Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-270
A Nemzetgyűlés 270. illése 1921. évi december hó 16-án, pénteken. 441 niök kell a törvényes fórum, a független magyar bíróság előtt, amely állapítsa meg, követtek-e el bűncselekményt vagy nem, ha igen, büntesse, ha pedig nem, mentse fel őket. (Igaz! TJgy van ! half elől.) Mi csupán az ellen tiltakozunk, hogy a mentelmi jog felfüggesztése nélkül képviselőtársainkat a bűncselekmény bírói megállapítása előtt fogságban tartsák... (Igaz ! TJgy van! half elöl.) Huszár Elemér: Ez a törvénytelen! Lingauer Albin : ... akkor is, amikor kétségtelenül nyilvánvaló, hogy ők cselekedeteik következményei elől saját személyöket elvonni nem kívánják, szökésüktől tartani nem kell Csontos Imre : Az nem biztos ! (Zaj balfelől. Egy hang jobbfelöl: A kommün alatt is kimentek !) B. Szterényi József: Micsoda? Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak közbeszólni ! Lingauer Albin : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Itt azt hallom, hogy a kormány két okkal indokolja meg a fogvatartást. Az egyik a jogegyenlőség elve számára követelt tiszteletbentartás, a másik pedig az, hogy külpolitikai szempontból kénytelen a képviselőket továbbra is fogva tartani. Huszár Elemér: Önmaga igazolására! (Zaj a jobboldalon.) A ministerelnök ur kijelentette ! (Tomesányi Vilmos Pál igazságügyminister tagadólag int.) Lingauer Albin : Az igazságügyminister ur a fejét rázza, de a ministerelnök ur más véleményen van, mert ő igenis azt mondotta, hogy külpolitikai szempontok' is kívánják a fogvatartást. (Zaj és közbeszólások jobb felöl) Elnök : Ne méltóztassanak közbeszólni. Tessék folytatni. Lingauer Albin : Kérem az igazságügyminister urat, hogy az e tekintetben fennálló differenciát az igen t ministerelnökkel szíveskedjék elintézni. Rassay Károly: S amennyiben nem sikerül, mondjon le. Elnök: Csendet kérek! Lingauer Albin: T. Nemzetgyűlés! Én állítom önöknek, hogy egyik indok sem őszinte, hanem szemforgatás. Ennek a fogvatartásnak három tengelye van. Az egyik a féktelen politikai gyűlölet Andrássy, Rakovszky, Beniczky iránt és az ő személyükön keresztül a legitimizmusnak nyíltan állást foglaló hívei iránt; a másik az a tendencia, hogy ezek az urak útjában állván bizonyos nem egészen legitim hatalmak megszilárdulásának, az ő ülésük idejét kihasználják ezen nem egészen rendszeresített hatalmi alakulások megszilárdítására ; végül a harmadik tengelye a kérdésnek egy rejtett propaganda, amelyet az urak talán nem látnak olyan világosan, mint én, egy rejtett propaganda a királykérdésnek távolabbi, a legitimitással szemben álló megoldása felé, amelynek célja az, hogy Habsburg-ellenes köpenyeg alatt egy másik HabsNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTI burgot ültessenek a trónra. (Igaz! TJgy van! balfelöl. Zaj jobb felöl.) Huszár Elemér: Erre valók a titkos szervezetek is. Csontos Imre: Majd meglátjuk! Rassay Károly: De akkor már késő lesz. A ministerelnök ur nem cáfolta meg, amit mondtam ! Elnök: Csendet kérek mindkét oldalon. Ezentúl névszerint fogom a közbeszóló képviselő urakat megnevezni. Rassay Károly : Gömbös vezér ur sem cáfolta meg ! (Zaj jobbfelöl,) Lingauer Albin: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ne méltóztassék az én fejtegetéseim során felhozandó indokaimnak azt a célzatot tulajdonítani, mintha én a királykérdést akarnám önök előtt feszegetni. Hiszen a király kérdést az események egyelőre belátható időre elintézték, és tökéletesen mindegy, hogy mi, legitimisták és antilegitimisták, megtépjük-e egymás haját vagy sem, Őfelsége a király Madeirán ül és akármit csinálunk : a királykérdést a legitimizmus formájában megoldani nem tudjuk, tehát nyitott kapukat döngetnénk. Méltóztassék ezért megajándékozni azzal a bizalommal, hogy én ilyen meddő foglalkozást, ilyen üres szalmacséplést nem folytatok. Amit felhozok, azt csak argumentumként hozom fel annak bizonyítására, hogy itt nem a jogszerűség, hanem a gyűlölet és a politikai taktika dolgozik. (Felkiáltások jobbfelöl : Ki idézte fel ?) Majd fogok erre is válaszolni, de nem tudom, fog-e az tetszeni az uraknak. B. Szterényi József : Miért nem mentek bele a becsületes kompromisszumba? (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Lingauer Albin: T. Nemzetgyűlés! Látom és hónapok óta hallom emlegetni az erők egyesítésének kérdését. Rendkívül tetszetős dolog ez, szívvel-lélekkel támogatnék, de kezdettől fogva egy sajnálatos tünet kapcsolódott ehhez. T. i. azt kellett látnom, hogy mikor a kormány koalíciós alapon dolgozott, Andrássyt, aki — hogy ugy mondjam — nyakló nélkül támogatta Bethlent és Telekit, mihelyt pártalakitáshoz fogott, illetőleg csatlakozott a keresztény egyesülés pártjához, a kormány hivatalos sajtóorgánumai vak gyűlölettel támadták és a kutmérgezés minden fajtájával megpróbálták, hogy diszkreditálják, s közéje és pártja közé éket verjenek, Andrássyt a közvélemény és pártja előtt népszerütlenitsék. (TJgy van! bal felől.) Csodálatos dolog, hogy a kormány hatalma alatt működő sajtó állandóan támadta nemcsak Andrássyt, hanem támadta Huszárt, B,akovszkyt, Beniczkyt, Eriedrichet, Haliért, Eerdinandyt és Bleyert is, tehát támadta mindazokat a politikusokat, akiktől támogatást várt a kormány számára, akiktől megkövetelte, hogy a keresztény és nemzeti erők egyesítése révén a kormány háta mögött ott álljanak. Minek a r. 56
