Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-269
A Nemzetgyűlés 269. ülése 1921. évi dec. hó 15-én, csütörtökön, 423 sák,. hogy t népek milliói ellenzik azt a megoldást, melyet Őfelsége akar. Meskó Zoltán (közbeszól). Szmrecsányi György: Tessék a Dunántúlra eljönni ! Zalaegerszegre vagy Szombathelyre ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem Szmrecsányi képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni ! Kérem, képviselő urak, ezeket a kérdéseket ugy is csak hónapok múlva dönthetik el, miért zavarják hát a szónokot beszédjében ?" Haller István: Hány hónap múlva? Elnök : Hónapok múlva. Szmrecsányi György (as elnökhöz): Maga ugy sincs beavatva! Elnök: Szmrecsányi képviselő urat ezért az illetlen közbeszólásért rendreutasitom. Szmrecsányi György: Bocsánatot kérek az elnök úrtól. Rassay Károly : Közben a szónokkal mi lesz ? Szilágyi Lajos: Őfelsége a király bejövetelének hirére itt Budapesten toboroztak. Ez a törvények ellenére történt, jogosulatlan toborzás volt. Ugyanakkor, amikor Frieclrichet letartóztatták jogosulatlan toborzás gyanúja miatt, Budapesten a kormány belső bizalmasai tényleg jogosulatlanul toboroztak. Ilyen egyenlőtlen mértékkel nem lehet mérni. A társadalmi egyesületek, — értem a Movét és az Ébredők Egyesületét — amelyeket felfegyvereztek, mindig azt hangoztatták, hogy ők politikával nem foglalkoznak, hogy ők a királykérdésbe beleavatkozni nem fognak. Most pedig plakátokat láttunk az utcán, hogy Move, Eme tagok gyülekezzenek a Nádor-laktanyában. Tudjuk, hogy a Nádor-laktanya Prónay Pál különítményének a laktanyája. Ennek a két óriási nagy társadalmi egyesületnek tagjait tehát beterelték a Prónay-kaswnyába és ott fegyvereket osztottak szét köztük. Sréter István : De rosszul vagy informálva ! Szilágyi Lajos: Én csak a plakátokat említem, a t. képviselő ur többet jár oda, ahol ezeket a dolgokat intézik, tehát bizonyos dolgokat valószínűleg jobban tud. Sréter István : Egészen bizonyosan jobban tudom ! Szilágyi Lajos: Én csak a plakátokról beszélek és nagy csodálkozással láttam, hogy azzal a népámitással, melyet véghezvittek és amelyből már példáka t olvastam fel, ezt a két nagy társadalmi szervezetet is félrevezették és egy kalap alá vonták, holott valamikor ez a két társadalmi szervezet egymással merő ellentétben állott. Még nem felejtettem el azt a belügyministeri körrendeletet, melyet, ha jól tudom, ínég Dömötör Mihály képviselőtársam adott ki belügyminister korában az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen. Azt a rendeletet sem felejtettem el, amelyet Yicián János helyettes államtitkár adott ki az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen. Azt a határozatot sem felejtettem el, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetősége Szmrecsányi Györgynek a királykérdésben való exponáltsága miatt hozott., S most látom, hogy mindez mellékes volt, a cél szentesíti az eszközt — mondják mindig, de a legnagyobb zsarnokok is erre hivatkoztak, — s most ezt a két társadalmi szervezetet beállították, a polgári csapatok kiképzése nélkül, a legnagyobb lelkiismeretlenséggel, a rajvonalba. Bajvonalba beállítani csak kiképzett csapatokat szabad . . . Meskó Zoltán : Ha a ház ég, akkor hívják a tűzoltókat. Szilágyi Lajos : ... és az a sok áldozat onnan eredt, hogy ki nem képzett polgári egyéneknek nyomtak a kezébe fegyvert, akik ki nem képzett állapotban nem tudtak helyesen viselkedni a harcvonalban. Azok, akik folyton a halottakat emlegetik, vessenek e részben önmagukra is. Kiképzetlen polgári egyéneket a rajvonalba bevinni egyenlő azzal, hogy a vérpadra viszik őket. Nyeki József: Kik voltak az okai ennek? (Zaj.) Szmrecsányi György: (Közbeszól.) Elnök : Kérem Szmrecsányi György képviselő urat, maradjon csendben. Szmrecsányi György: (Közbeszól.) Elnök : Szmrecsányi György képviselő urat rendreutasitom. Szilágyi Lajos : Aki polgári egyéneknek fegyvert ad a kezébe, az felelős is azért a fegyverért, amelyet szétoszt. (Folytonos zaj.) Elnök ( esetig et) : Csendet kérek! Szilágyi Lajos : Eltekintve ezektől a társadalmi egyesületektől, — abszolúte nem állítván azt, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy ezeknek a tagjai nem lettek volna méltók arra, hogy fegyvert kapjanak — teljesen elvonatkoztatva ettől a két egyesülettől, előfordult az is, hogy olyan emberek jutottak fegyverhez, akik a fegyverviselésre méltatlanok voltak. Reischl Richárd: Villamos váltóőrök. Nyéki József: Mégis megtették kötelességüket ! (Zaj ! Elnök csenget.) Szilágyi Lajos : Hogy az tény, hogy méltatlan emberek kezébe is került fegyver, annak bizonyítéka az Athenaeum rombolása. Mindnyájan emlékezünk arra, hogy mi történt. Ilyesvalami a Károlyi-korszakban is történt. De nern történhetik ez meg akkor, ha itt az a rend csakugyan fennáll, amelyet a kormány igen tisztelt tagjai folyton állítanak, mikor Tomcsányi minister ur feláll és azt mondja, hogy adatokat kér, s amikor azt mondja a ministerem ok ur, hogy konkrétumokat méltóztassék hozzám hozni. Kell-e több adat, több konkrétum, mint az a fegyveres támadás, melyet az Athenaeum ellen elkövettek? Rassay Károly : Még ma sem nyomozták ki a tetteseket ! Szilágyi Lajos: Ha az igen tisztelt ministerelnök ur hangoztatja, hogy konszolidált álla-
