris elitéltessék. Ezt akartam körvonalazni, mert mint precedenst el akarom kerülni, hogyha valaki ellen vádat emelnek és a mentelmi