Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-266
3Ô4 A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921, a vitánál, a javaslat előterjesztésénél maga a külügyminister nincs jelen, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy külügyi szerződések tekintetében nekünk nem szabad pártokra oszlanunk (Helyeslés balfelől.) hanem ott, ahol a külfölddel szemben fellépünk, egységesen kell eljárnunk. Épen ezért szó nélkül akartuk ezt a törvényjavaslatot megszavazni, nem akartunk semmiféle szónoklatot tartani, mert azt kivánjuk, hogy minden ilyen alkalommal egységesen lépjünk fel a nemzetek sorában. (Helyeslés balfelől.) Rémé-. lem, hogy a kormánypárt részéről történt már intézkedés, hogy a külügyminister a körünkben megjelenjen. Azok az egyes fázisok, amelyek itt történtek, hogy a külügyminister nem volt itt kellő időben, talán mégsem jutnak el a táviró utján külföldre, ugy> hogy, remélem, nem fog tovább szó esni arról, hogy külügyministerünk az ő saját javaslatának előterjesztésénél nem volt jelen. (Mozgás.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én ezt az egész törvényjavaslatot ugy tekintem, mintha Amerika óvást akart volna emelni az európai nagy-entente nemzeteivel szemben, hogy nem szabad ugy eljárniok, mint ahogyan ők a nemzetünkkel szemben eljártak, övást akar 4 " emelni, hogy, amikor ő belépett a harcba, nem akart mást elérni, mint hogy ez az utolsó háború legyen az emberiség történetében, nem akart mást elérni, mint azt, hogy kiküszöbölje az emberiség történetéből a militarizmust, amely tényleg fennállt Európában, és amely militarizmus, ha nem is folytattunk volna háborút, a fejlődésében felemésztette volna az emberiség életerejét. Most Amerika óvást emel az ellen, hogy azok, akik győztek, kiaknázzák azt az előnyt, hogy a háború minket meggyengített és hogy hasznuk legyen abból, hogy a nemzetiségek érdekében a fegyvereiket ellenünk fordították. Amint az előttem szóló és általam nagyon tisztelt gróf Apponyi Albert képviselőtársam mondotta, igenis lehetetlen dolog az, hogy Magyarország rök időkre CsonkaMagyarország maradhasson, lehetetlen elképzelni, hogy azt higyje az egész világ, hogy mi most ölhetett kézzel fogunk várni és nem teszünk semmit hazánk érdekében. Egyet azonban jegyezzünk meg magunknak, és ez az, hogy nekünk mindaddig, amíg meg nem erősödtünk, nyugodtan kell maradnunk, esetleg ököllel a zsebünkben ugy, mint Franciaország tette, közgazdaságilag erősödnünk kell és ha közgazdasági erőnket is visszakaptuk, ha önbizalmunkat visszanyertük és látjuk; hogy a konstelláció alkalmas, akkor szabad csak hozzáfogni ahhoz, hogy a mi országunk teljességét visszanyerjük. Miután pedig a t. külügyminister ur megjelent, a többi témáról lemondok, örömmel fogadom el ezt a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldabn.) Elnök : Szólásra jelentkezett ? Forgács Miklós jegyző : Huszár Károly í évi december hó 12-én, hétfőn. HUSZár Károly : T. Ház ! Fel akarok én is szólalni, hogy a Háznak minden oldaláról hangozzék el nyilatkozat erre a nagyfontosságú kérdésre nézve. Lehetetlen, hogy ezen históriai momentum mellett szó nélkül menjen el a nemzet, mert hiszen abban a pillanatban, amikor ratifikáljuk az Amerikával kötött külön békeszerződést, kapja tulaj donképen moraliter az első rést az egész eddigi békeszerződési mű, amely békeszerződést az erőszak nyomása alatt kötöttük meg. T. Nemzetgyűlés ! Mi annak idején kénytelenek voltunk diktandóra elfogadni a békeszerződést, mert kényszerhelyzetben voltunk. Arról a békeszerződésről azonban mindig nyíltan hirdettük, hogy annak az életben való megvalósítása lehetetlen, mert annak egész felépítése, gazdasági bázisa, az abban körülirt határok pénzügyi és más rendelkezések, abban a formában, amilyenben azok ott kontemplálva vannak, teljesen kivihetetlenek ; teljesen kivihetetlenek nemcsak azért, mert szétrombolták a magyar államnak ezeréves szerkezetét, egy nem a véletlenség, hanem a történelem logikája által parancsolt államalakulatnak egész szerkezetét, hanem azért is, mert az az erőszakos békeszerződés a velünk szomszédos többi népeknek és egész Európának nyugalmát, békéjét, biztonságát, fejlődését és haladását akadályozza. (Ugy van! ügy van!) Vakok voltak azok, — hogy keményebb kifejezést ne használjak — akik az emberiségre és közte erre a szegény, szerencsétlen, kis magyar nemzetre ezt a népjoggal ellenkező békét rádiktálták. Ez a béke mindennap erősebben és erősebben mutatja a maga borzalmas hatását egész Európára. Ennek a békének betegségét és kellemetlen utókövetkezményeit ma már nemcsak a megbüntetett és megnyomorgatott legyőzött nemzetek érzik, hanem annak gazdasági lehetetlenségét különböző ellenséges országokban is konstatálják már a világnak belátó és előre gondolkozó fői. Lehetetlen, hogy ebben a pillanatban is rá ne mutassak arra, hogy határainknak megállapítása századok óta fennálló gazdasági közösségeket szakítanak meg ; lehetetlen, hogy rá ne mutassak arra, hogy vasutainknak állomások közt való szétmetszése ennek az egész területnek gazdasági vérkeringését bolygatta meg ; lehetetlen, hogy rá ne mutassak arra, hogy a nyersanyagoknak és az azokat feldolgozó munkásoknak egymástól való szétszakítása igazságtalanul és erőszakosan megállapított vámsorompókkal az egyik oldalon a termelőket hozza katasztrofális gazdasági helyzetbe, a másik oldalon pedig a munkásságot sújtja végső nyomorúsággal. (Ugy van! Ügy van!) Lehetetlen észre nem venni, hogy a megszálló hatalmak által erőszakosan ide bepréselt magyar intelligencia, melyet minden népjog és nemzetközi jog ellenére apái földjéről erőszakosan eltávolítanak, kizavarnak, ezrével és százezrével menekül a megmaradt ssonka Magyarországba és itt olyan gazdasági helyzetbe kerül, mely reá nézve szintén elviselhetetlen, mert a csonka Magyarországot is
