Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-256

28 A NemzetgyüUis 256. ülése 1921. évi szept. hó 23-án, pénteken. giteni, akik nyomorultak, akik nagy családjukkal együtt roi) gyoskodnak és ime akkor, amikor körülbelül másfél milliárdnyi áldozatot hozunk, még akkor sem tettük meg azt, bogy azokon segítsünk, akik a leginkább rászorultak. Nem akarok hosszas bírálatot mondani a törvényjavaslat felett, csak azt akarom kijelenteni, hogy igenis nekünk keresnünk kell az alkalmat és módot arra,, hegy azokon segítsünk, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Szeretném, ha módosítanék a törvényjavaslatnak azt a részét, mely kimondja, hogy akinek 600 korona pótléka van, annak a pótléka a 100 százalékos emeléssel 1200 koronára emeltetik fel, akinek 400 korona pótlékja van, azé 800 koronára, akinek pedig 200 korona pótléka van, azé 400 koronára emeltetik fel. Engedjen meg a t. Nemzetgyűlés, de így nem cselekszünk szociális alapon esnem teszünk jót azokkal, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Szeretném, ha módot találna a kormány arra, hogy a javaslatot ugy módosítsa, hagy a legnagyobb fizetésüek 50 százalékot kapjanak, a legkisebb fizetésüek pedig 150 százalékot, mert csak igy érjük el azt a célt, hogy segítsünk a valóban reászoiulókon. Ugyanazt a mm:kát végzik, ugyanazt a fizikai erőt fejtik ki a szegényebb tisztviselők is, mint a magasabb fizetésüek, tehát ugyanazt a táplálékot kivárják meg ők is. Ha tehát azt akarjuk, hogy a tisztviselői karnak az a része is meg legyen elégedve, mely legjobban rá van szorulva a segítségre, akkor módot kell találnunk arra, hogy ezt a törvényjavaslatot igy egészítsük ki. Igazán szívből örülök annak, hogy a mai napon ez a törvényjavaslat a Ház asztalára került és hogy azt a Nemzetgyűlés bölcs belátása el fegja fegadni, mert oly kérdést oldurk meg általa, melylyel a tisztviselők megélhetését biztosítjuk. Öva intem azonban a t. Nemzetgyűlés minden tagját, hogy amennyire csak lehet, ne ugy cselekedjür k, hogy az egyik javára és a másik kárára dolgozzur k, mert a nép, a munkásság már most is felháborodik amiatt, hegy csak egyedül a tisztviselői kérdésről beszélünk, azokon iparkodunk segíteni, de nem törődünk azzal, hogy a munkásság kenyerét is biztosítsuk. Arra kívánom felhívni a kormány figyelmét, hogy a munkásság részére is biztosítson sürgősen munkaalkalmat, hogy helyreálljon a béke a két társadalmi osztály között. A másik szempont, mely felszólalásra késztet, az, hogy nem helyeslem, hogy a kormány nem talál más módot a tisztviselők fizetésének fedezésére, mint a vagyon váltsa got. Félek tőle, hogy ha a kormány a vagyon váltsághoz nyúl, melyet még be sem fizettek, melynek még a végrehajtási utasítása sincs kibocsátva, akkor a vagyonváltság fizetésére kötelesek ugy tesznek majd. mint azok a nagybirtokosok, akik a földbirtokreform végrehajtását akadályozzák, akik mindent megtesznek, csak azt nem, ami a törvényben le van fektetve. Arra kérem tehát a t. Nemzetgyűlést és a t. kormányt, hogy amennyire rhódjában áll, találjon módot arra, hogy ne bántsák ezt a vagyonváltságot. Nem akarnám, hogy ebbe a szerencsétlen helyzetbe jusson Magyarország, mert akinek a vagyonváltságot le kellett fizetnie, az azzal a tudattal tette ezt, hogy a vagyonváltságot a háborús adósság törlesztésére fogják fordítani. Annyira vigyáz a nép erre, hogy amikor a Nemzetgyűlés megszavazta a kislakások építésére a 300 milliót és megengedte, hogy az a vagyonváltságból fofyósittassék, már akkor is fölszisszent és azt mondta, hogy a vagyonváltság a nemzeti adósságra lett megszavazva és ha most a vagyonváltságból fizetik a tisztviselőket, nem tudom, mi feg bekövetkezni. Kérem tehát a t. kormányt, hogy kövessen el mindent a tisztviselők segítésére, mert ez múlhatatlanul szükséges, ezt elodázni nem lehet egy pillanatra sem, mert épen a tizen kettedik órában vagyunk, de talán van mód és alkalom rá, hogy ezt a fizetést máshonnan vegye a vagyonváltság megkimélésével. (Felkiáltások : Honnan ?) Vegye a kormány ahonnan tudja, kölcsönből vagy bárhonnan, nehogy ellentét legyen a falu és város között. Mindannyiunknak szent kötelessége, hogy a békességet, szeretetet és megértést oltsuk be a népbe, ugy a városi mint a falusi népbe, de adjanak módot nekünk is, azoknak a képviselőknek, kik a földmivesosztályt képviseljük, hogy meggyőzzük arról, hogy ez elkerülhetetlenül szükséges volt, ezt okvetlenül végre kellett hajtani. Röviden még csak fel akarom hivni a kormány figyelmét arra* hogy van egy mód, mikép lehetne segíteni minden megrázkódtatás nélkül. (Mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, szólás jogom van és nem beszélek olyant, melyet ne volna érdemes meghallgatni. (Ugy van ! Ugy van !) Elnök : Tessék folytatni képviselő ur. Bodor György : Meg akarom mutatni a segítés módját ugy, hogy az ország is kibírja és a tisztviselői kérdés is megoldassék. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon sokszor hallottuk azt a panaszt, hegy az a része a tisztviselőknek, amely arra van kárhoztatva, hogy egyedül fixfizetésből éljen meg, ugyanúgy, sőt még ugy sem részesül a segélyekben, mint azok, akiknek milliós vagyonaik vannak. Ezt nem tartom igazságosnak. Mordja ki a Nemzetgyűlés, hogy azok, akik nagy vagyonnal rendelkeznek,, nem részesülnek segélyben. Az volna az osztó igazság, ha ezektől elvonnák a segélyt és azoknak a szegény tisztviselőknek juttatnák, akiknek csak a fizetésükből kell megékiiök. Nem felel meg az igazságnak, hogy azok is részesüljenek segélyben, akik négylovas fogaton járnak, akiknek 500 vagy ezer hold földjük van. (Zaj a baloldalon.) Szent kötelességünk, hogy ott segítsünk, ahol kell. Hogy hogy járjunk el pl. az alantasabb tisztviselőkkel szemben, erre nézve bátor leszek egy rövid példát felemlíteni. A népszámlálás alkalmával a mur kálatokat tanárok, tanítók és egyéb tisztviselők végezték, akik igy némi mellékjövedelemhez juthattak. Illetékes körök azonban, nehogy az egyszerre kapott összeg megszédítse a szegény tisztviselőket, a díjazásukat csak részletekben folyósították. Ez a részletekben való folyósítás is azonban a hárma-