Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-266
A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921. évi december hó 12-én, hétfőn. 307 sága, amelyről már annyi szó esett annyiszor, hogy nem tartom szükségesnek, hogy a Ház figyelmét arra újból .felhívjam, csak abban a vonatkozásban, hogy ha a mentelmi jog sértetlensége és megóvása mindenkor fontos dolog, ez a fontosság hatványozottan akkor' áll fenn, amidőn politikai bűncselekményről van szó, mert politikai bűncselekményekkel szemben merül fel elsősorban a politikai üldözés, politikai zaklatás gyanúja. Az események lefolyása azonban ezzel az ügygyei kapcsolatosan nemcsak a mentelmi jognak, hanem az állampolgári szabadságjogoknak legelemibb alapelveit is ugy állitja elénk, mint olyan szempontokat, amelyekkel szemben tisztába kell jönnünk azzal, esett-e azokon sérelem, igen, vagy nem. Mert ha a Nemzetgyűlés hivatásának tartom is, hogy tagjainak mentelmi joga felett őrködjék, nem kevésbé hivatásunk, mint a nép képviselőié az, hogy a nemzet minden fiának, legyen az nemzetgyűlési képviselő, vagy nem, szabadságjogai felett őrködjék. Végül, bármennyire iparkodom is ezt a kérdést minden politikai vonatkozástól elválasztani, lehetetlen nem látűi annak politikai vonatkozásait, lehetetlen nem látni e kérdés mikénti elintézésének összefüggését politikai életünk kialakulásával, ugy, hogy kénytelen vagyok bizonyos vonatkozásokban a kérdésnek ezen oldalára is kitérni. (Halljuk !) Ami az első intézkedést illeti, hogy a letartóztatás tényével megsértetett-e letartóztatásban lévő képviselőtársaink mentelmi joga, itt, hogy ugy mondjam, két csoportot kell megkülönböztetni. Azt a csoportot, amelyhez Rakovszky István, Andrássy Gyula gróf és Sigray Antal gróf tartoznak, akiknél a letartóztatást a tettenéréssel igazolják, és a második csoport, amely egyedül önmagában Beniczky Ödön képviselőtársunkból áll, akivel szemben a letartóztatás megokolása •— legalább a bizottság jelentésében — bizonyos habozást mutat, mert a tettenérést is, ha nem is állitja, de legalább sejteti, mégis később beismeri, hogy a tettenérés kétséget kizárólag nem állapitható meg, hanem az állam biztonságának súlyos tekintetei indokolták a letartóztatást. Bátor leszek tehát először Beniczky Ödön képviselőtársunk esetével foglalkozni. A bizottsági jelentés az ő mentelmi ügyével foglalkozva, a hatodik lapon azt mondja, hogy »Beniczky Ödön azon tényével, hogy Rakovszky István kormányának belügyministere lett, s hogy a budapesti szervezkedést irányította . ..«, ezzel vált részesévé annak a csoportosulásnak, amelynek működésében a lázadás tény állad ékát látja megállapítva a mentelmi bizottság előadója. Hát, t. Nemzetgyűlés, ennek a megállapításnak első része elesik, mert be van bizonyítva, hogy Beniczky Ödön a különben szintén soha nem létesült Rakovszky-kormánynak nem volt tagja. Később a jelentés ezt már nem is állitja, hanem azt mondja * » mint Rakovszky István kormányának kinevezett, vagy legalább is kinevezni szándékolt ministère . ..« (Zaj és derültség a szélsőbaloJdahn.) Méltóztassék megengedni, t. Nemzetgyűlés, én ilyen jogi megokolást még nem olvastam, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy valakire nézve a bűnösségben, vagy csoportosulásban való részvétel azon alapon állapittatik meg, hogy ministerré szándékoltatott kinevezn i. . . Huszár Elemér: Humoros! Szilági LajOS : ötven esztendő tapasztalata kevés a mostani idők megértésére ! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert : ... és a lázadó csoport vezetősége által igen fontos állásra volt kiszemelve. Nem tudom, hogy mire voltam kiszemelve esetleg én, de miután erről a kiszemelésről nekem semmi tudomásom nem volt és azt a kiszemelést nem is vállaltam, tehát talán velem szemben azon a címen, hogy valaki esetleg engem kiszemelt, mégsem lehet tettenérés címén eljárni'? Friedrich István : Még letartóztatják ! (Zaj a baloldalon. Mozgás és derültség a jobboldalon ; felkiáltások : Ott zavarják !) Gr. Apponyi Albert : Bocsánatot kérek, a szónoknak tényleg jobban esik, ha mondatait befejezheti, mint ha kórus kiséri. (Mozgás és derültség.) Es azt mondja tovább a jelentés ; ». . . tekintettel azon exponált magatartásra, amelyet a királykérdésben mindenkor tanúsított. . .« Bocsánatot kérek, én épen olyan exponált magatartást tanúsítottam a királykérdésben, mint Beniczky Ödön t. képviselőtársam. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezeket az indokokat még mint subsidiaries indokokat is felhozni, szerintem, nem felel meg annak a komolyságnak, amellyel egy ilyen fontos jogi okmánynak szerkesztetnie kell. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Marad az utolsó pont, az egyetlen, amely nem vész el a szuppoziciók ködében, t. i. Beniczky Ödön állítólagos valóságos tényleges szereplése egy olyan szervezkedésben, amely a lázadásnak minősített cselekmény előmozdítására itt Budapesten alakult volna. Erről a szervezkedésről azt mondja a jelentés: »...végül tekintettel ama súlyos gyanuokoKra, amelyek elfogatásának elrendelése alkalmával valószínűsíteni látszottak, hogy a lázadó csoport budapesti szervezkedését előmozdította . . .« Tehát itt olyan jelenségekről van szó, amelyek valószínűsítettek és ezt is csak látszottak. A »látszattak« szó azonban igen nagy szerepet játszik ebben a jelentésben, mert ha tovább olvassuk, látjuk, hogy azt mondja a jelentés : ». .. amely gyanuokok egyébként a lefolytatott nyomozás során teljes mértékben beigazolódni látszanak.« Engedelmet kérek, mélyen t. Nemzetgyűlés, a jelentésben felsorolt okok közül az egyik, hogy Beniczky Ödön a nem létezett Rakovszky-kormány ministerévé kineveztetett, elesett. Odazsugorult, hogy bizonyos feltevések szerint rÄnisterré kinevezni szándékoltatott. A másik, ok; exponált magatartása a királykérdésben. Ha ez 39*
