Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-256
A Nemzetgyűlés 256. 'ülése 1921. évi szept. hó 23-án, pénteken. 37 előre jelzett javaslatomat, és jelentem, hogy két módosító indítványt nyújtok be. Az első módosító indítványom az, hogy az első bekezdés 6. sorában ez után a szó után: »alapján«, kérem felvenni a következő szöveget : »valamint a hivatásos állományból származó katonai nyugdíjasok, havidíjasok, özvegyek és árvák részére kormányrendelet alapján«. Ezt azért szükséges külön felemlíteni, mert a katonai nyugdíjasok nem az 1921 : II. t. cikk 2. §-ának alapján kapják a rendkívüli segélyeket, hanem utólag kiadott kormányrendelet alapján. Ha tehát eredeti szövegében méltóztatnának a törvényjavaslatot elfogadni, akkor a katonai nyugdíjasok kiesnének a rendkívüli segélyből, és különösen a rendkívüli segélynek most 100%-kai felemelt mérvéből. Második módosító indítványom szintén az 1. §-hoz szól, de annak ötödik bekezdéséhez, ott, ahol a családi pótlékot tárgyalja. Az ötödik bekezdés harmadik sorában ezután a két szó után: »hivatásos altisztjei« kérem beszúrni a következőket : »és a hivatásos állományból származó nyugdíjasai.« Azután ugyanebben a sorban, tehát az ötödik bekezdés harmadik sorában, még egyszer előfordul ez a szó, hogy »altisztjei«. Ezután kérem beszúrni ezt a két szót : »és nyugdíjasai«. Ha módosításomat elfogadja a t. Nemzetgyűlés, akkor az eredeti szövegben oly változás történik, hogy családi pótlékot nemcsak a nemzeti hadsereg tényleges állományú havidíjasai kapnak, hanem a nyugdíjas katonatisztek is, és a családi pótlék a nyugdíjas csendőrtisztekre is ki lesz terjesztve, akik eddig nem kapták. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy tekintettel a hadi érdemekre, tekintettel továbbá arra, hogy a nyugdíjazások terén súlyos törvénytelenségek történtek, amennyiben az előző kormányok törvénytelenül nyugdíjaztak katonatiszteket, tekintettel továbbá arra, hogy a trianoni béke végrehajtását épen a katonatisztek létszámának tásával és a katonatiszteknek a tényleges állományból való elhelyezésével kezdtük meg, enyhítsük a nyugdíjas katonatisztek nyomorát avval, hogy őket is hasonló elbánásban részesítjük, mint a polgári közszolgálati alkalmazottakat. (Élénk helyeslés) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Weiss Konrád! Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni az 1. § utolsó bekezdésére, amely a közszolgálati alkalmazottak részére ujabb kedvezményt helyez kilátásba, és pedig az országos tisztviselői betegsegélyző alappal kapcsolatos betegsególyezési kedvezményt. Ez a látszólagos nagy kedvezmény óriási veszélyt rejt magában abban a szövegezésben, ahogyan a törvényjavaslatban van, mert ez olyan megterhelését jelenti a tisztviselői karnak, amely illuzóriussá teszi az egész segélyezést és a törvénynek egész szellemét. Itt ugyanis arról van szó, hogy az összes járandóságoknak 2°/o-át ennek az alapnak részére le fogják vonni. Tisztelettel bátor vagyok bejejenteni a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az állami tisztviselők csak a törzsfizetésüknek másfél %-át fizetik a nyugdíjjárulékra, nem pedig a segélynek másfél %-át is, itt pedig arról van szó, hogy az összes járandóságok után, tehát a mostani felemelt segély után is 2°/o-ot kell fizetni. Ha alapul vesszük azt, amit a ministerelnök ur az imént bejelentett, hogy ez a segélyezés évente négy milliárdot tesz, akkor az összes többi javadalmazásokkal együtt valószínűleg 10—12 milliárdot tesz az állami tisztviselők javadalmazása. Eszerint ők ehhez az alaphoz évente több, mint 200 millióval fognak hozzájárulni. Ez azt jelenti, hogy átlagosan véve 600—1000 koronát fizetnek évente a tisztviselők. Azt hiszem, nem ez volt az intenciója a Nemzetgyűlésnek akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot meg akarta szavazni és a segélyt kiutalni, épen ezért az utolsó pillanatban arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést, hogy a javaslatnak ehhez a szövegezéséhez ne méltóztassék hozzájárulni, mert ugyanaz fog történni, mint annak idején, amikor a nyugdíjjárulékot 3°/o-ban állapította meg a kormány és kénytelen volt másfél °/o-ra leszállítani. Most sem lehet nagyobb megterheltetést róni rájuk, mint amennyit ők egyáltalán elbírnak. A magam részéről tehát a tisztviselők nevében, akik itt voltak nálam az imént küldöttségben és felkértek erre, annak dacára, hogy én már figyelemmel voltam erre a dologra, a következő módosítást van szerencsém a t. Nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlani. Az 1. § utolsó bekezdésének ötödik sorában lévő »egyrészt« szó töröltessék, ugyanezen sorban pedig a »másrészt« szótól kezdve a bekezdés többi része kihagyassék. Ez a bekezdés tehát így szólna: »Felhatalmaztatik a kormány, hogy az állami tisztviselők (nyugdíjasok és özvegyek) és családtagjaik gyógykezelési költségeinek fedezhetése céljából a népjóléti és munkaügyi minister kezelése alá tartozó »Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alapot létesíthessen, hogy ennek az alapnak gyarapítására az állam bevételeiből havonként 12 millió koronát fordíthasson.« Azt hiszem, hogy ez a 144 millió korona untig elegendő lesz arra, hogy ennek a gyógykezelésnek költségeit fedezhesse, amelyet a kormány az állami tisztviselőknek akar nyújtani. Ehhez így semmi esetre sem járulhatunk hozzá, mert ez semmi egyébre nem szolgál, mint a munkásbetegsegélyző pénztárnak alátámasztására, amit pedig — azt hiszem — egyetlen tisztviselő sem kivan, s azt sem kívánja, hogy a javadalmazásából olyan mértékű összeget vegyenek el, amely illuzóriussá teszi a most megszavazott törvényjavaslatot. Ez az egyik.
